Emberfeletti szenvedés után meghalt egy rendkivüli ember, a legragyogóbb magyar név viselője: Kossuth Ferenc. Apa és fiu egyenlő nagy volt az élethez való makacs és fölényes ragaszkodásban: Kossuth Lajost fanatikus heve, kivételes koncepciói, világotjáró szelleme föléje emelte a muló évtizedeknek, fiát pedig bölcs és okos életismerete, fegyelmezett és európai gondolkozása, nagy politikai tudása függetlenítette a máról-holnapra változó konjunkturáktól.

Életrajza:
Kossuth Ferenc pályafutása tele van érdekes és változatos eseményekkel. 1841. november 16-án született, mint kis gyermek élte át apja legdicsőbb éveit és egy évvel a forradalom után rokonai már kivitték az országból és elküldtötték száműzetésben élő apjához. Kutahiába. Innen testvérével, Lajos Tódorral együtt Párisba ment és ott, meg a londoni egyetemen mérnöki tanulmányokat végzett. Először Angliában dolgozott egy vasutépítésnél, majd 1861-ben Olaszországba költözött.

Harminchárom esztendőt töltött Kossuth Olaszország különböző vidékein. Ez egész idő alatt nagyarányu és szakkörökben általános elismert mérnöki működést fejtett ki, mint a műszaki hivatal főnöke vezette a mont-cenisi-alagut munkálatait, majd Gennában vasuti kormánybiztos lett, később pedig a hires Impresa Industriale Italia vezérigazgatója lett. Közben 1867-ig tevékenyen részt vett az emigrációs mozgalmakban és az európai sajtóban számtalan cikkel tartotta fenn az érdeklődést Magyarország iránt. A "Nemzeti Igazgatóságnál", melynek titkára volt, különösen az olasz kormánnyal folytatott tárgyalásokban vitt kiváló szerepet.

A hatvanhetes kiegyezés után egyszerre két helyen is képviselővé választották, de atyja példájára ő nem vállalt mandátumot. 1876-ban megnősült, feleségül vette Hoggins Emiliát egy ismert angol grófnő unokáját. Neje azonban 1887-ben Firenzében meghalt.

Kossuth Lajosnak 1894-ben bekövetkezett halála fordulatot idézett elő Kossuth Ferenc életében is. A magyar küldöttséggel együtt hazahozta apja holttestét és kevéssel ezután ő is hazajött, hogy eddigi tudományos és technikai működésével megszakítva, teljesen a politikai életnek a függetlenségi és 48-as pártnak szentelte tevékenységét. Letette a honpolgári esküt és 1895-ben a tapolcai kerület képviselője lett. Később Cegléden választották meg s azóta mindig ezt a kerületet képviselte a parlamentben.

Ami az utolsó tizenöt évben Kossuth Ferenccel történt, az még mindenkinek élénk emlékezetében van. A függetlenségi párt az egykori harminc tagu pártból lassanként hatalmas táborrá lett és 1905-ben elnyerte a többséget. Kossuth a Fejéváry-kormány alatt a vezérlő-bizottság elnöke lett, majd mikor létrejött a híres paktum és a koalició kormányt vállalt, ő kapta a kereskedelmi tárcát, nemsokára a Lipót-rendet is. Mikor a függetlenségi párt ketté vált, ő lett a mérsékelt tábor elnöke és csak három évvel ezelőtt békült ki a Justh-párttal, majd később, mikor már erősen betegeskedni kezdett, ez egyesült párt vezetését is átengedte az ifjabb erőknek.