Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1915 | December

Ignotus: Reinhardt

Ahogy Stockholmban most Reinhardtot ünneplik, az esték elevednek meg, mikor itt Budapesten először ujjongtunk elébe. Többes számban mondom, mert többé-kevésbé mindnyájan megtettük. Reinhardt Wagner Richárd óta legfeltűnőbb reformátora a színpadnak. S hogy mindjárt megmondjam, reformja is sokban olyan, mint a Wagneré.

 

Egyfelől a színpadi folyamat olyan mozzanataival való törődés és hatáselérés, melyeket ennek előtte elhanyagoltak. Másfelől, hogy a reform talán nem is egészen mélyen szántó. Új és meglepő, sőt forradalmi gyanánt hat - viszont nem annyira forradalmi, hogy újsága teljesen az, teljesen híd nélkül való volna. A Wagner zenéje egy darabig eltartott, míg terjedni tudott - a Wagner színpadja hamar hatott. A Reinhardté is.

A Reinhardt színpadja és színháza talán három feltűnőséggel különbözik még a Brahmétól is, amelytől sok jót átvett, amelytől sokat tanult s amelynek szolid előmunkája nélkül az ő már nem ennyire szolid genialitása lehetetlen volna.

Az első - de ezt csak hasonlattal tudnám pontosan elmondani. Valamikor divatban voltak a recitátorok, színészek, komédiásnak született írók, vagy más ilyes emberek vagy asszonyok, akik versek, novellák, egész színdarabok felolvasásával mulattatták az embereket s különösségük az volt, hogy darabot olvastak fel, a cselekmény személyei szerint váltogatták és módosították - annyira amennyire - hangukat, beszédüket, egyéniségüket.

 

Ennek megfordított ugyanazzá a Reinhardt színpadja. A darabot, az egész darabot, Reinhardt játssza. Az egyes színészek az ő hangján beszélnek s a szerepet úgy játsszák, ahogy Reinhardt játszaná, ha tudna játszani s az a fajta egyéniség és tehetség volna, mint a szóban forgó színész. (Valójában, a maga testében és személyében, Reinhardt nem jelentékeny komédiás.) Úgy a színésznek, mint a darabbeli szerepszemélynek egyénisége és különbsége csak e tompításon át jelentkezik, a Reinhardt egyénisége, egyéni szokásai, egyéni sajátságai mögül.

 

Ez az egyéniség nem rendkívüli, nem szokatlan, de erős és megejtő. Nem olyan rendkívüli, hogy utat ne találnánk hozzá s idegenek maradnánk tőle. Viszont olyan erős, hogy ha nem maradtunk idegenek tőle, megkap bennünket. Ez magyarázza meg, hogy, mint mondtam, a Reinhardt vakmerőségének szinte alig kellett félreismertetéssel vagy észrenemvevéssel küzdenie. De mindezek miatt az ő színpadját fenyegeti a színészátok, hogy vele együtt fog meghalni.

 

 

Mert Reinhardt, mondom, több a dirigensnél a zenekar felett, aminek hasonlattal a színpadot venni lehet. Ő maga játszik minden hangszeren, annyira, hogy - ami már bántó és komédia, színészei mind egyformán bőgnek, nyögnek és vinnyognak, még pedig nők és férfiak is egyformán. Reinhardtnak ez a geniális tolakodás sikerül. Más rendező felsül vele s kész nevetség, amit így kihoz.

 

Stílus nem fog kialakulni a Reinhardt színházából, mint alakult volt a Brahméből Ibsen és Hauptmann s általában a színházi naturalizmus számúra. Ha Reinhardt ma - amitől ments isten - elpusztulna, a legnagyobb német színész-tehetségek magukat elveszítetten, egyéniségüket eladottan, eljátszottan, elfelejtetten ődöngenének a német színpadokon, megrontatván arra, hogy más együttesbe be tudjanak illeszkedni.

A másik vagy a másik két jelentősége Reinhardtnak, hogy a szorosan vett dikción és rendezésen kívül két olyan mozzanatot is figyelembe vesz, mellyel az ő színházáig egyfelől csakis a wagneri, másfelől csakis a japán színház törődött. Gondol tudniillik arra, hogy a színpadi beszéd nemcsak beszéd, hanem hang is.

 

S hogy a színpadi jelenet nemcsak jelenet, hanem kép is, betű, szín, vonal, fény és árnyék szerint. Az ő színháza akusztikai és optikai előadás is. Szín és hangszínbeli s szín és hangszín külön és együttes összhangjabeli hatásokat igyekszik beleházasítani a dikcióbeliekbe, a drámaiakba. Ebben új, kivált eddig a fokig, az akusztika-virtuozitás.

 

A Wagner motívuma és hangfestése belemegy Reinhardtnál a beszédbe s a kiabálásba s szörnyetegeit és manóit éppúgy zeneien üvölteti és visíttatja, mint ahogy zeneien nyarvogtatja hőseit és hősnőit. Itt különösen segítségére van, hogy valamennyi színészét egyformán beszélteti. Hogy ne mondjam kántáltatja. Itt egy hang, egy hangszer az egész színpad, s van egységes alapja, amikből kihozhatja a szükséges modulációkat.

 

A Reinhardt hangjátéka épp ezért sokkal következetesebb, egységesebb és, egyéni bélyegével, művészien érdekesebb (bár néha már fárasztó és fejfájdító s gyenge torkú színészeknek okvetlen hangjába kerül), mint fényjátéka vagy színbeli játéka. Ebben legkevésbé ő - úgy látszik, ez a geniális ember inkább hall, mint lát.

 

Mert szín-, fény- és kép-ötletei többnyire alig egyebek, mint ismert szobroknak, képeknek s interieuröknek színpadra illesztése. Míg a hangkomédia, ha mégoly túlzott és erőszakolt is, szervesen egybenőttnek tetszik az egész komédiával, a kép- és szoborjelenetek, a szépek és találóak is, gyakran szervetlenül, nem a darabból kinőttnek, hanem a színpadra odatettnek tetszenek, mint azok a bizonyos élőképek, melyekben szép mágnásasszonyok Gainsborough-figurákat elevenítenek meg, szép zsidóasszonyok pedig Vigée-Lebrun-képeket. De azért, szó sincs róla, optikára is érdekes a Reinhardt színháza, s kivéve mikor egész darabokon, három-négy-öt órán végig félhomály van a színpadon, a szemnek is gyönyörűséget szerez.

 

Ez a félhomály igen jellemző arra, ami a Reinhardt színházának gyengéje, a hibridségre. A félhomály, tudniillik, gyakran csak azért borul Reinhardnál a színpadra, mert a darabban este van s talán csak mécs vagy petróleumlámpa ég. Ez realizmus vagy naturalizmus - és felesleges olyan színpadon, mely siet, ahol tud, hogy szimbolikus, hogy stilizált legyen.

S itt az átmenet abból, amije a Reinhardt forradalmának megvan - ahhoz, amije nincsen meg. Ha jól megfigyelitek, a Reinhardt legnagyobb újításai külsőségesek, - színpadon előforduló sőt szükséges adatokból kiszerkesztettek vagy kinövesztettek, de nem éppen a színház leglelkéből. Hogy megint hasonlathoz forduljak, mintha Reinhardtnak a színpadja is úgy volna új, mint a színházai, a régi szerkezet, csak új faborítás a falakon s új szövet a karosszékeken.

 

Vagy mint egy hadsereg, mely új uniformist kapott s megbővült aeroplán ezredekkel is, de új stratégiája tulajdonkép nincsen. Brahm új Ibsent, új Hauptmannt adott ahhoz képest, ahogy addig az addigi német színpad játszotta volna, ha játszotta volna, Ibsent és Hauptmannt.

 

Reinhardt nem ad sem új Shakespearet, sem új Schillert, sem új Strindberget, csak sokkal érdekesebbet, színesebbet, izgatóbbat - de egyben sokkal hibridebbet és sokkal inkább szétesőt. Ez is egy baja annak a kidolgozó módszernek, melyben Reinhardt olyan nagy. Amit nyer szintézisben s nagyvonalú összetartottságban azzal, hogy az egész darabot mintegy egy színészi egyéniséggel játszatja, annyit veszít az analízis, a részletekkel való elpepecselés miatt.

 

Ez gyakran megbontja, ami a stilizáltságnak stílust adna s amit, mondom, az egy hangból való eldanoltatás lehetségessé tenne, az egységes hangulatot. A legtöbb Reinhardt-előadásról nem egy szájízzel megy el az ember, hanem egy étlap cikázó ízemlékeivel.

Viszont egy egyéni genialitás igézetével is. Ez bizonyos. Minden mókájáról, üzletiségével s abbeli fumisterie-jével, hogy reméli, hogy ráhibáz valami geniálitásra, amit a közönség majd mindenesetre annak vesz, ebben a nagy szemű, göndör hajú, okosan hallgatag kis emberben feltétlen van valami a nagy embertől, a nagy varázslóból. Nem lehet félreismerni, nem lehet észre nem venni s a keze nyoma amihez hozzáér, menten megismerszik és megmarad.

 

Hogy milyen hatással lesz a német színpadra s általában a világ színpadjára, azt nem lehet biztosan megmondani. Félek, az előbb mondtam, nem sokkal vagy talán semmivel. De most nagy öröm kortársának lenni, gyönyörűség benne gyönyörködni, - s nem silány ötöm s nem alacsonyrendű gyönyörűség.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Nikláról - Berzsenyi Dániel falujából Nikláról - Berzsenyi Dániel falujából
Gyermekkoromtól fogva sokszor jártam Újvárfalváról, az én kis...
Kincsek a földben Kincsek a földben
Kincsek a földben! De ne méltóztassék drága ékszerekre, brilliáns...
Pest vármegye székháza Pest vármegye székháza
Hatalmas arányokban fejlődő nagyvárosi életünknek legjellemzőbb...
Budapest asztalitenisz bajnoksága Budapest asztalitenisz bajnoksága
Szombaton és vasárnap rendezte a Semperit az asztaliteniszezők...
II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc
A könyvnek talán azt a címet lehetett volna adni: A Harmadik Rákóczi....
Az első állatorvos doktorok Az első állatorvos doktorok
A király a mult évben megadta a jogot az állatorvosi főiskolának,...
Egyiptom a gaulleizmus központja Egyiptom a gaulleizmus központja
Az egyiptomi politikai és diplomáciai válság kulisszatitkaihoz...
Sikereink Albániában Sikereink Albániában
Albánia területe körülbelül 20.000 km2, tehát mintegy kétszer akkora,...
Uzsora öröklakásokkal a fővárosban Uzsora öröklakásokkal a fővárosban
Éliássy Sándor rendőrkapitány havi jelentésében, amely a rendőrség...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98