Nemcsak a felnőttek, hanem a kicsinyek is érzik a háboru terheit. Képtelen élelmiszeruzsora, a tejhiány lefonnyasztotta az arcuk rózsáit, zöldek, penészszinüek szegénykék, kis martirok, akik ártatlanul szenvednek, mert igazán nincs részük a rémségek előidézésében. Jószivü emberbarátok megadták a lehetőséget, hogy néhány száz pesti gyerek vidékre kirándulhasson, kis hust szedjen a csontjaira, szint lopjon az arcára. Derék cselekedet volt. Övék a jövő, ők a nemzet reménye, százszoros figyelemmel s aggódó szeretettel kell ügyelnünk a fejlődésükre!

A gyerek épülő fiatal testének mozgásra, levegőre van szüksége, melyhez a pesti zsufolt bérkaszárnyák szük udvarain s keskeny folyosóin nem juthat hozzá. A nagyváros levegőtlen, kormos kőrengetege, csenevész poros sétányai éppen nem alkalmasak a gyermek szervezetének megerősitésére.

Levegő kell a gyereknek, patak, amelyben fürödhet, gyep, amelyen hancurozhat, erdő, amelyben kiáltozhat s amelyben énekére a visszhang ad feleletet s nem a dörmögő házmester.
Néhány száz boldog kipirult gyerekarcot látunk majd ősszel a pesti aszfalton, s hogy a szemeikből acélos friss erő sugárzik, néhány jószivü embernek köszönhetjük, akik lehetővé tették a nyaralásukat.