Az átmeneti kormány és a szociális gazdasági érdekek
Budapest, 1917. aug. 25.
Mentől tovább huzódik a háboru, nemcsak közvetlen gazdasági sulyát érzik mind nyomasztóbban, szinte lélekzetük fogytáig az ország belső részében, hanem annál nehezebb lesz a háboru utáni kibontakozás technikai része, a normális létfenntartási viszonyok egyensulyba jutása is. Hogy a gazdasági kibonyolódás előkészitését már most külön kormányzati intézmény, egy uj külön miniszterrel az élén készitse elő: ez valóban a közszükséglet érzésének megvalósitása.
Egészen természetesnek látszanék a kongruens, sőt egymásba fonódó feladatoknál fogva, hogy ebben az intézményben az összes népjóléti ügyek elintézése öszpontosittassék. Mert a népjólét érdekeinek erkölcsi és társadalmi tényezői mellett a főszerep mégis a gazdasági tényezőké. A nevelés és rendészet, amelyek a népjólét előmozdulásának erkölcsi és igazgatási eszközei, megbénulnak az erős gazdasági alap nélkül.
Rendezett forgalmu anyagi biztonság, erkölcsi szolidság felborul a gazdasági bizonytalanság és harcok között; ezt már is megdöbbentően bizonyitja a háborus állapot s még jobban fogjuk megérezni a béke helyreálltával, ha nem sikerül idejekorán a rohamosan tért kereső áramlatokat biztos mederbe terelni.
A gazdasági szociális feladatok, különválasztva más népjóléti ügyek ma még meghatározatlan körvonalu feladataitól, Földes Bélának, mint uj miniszternek kezébe kerülnek. Erre a munkára valóban nem találhattak volna alkalmasabb egyént. Mert Földes Béla nemcsak tudományos vizsgálataival hatolt bele a szociális gazdasági követelmények világába, nemcsak az erre vonatkozó, az élet forrongó mozgalmait feltáró irodalomnak alapos ismerője, hanem közvetlenül is figyelemmel kisérte, gyakorlatilag vizsgálta, mondhatni itélte a pár évtized óta mindnagyobb arányban nyilvánuló mozgalmakat, látja eredetüknek kutforrásait, ismeri a tömegpszichológia jelenségeinek a gazdasági jelenségekkel való összefüggését.
Az ország jövőjének alakulása a legnagyobb mértékben függ attól, hogy ne csak a hosszu háboru alatt megingott gazdasági biztonság álljon helyre s ne csak a károk kiegyenlitése menjen végbe, hanem az eddigi s már a békében is elégtelen méretü gazdasági létet helyesebb és gyümölcsözőbb gazdasági állapot váltsa föl, amelyben a nemzeti erők az eddiginél megfelelőbb arányban és szabadsággal érvényesülhessenek, a mindennapi élet biztossága mellett az egyesek és a nemzet tisztességes vagyonosodási képessége is megkönnyittessék, a vagyonosodás káros szélsőségei, vagyis nagy vagyonok könnyü halmozása szemben egy tagadhatatlanul már nagyon harapódzó pauperizmussal, megszünjenek, amivel a társadalmi elégedetlenségnek és fogyasztó harcoknak nagyrésze is megszünhetnék.
Nem egyszer szólaltunk föl már évről-évre, ha oktatásügyi kérdésekről vagy uj intézmények méltatásáról volt szó, hogy a mai gyakorlati irányu élet követelményeivel számolva, vessünk véget a gazdasági ismeretek elhanyagolásának. Oktatási rendszerünket, amely még mult századok hagyományán épült, át kell alakitani a mai világfejlődéshez mérve, mert máris tulszárnyaltak bennünket, de el is nyomnak bennünket minden háboru nélkül, ha a közgazdasági téren is nem igyekezünk nagyobb tudással érvényesülni. Pedig megvan rá a fogékonyság, van mód is rá; csak a szervezés szükséges, hogy a módokat alkalmazza.
Ami a gyakorlati kiviteli módokat illeti, készséggel aláirjuk igazságát annak, hogy a termelést is egészében ujjá kell szervezni, amit ugyan a gazdasági szakkörökben régóta sokszorosan ajánlották és sürgettek, de bizonyos felsőbb és mintegy kényszerü irányitás nélkül csak egyesek kisérlete marad, aminek hatását az ország nem érzi.
Nagyon fontosnak és sulyos problémának hangsulyozza maga Földes Béla is a majdan visszatérő munkások elhelyezését. Az eddigi munkáselhelyezési szervezetet tökéletlennek tartja, tehát a háboru után beálló rohamos kereslet kielégithetését már most kell kellő szervezéssel lehetővé tenni. Egyik nem jelentéktelen eszköze lenne ennek a nagyobbszabásu, jórészt már tervezett, de elmaradt közmunkák végzése, aminek programját ki akarja dolgoztatni.
Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy itt rá ne mutassunk a szükséges magánmunkák lehetővé tételére is. A munkakeresleten ugyan könnyen segithetne, de azután csakhamar nagy zavarokat okozhatnak a társadalmi életben a közmunkáknak a jogos magánérdekek tekintetbe vétele nélkül való erőszakolása.
Mi inkább azt óhajtanók, hogy a közmunkák nagyobb arányu keresztülvitele csak olyan mértékben történjék, hogy egyelőre mindazokat a munkásokat juttassa keresethez, akiket a magánipar eleinte nem bir foglalkoztatni. Ez lehetővé tenné a sulyos szociális probléma megoldását anélkül, hogy az egész társadalmi szervezet szenvedne. Ilyen égető kérdés például nagyobb városokban az uj lakások épitése. Csak amikor ez biztositva van, irányitsa a közmunka felé az állam a még fennmaradó munkaerőket.
Hogy a háboru alatt elszaporodott központokat apasztani és részben megszüntetni iparkodik majd az uj gazdasági miniszter: abban a fogyasztók hálájára számithat. Csináljon mielőbb rendet ezen a téren. Mert a közönség már riadozik minden ujabb központtól, mert még ahhoz sem juthat többé hozzá, amihez előbb olcsóbban és simábban hozzájutott.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!