Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1921 | Október

Forradalom és forradom

Forradalmon rendszerint - elég hibásan - erőszakos és hirtelen változást értenek. A köztudat még jobban megszűkíti a fogalmat azzal, hogy csak az államforma erőszakos és hirtelen átalakulását tekinti forradalomnak.

Hogy a legfrissebb példák egyikét fogjuk meg, a német birodalomra 1918 őszén forradalom csapott le. A monarchikus államforma hirtelen (hiszen annak az évnek a nyarán még a legmerészebb képzelődő sem álmodott német köztársaságról) és erőszakosan (a német császár lemondó levelét nem lehet önkéntes elhatározásból eredőnek tekinteni) változott meg.

Ezt a változást roppant mélyenjárónak és felforgatónak éEzt a változást roppant mélyenjárónak és felforgatónak érzik az emberek. Meg vannak róla győződve, hogy vele nagy időket éltek át, a történelemnek vastag betűkkel kell róla megemlékeznie, az emberi sors forgandóságáról sehol annyi tanulnivalót nem lehet találni, mint benne.

 

Bizonyos, már írják ezt a történelmet, néhány fejezete meg is jelent, egyik így látja, a másik úgy, vitatkoznak, megállapítanak, visszapillantásokat vetnek, következtetéseket vonnak le - de abban valamennyien megegyeznek, hogy az az őszi változás forradalom volt, más szóval olyasvalami, amely a hetven milliónyi német népet kiragadta egy állapotból és egy másik, az elsőtől lényegesen eltérő állapotba taszította bele.

Ennek az irtózatos lökésnek az utórengései még most sem simultak el. A lelkek nyugtalanok, izgatottak. A nép jó része, talán túlnyomó része, visszavágyik a régi helyzetbe, nem érzi magát jól az újban s ezt a vágyát az ellenforradalmi mozgalmak testesítik meg. Hogy mindez így van, sem köztársasági, sem császárhű nem tagadhatja.

 

De mind a ketten megzavarodnának talán, ha azt kérdeznék tőlük, miért van ez így? Valóban akkora változást nyomott bele a német népbe a forradalom, hogy ez a megnyugodni nem tudása kézfekvő? S helyes nyomon jár-e, amikor nyugtalanságának eredetét a forradalom hozta változásban keresi?

*

Tegyük fel, nincs őszi forradalom, az entente-nak az a nézete, hogy a Hohenzollernek a helyükön maradhatnak, máskülönben pedig a versaillesi szerződés alapján áll - ugyan miben ütne el az a császári, forradalmon át nem ment Németország, a köztársasági és a forradalomtól át-meg átgyúrt Németországtól?


Nemde, mindenek előtt valószínű, hogy a császár ugyanolyan külső politikát lenne kénytelen követni, mint Genosse Ebert követ. Hiszen ha legodaadóbb híveit megkérdik, miért nem erőszakolják most az ellenforradalom sikerét, azt válaszolják - minek? képviselje csak a köztársaság Németország mostani szomorú és gyalázatos helyzetét!... A belső állapotokat sem tudná a császárság lényegesen megváltoztatni. Majdnem bizonyosra lehet venni, hogy a földművelés, ipar és kereskedelem milliói vonalról-vonalra ugyanazt az egzisztenciát élnék, mint ma.

 

A császár-megnyitotta Reichsrat bajosan érhetné be haloványabb szociális törvényalkotásokkal, mint a köztársasági. Az úgynevezett lateiner pályák, hivatalnokok, tudósok, írók, művészek, papok százezreinek életmódja szintén ugyanolyan lenne. Az iskola, a jövőnek ez az állítólagos kohója, alig-alig különbözne a maitól, talán egy miatyánkkal többet mondanának el benne, a császár és császárné születésnapját szünettel ünnepelné meg, új tankönyvekkel szemben óvatosabb lenne, de a lelke nem változna meg.

 

Legfeljebb néhány ezer udvari emberről, politikusról, diplomatáról, magasabb közigazgatási alkalmazottról, újságíróról és katonatisztről lehet szó, akik számára az új államforma valóban gyökeres változást jelentett, akik igazán megérezték a forradalmat és akiket a forradalom megszokott helyükről valóban messze elröpített.

E pár ezer ember életváltozása és a különböző összeütközések alkalmával a követének maradt pár száz halott - lényegében körülbelül ez volt tehát a német forradalom.

*

A "Manchester Guardian" egyik most ide érkezett száma rövid cikk keretében azt a kérdést vetette fel - "közeledünk-e a szénkorszak végéhez?"

A mostani Anglia és a világgal való viszonya, tudvalevően a szénen nyugszik. A szén - persze, a gőzgép katlanjában - fogta meg a földműveléssel foglalkozó, gyengén szaporodó, az élet útján kissé bágyadtan lépdelő Angliát és alakította át azzá a feszülő energiáktól zümmögő köpüvé, amely még mindig csodálkozásra indít. Nem hihető, hogy a társadalmának egyetlen rétegét is érintetlenül hagyta volna a szén.

 

A földművesek és pásztorok java részét gyárakba és bányákba seperte be, millió és millió munkasejtet nyomott össze, s ugyanannyit épített fel, falvakat elnéptelenített, városokat varázsolt elő, gyárkéményekkel ültette tele a szigetet, az eget bekormozta, új társadalmi rétegeket húzott, ezeknek egymáshoz való viszonyát meghatározta, törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás engedelmesen úgy alakult, hogy a szén nyomában járó fejlődés diktálta, a világ bankárává ő tette meg Angliát, a valutáját ő szabta meg, más országokkal való gazdálkodási és diplomáciai érintkezését mindig az a gondolat szabályozta - nekem annyi tonna szenem van kivitelre és ennyi a hazai iparcikkek elkészítésére.

Az utolsó száz esztendőben nem hogy ember, de még gyümölcsfa vagy állat sem mondhatta Angliában, hogy a szén kibányászása őreá semmiféle befolyással nem volt. Ha nem is akarunk azzal a kifejezéssel élni, hogy mindent felforgatott, mert az talán az összevisszaság képzetét idézi fel, de azt igenis állítani lehet, hogy mindent megváltoztatott, mindent más helyre tett.

 

A "Manchester Guardian" pedig most azt kérdi, nem közeledik-e Anglia ennek a szénkorszaknak a végéhez? Ha ilyen kérdést feltenni lehet, az annyit jelent, hogy egy másik korszak már alakulóban is van, sőt talán már meg is alakult, s kezdi azokat a csápjait kinyújtani, amelyeknek érintésére pártok, nézetek, nemzetközi szövetségek, etikai felfogások átvedlenek.

*

Most egy esztendeje, vagy most tíz esztendeje elképzelhetetlennek tartották Angliában a hetekig vagy éppen hónapokig tartó szénbányász-sztrájkot. Mint ahogy mi nem tudunk egy négyemeletes házat elképzelni úgy, hogy az alapzatot kihúznák alóla. Az angol birodalom alapja a szén, hogy állhat meg ez a birodalom, ha nem termel szenet? Nos, az angol szénbányászok hónapok óta nem szállnak le a tárnákba, s az angol kormány meg az angol közvélemény csak a vállát vonogatja, hát ne szálljatok le, maradjatok ott, ahol vagyok. Ez a tünet egymagában megokolttá teszi a M. G. kérdését. De van több hely is, amely természetesen mind szorosan simul egymáshoz.

*

A szén ifjú vetélytársáról, az olajról már mindenki hallott. Hajók úsznak a tengeren, gépek zakatolnak a gyárakban, kocsik futnak az országutakon vagy a vágányokon, amelyekben az erőt nem a szén, hanem az olaj szállítja. Ez még csak a kezdet. Nincs hét, amelyiken az olaj egy-egy újabb, a szénét háttérbe szorító előnyét fel ne fedeznék, és nincs hét, amelyiken az olaj valamelyik állásból ki ne szorítaná a szenet Az olajon kívül más anyagok is beléptek a versenybe.

 

A sok közül csak a Charles Bedford találmányát említjük meg Ez a kiváló tudós az eddig semmire fel nem használt rizs-szalmából állított elő ipari célokra igen alkalmas alkoholt. A tropikus tájakon bőségesen található rizsszalmának az a nagy előnye, hogy kifogyhatatlan, minden évben ismét megterem, nem úgy mint a szén- vagy az olajforrás, amelynek szájánál a statisztikusok minduntalan számítgatják, mikor némulnak el örökre.


A szénnek e versenytársai "forradalmasították" annyira az angol lelkeket, hogy a bányász-sztrájk soha nem álmodott elhúzódása a kétségbeesés feljajdulását már ki nem váltotta. De a szén e detronizálásának hatása itt nem állhat meg. Szükségszerűen végig fog vonulni az angol társadalmi és gazdasági szervezet minden rostján. Amint a szén megjelenése és fokonként való előrenyomulása e rostokat átalakította vagy megteremtette, a szén visszavonulása (amiben ma már alig lehet kételkedni) és helyének más energia-tűzhelyek által való elfoglalása, minden valószínűség szerint, szintén éreztetni fogja rajtuk hatását.

 

Milliók és milliók ismét elhagyják kereseti helyüket, a foglalkozások rétegeződése megváltozik és természetesen vele változik, újjáalakul minden, ami a rétegeződésen felépült - a többi osztályok elhelyezkedése, törvényhozás és közigazgatás, politikai jelszó. néha lassan, észrevétlenül, néha összegyűrődnek a fejlődési folyamatok és zúgva szaggatják szét a törvényes gátakat, vagy az új keretekben beilleszkedni nem akaró reakciókat.

E változások körvonalai még élesebbekké válnak, ha arra gondolunk, milyen kapcsokat és ellentéteket teremtett a szén Anglia és a többi ország energiaforrások között - s milyen kapcsokat fognak közöttük az új energiaforrások teremteni. Bízvást el lehet mondani, e változások nem állanak meg Anglia partjainál. Amerikáról, Japánról, Kínáról nem is szólva, még Németországba is átcsapnak majd, s társadalmi összetételeket és a rajtuk felépült ideológiákat alámosó természetüket ott sem fogják megtagadni.

*

Bátran megjósolható tehát, ha a szénkorszak csakugyan véget ér és helyét a rizsszalma- vagy az olajkorszak veszi át, ez nyilván kivétel nélkül minden embertől megérezhető nyomot hagy hátra Angliában. Nem csupán a foglalkozások új rendezésében, a jövedelmek elosztódásában, erkölcsi nézetek módosulásában, nemzetközi viszonylatokban, az iskolai tantárgyak összeválogatásában - de még magát a természetet, amelyet az ember rajta kívül állónak szokott felfogni, sem hagyja érintetlenül.

Egy walesi bányászvároskában történt a napokban, hogy egy fiúcska lélekszakadva hívta ki az anyját a kertbe.

- Nézze mama, szólt, ezek a rózsák nem olyanok, mint voltak, ezek egészen másfajta virágok...

Az anya mosolyogva világosította fel a gyermeket, hogy azok bizony a régi rózsák. Csakhogy, mióta bányászsztrájk van, a virágokat és a leveleket nem lepi be a szénpor, hamvasak, üdék, tiszták maradnak, sokkal frissebbek, az ég azúrja is csodás, a távoli hegyeket látni lehet... Amikor a szén kitört a földből, a társadalom elhelyezkedésébe beleírt változásokon kívül még a természet rendjébe is erőszakosan belenyúlt. Most, hogy visszabújik mindezek a változások összebomlanak és újabb változásokká alakulnak át - még a rózsákon is.

*

Nem furcsa-e, hogy arról a lobogóhajú leányzóról, aki kezében a forradalom legégetőbb villámaival közeledik felénk, alig beszélnek, s ha beszélnek, a "szénkorszak vége" prózai elnevezéssel intézik el - míg ugyanakkor pár száz vagy pár ezer ember kényszerű pályaváltoztatását égszakadásnak-földindulásnak teszik meg?!

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Ludendorff Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht, akiket 1919 elején gyilkoltak meg
HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A vihar A vihar
Shakespeare megöregedett. Fiatalon, ahogy csak férfi tud megöregedni....
Új amerikai postaautomobil Új amerikai postaautomobil
Budapesten már egészen otthonosak lettek a postai szolgálatban...
A magyar ipar termékeivel fizessen a Hálókocsi Társaság A magyar ipar termékeivel fizessen a Hálókocsi Társaság
A Nemzetközi Hálókocsi és Európai Expressvonat Társulat a...
Új béke Új béke
A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Tisza István miniszterelnök...
Elfogták a nődaraboló gyilkosok felbujtóját
Múlt év júniusában a Hernád-utca 29. számú házban kegyetlenül...
A gépmatematikus és a „fekete sugár” A gépmatematikus és a „fekete sugár”
Háborús feszültségben él a világ és a különböző államok...
Miért? Miért?
Baranya délnyugati sarkában fekszik ez a kis magyar fürdőhely. Forró...
Aláírták a kiegyezési javaslatokat Aláírták a kiegyezési javaslatokat
Január 11-én este felé Budapesten aláirták a kiegyezési javaslatokat...
Rákóczi hamvainak hazaszállítása Rákóczi hamvainak hazaszállítása
A király ama kéziratának hatását, mely II. Rákóczi Ferencz hamvainak...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98