Dtum
Login with Facebookk
1925 | Február

A moziról

Mindössze néhány megállapítást szeretnék tenni itt a filmről.

Úgy értem, hogy egyszerű szavakkal, mivel az az érzésem, hogy más művészetről való helyes ítélet is elvész holmi mondathalmazokban, amit elméletek és kritikák szórnak rájuk s jobb időkben is, nemhogy a maiakban.

Hát még ez a gyermek, a jelen bábái közt, mikor annyit hangoztatják, hogy a tárgyilagosság a bölények sorsára jutott.

A filmművészet értékeinek valamilyen komoly mértékére gondolok ezzel. És ide kapcsolnám mindjárt, hogy mintha ez az ifjú művészet, dacára hangosságának, mégsem vevődnek egészen érdemei szerint. Vagy legalábbis nehezen veti le magáról az eredeti vállveregető mosolyt, ami kezdetben fogadta. Összehasonlítva azzal, amit regisztrálásában idősebb társa, a színház, a könyv, a muzsika élveznek vagy keserülnek.

Előbb valamit. Mennyire érdekes és mennyire nem véletlen, hogy a legutóbbi éveknek az uralkodó művészete, a mozgások művészete, a film, a tánc. Mert bármi látszat vagy előítélet kardoskodjék a szemlélődés hangjai, az irodalomé, a képzőművészeté, zenéé mellett, bizony ezek leszorultak ezek mögött, legalábbis a film mögött és pedig nemcsak a tömegjárvány, divat és egyébre kenve a dolgot, hanem valódi, értékbeli produktivitásban. Bizony így van.

Ez azonban nemhogy különös, hanem természetszerű. Az öldöklésnek, a tettnek ideje megszülte a maga gyermekét a művészetben is.

Legyünk őszinték. Igazán újat, frisset, meglepőet csakis vagy elsősorban a film hozott legutóbb.

Nem is nyurgul, mint egy kamasz, de olyasmin képedünk el rajta, mint azon a délövi palántán, amely percről-percre szemmel követhetőleg nől s hoz virágot.


Hogy teméntelen új kifejezési lehetőség tülekedik elő folyvást benne s egyre további perspektívák nyílnak, ezt valamiképp külsőségesnek és megszokottnak mondanám. De úgy tetszik, meghökkentőbb az, ahogy belsőleg fejlődik. Például ahogy embereket alakít magához, akik csinálják.

Nem vették még észre, hogy például egy-egy filmszínésztrupp ugyanazzal a rendezővel maga mögött s a legnagyszerűbb témával, közönséges ripacsbanda volt és máról-holnapra kifogástalan művészei lesznek a lélekmozdulatok által való tükröztetésnek? Igen, ezt az újsütetű művészet igézete produkálhatja csak, amely nyűge alá kényszeríti a lehetetlent is és megihleti a kontárt.

Arról aztán ne is beszéljünk, hogy valósággal tobzódik minőségben és mennyiségben az igazi, titánszabású zsenikkel. És ez nem afféle kommüniké szólam, hiába, el kell ismerni.

Mármost egy szót azonban.

Lehet, hogy a békeidők visszabolyongó könyvmolyos őrülete nyög belőlem, de már ideírom. Valahányszor a mozira gondolok, mindig ez ötlik eszembe: be kár, hogy a művészetnek erre a csodálatos, fiatal sarjadékára nem a békeidők fukarabb dicséretű, de puritánabb szavú kritikája vigyázott.


Hiszen úgy van. Nincs szüksége ennek a pozsgás ifjoncnak semmi dadára. De mégis, meghiggadása, megtoppanása, megfáradása idejére, jövőjére gondolva talán mégsem mindegy, hogy most mi választódik ki belőle. Az ízlés gyöngéd útmutatása révén történik ez? Vagy egészen az üzlet tényére van hagyva? Hátha időnek előtte ferde irányokba tér? Hátha a tömeg és üzletítélet elsenyveszti belőle a legjobbat?

Azt nézem ugyanis, ahogy ezt a rablógazdálkodást űzi kincseivel s ahogyan űzi. Valóban, nem hiába vezet Amerika ezen a terepen, afféle amerikaias bélyeg tetszik meg ezen az egész művészeten. Ahogy a színtiszta szépség és érték keveredik össze demokrata mód a selejttel benne.

Hiszen ez lehet nagyon egészséges társadalmi ügyekben, de sohsem válhat be a csak arisztokrata, azaz despota szempontokat ismerhető művészetnél. Mert itt bizony nem szabad semminemű útszélinek vagy közönségesnek dörgölődni az értékeshez. Másként célját és lényegét tévesztette az egész dolog.

A kiválasztódásnak itt csak egy szempontja lehet, a művészi erkölcs és igazság, amely biztosabb valóság és egészen más, mint a mindennap igazsága. Ezen nem lehet vita.

Márpedig sok példával szolgálhatnék, hogyan peregnek le fércek, remekművek mellett, az érték szörnyű látszatával s természetesen a reklámkritika minden lelkiismeretlen vagy tudatlan pártfogásával.

Nem, ez mégsem volt így más művészetek hajnalkorában. Ott pontos és biztos ítélet szabta meg a szépet és értéktelent, s ez hozzá sem vetődhetett az előbbihez. Sőt, ha volt, az üzlet maga sem állhatott mellé másnak, mint az egyedül ismert és elfogadott értékesnek.

Ugyanide kapcsolnám azt is, amit enyhén úgy jelölnek meg, hogy kölcsönzés. Hát itt meg éppenséggel elkelne a tisztesség inkább a kritikában, mint a polgári törvények esetleges beavatkozásában, ami néha, úgy tudom, megesett.

Aki ugyan hirtelen eszembe jut, a nagy Chaplin például, akinek száz kis kreatúrája ugrál előttünk, sőt valódi tehetségek sem bírják lerázni egészen hatását - hát ő nem szorul istápra.

De hány lehet, nagy, új, komoly törekvés, amely felszívódik és elsodródik aztán ebben a kavargásban tévutakra, rossz véletlenek folytán, miután ezernyi más szerencsésebbet, de nem jobbat, termékenyített meg, úgy lehet csak egy epizódszerepben.


Ki emlékszik például, ha már itt vagyunk a vidámfajta vásznak előtt arra a bizonyos Móricra és Palira, a mai vígjátékok és burleszkek ősapáira?

Nos jó, emelkedettebb művészi szempontból bizonyára nem az a fontos, hogy mint hírességek elkallódtak és nem is akarok itt vélekedni róluk. Szóval nem pont rájuk, az egyénekre akarok gondoltatni, bár bizonyára nagy igazságtalanság történt velük. De csak magát az esetük tényét említem, törekvésekre és egyénekre gondolva, amiknek hasonló sorsuk lehet. Ez ejt gondolkodóba.

Mert, mint mondtam, afféle békebeli ítélettel mérve a dolgokat, holmi nemesebb értelemben vett akadémia lebeg előttem. Hol van ez? Vagy pótolja hát valami más. Hiszen csak kell, hogy (nem tudom hogyan mondani) valamiféle hivatalos tekintély is öltsön szigorúbb, de szeretetteljesebb pápaszemet, amely füleit eldugja teljesen a reklámkritikák ordibálásai elől és úgy jön kertészollójával ennek az új művészetnek a kertjébe. De van-e ilyen? Ha, igen, természetesen semmit sem szóltam. De nekem, úgy tetszik, hogy nem igen, vagy igen gyöngén jelentkezik.

Hogy elkövetkezik az ideje, az biztos. De hogy időszerű volna jobban résen állania máris, az még biztosabb.

Úgy van! A leendő mozitörténet ötlik fel előttem. Az irodalom és egyéb történetek példájára.

Micsoda nehéz dolga lesz majd ennek kihámozni az értékeket a selejtből, az igazat a hazugból, ha ily gyatrán egyengetődik útja.

Hiszen nem tartom rossz hasonlatnak, hogy ebben a művészetben olyasféle ez a mai zavar, mint a népek hősi legendás kora a történetírás számára. De hát ha már észrevettük ezt, nem volna érdemes máris munkába állani a becsületesebb, szavahihetőbb figyelemnek? Hogy legalább valamelyest befolyjék ennek az elkényeztetett és nagyszerű ifjoncnak a nevelésébe, vagy ha nem teheti, legalább illő észrevételekkel kísérje erényeit és hibáit.

Egyszóval, mondom, hogy ez a nehány sor csak egy érzésem visszhangja akart itt lenni. Ez pedig konklúziójában az, hogy úgy rémlik nekem, hogy ennek az új művészetnek a múzsája már rég méltóvá serdült idősebb társaihoz, míg mellette alig emelte fel szavát igazán hozzáméltó s valódi kritika, tanulmány, ami lépést tart nyilvánosságával. Holott ő maga talán már túl is haladta delelőjét és immár krónikását is igénylené, nagyszerű teljesítményei jutalmául.

 

Tersánszky Józsi Jenő

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A világ legérdekesebb múzeuma  Münchenben A világ legérdekesebb múzeuma Münchenben
Ahol mindenki azt csinál, amit akar. Használatba veheti a kiállított...
Népkönyvtárak Népkönyvtárak
Az utcán megjelentek a felszólítások: könyvet a proletárnak! Akinek...
Örökléstani vizsgálatok ikreken, a kétpetéjű ikrek Örökléstani vizsgálatok ikreken, a kétpetéjű ikrek
Bár már a háború előtt is végeztek ikreken örökléstani vizsgálatokat,...
Elfogta a rendőrség az ujpesti nyilas kézigránátosok hónapok óta...
Néhány nappal ezelőtt a budapesti főkapitányság politikai osztálya...
Edvárd király halála
Rövid betegség után meghalt VII. Edvárd, Anglia királya, az Indiák...
Az Army and Navy Journal az európai invázióról Az Army and Navy Journal az európai invázióról
Az Army and Navy Journal, az amerikai véderő félhivatalos lapja az...
Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru földre, Legalább...
Buvár a rendőrség szolgálatában Buvár a rendőrség szolgálatában
Berlinben egy Trenkler Oszvald nevü csavargó vadállati...
A magyar filmgyártás gazdasági meglapozottsága A magyar filmgyártás gazdasági meglapozottsága
Magyarország gazdasági és pénzügyi köreiben az utóbbi időben nagy...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98