Az amerikai filmgyártás reprezentáns értékeit fogják a közönség elé vinni a Star által megszerzett United Artist filmek: a már előbb említett Chaplin- és Keaton-filmeken kívül főként Mary Pickfordnak és Douglas Fairbanksnak nagy filmjei. Fairbanks filmje: "A fekete kalóz" különben még nevezetes arról is, hogy ez az első elejétől végig technikolor film. Találkozni fogunk D. W. Griffithnek két nagyobbszabású filmjével is, viszont mindenki sajnálni fogja, hogy sok év után a jövő év lesz az első, amely nem fog Lubitsch-filmet hozni. Ő és Jannings elmaradása lesz az, ami legjobban rontani fogja a jövő szezon teljességét, amelyben egyébként teljes számban fognak felvonulni az összes sztárok és rendezők.

Az uralkodó amerikai vállalat, a Fanamet nem hoz különösebb "világszenzációt", azonban filmjei általánosságban igen nagy emelkedést jeleznek a tavalyihoz viszonyítva. Az említett Harry Langdon-burleszkeken kívül hoznak két mulatságos Harold Lloydot, egy sereg Menjou-vígjátékot, két Lillian Gish-, két Pola Negri-, és három új Lon Chaney-filmet. Kuriózumnak is érdekes a "Chang" című dzsungel-film.

A francia filmtermelésből három emelkedik ki: Eugčne Sue: Bolygó zsidója Gabriele Gabrióval és a "La Vestale de Gange"  monumentális film Bernhard Goetzkével a főszerepben. A harmadik az évek óta nagy várakozással várt nagy Napoleon-film, amelyet a legnagyobb francia, Abel Gance rendezett. A francia filmgyártáshoz számítható a Casanova, Ivan Mosjoukine utolsó európai filmje, a filmművészet egyik legszebb remekműve.

A német filmgyártást az elsorolt két európai Fox-filmen kívül főként a Genius és Phoebus és a Star sorozatai képviselik, mindenesetre elsősorban a Czinner-Bergner filmek. Látni fogjuk Fanck-nek, a ŤSzent hegyť rendezőjének új nagy filmjét, "Der grosse Sprung" címen, Paul Wegener-nek két új filmjét (az amerikai "Varázsló" című filmjével három), az egyik a Balsac-regény: "A kurtizánok tündöklése és nyomorúsága", a másik a "Svengáli".

Úgy ezt, mint Kempelen Farkas históriáját feldolgozó "Sakkjátékos"-t az Eco fogja kihozni. Az egyre jobban javuló német vígjátékot Erich Schönfeldernek, a "Csákó és kalap" virtuóz rendezőjének új komédiái és egy pompás Henny Porten-vígjáték reprezentálja. A női sztárok közül nagyon sokat fogjuk látni Olga Csechovát és Lil Dagovert. Örülni kell ennek, mert ők a régi sablónok után újabb és művészibb figurák.

A németek különben érdekes tudományos filmekkel is gazdagították a filmtermelést. Legérdekesebbnek ígérkezik a "Teremtés története" című. És aminek talán éppen úgy kell örülnünk, mint a művészi filmeknek: az Ufa-szinház a tavalyi szép sikerek után seregével fogja hozni a szebbnél-szebb expediciós filmeket, a német gyáraknak és a francia Gaumontnak felvételeit.

Akik pedig szeretik a moziműsorok csemegéit, a rajzolt trükkfilmeket, azokat megnyugtathatjuk: éppen elég részük lesz belőlük: 56 darabot hoz a Fanamet, 26-ot az Ufa-Génius.

És mindezek után magyar film: semmi! A Magyar Filmalap jóvoltából, amelynek sikerült elsikkasztani a magyar filmet feltámasztó filmrendelet eredeti intencióit. Ugyanakkor, amikor azt látjuk, hogy a magyar filmrendeletet követő angol, osztrák és olasz feltámadó filmgyártás hogyan hozza ki egymásután komoly értékű munkáit. Augusztus közepe és csak tervek, tárgyalások, amelyeknek eredménye, mint tavaly is, legfeljebb egy-két ál-magyar film magyar pénzen és ugyancsak mint tavaly, ha egy-két valóban magyar is, azokra, félő, hogy megint igazán rá lehet majd mondani: Ťparturiunt montes...!ť

Hevesy Iván