Dtum
Login with Facebookk
1927 | Március

Ben Hur

A februárban bemutatásra kerülő nagy német film, a Metropolis mellett Lewis Wallace ismert regényének, a Ben Hurnak filmváltozata reprezentálja az idei szezon legmonumentálisabb filmalkotását. A szónak abban az értelmében, ahogyan ezt a filmművészettel kapcsolatban emlegetni szokták: óriási építkezések, nagyszámú statisztéria tömegjelenetei, rendkívüli technikai fölkészültség és általában mindenben nagy méretek és nagy számok.

Fred Niblo Ben Hurjában, mint minden eddigi filmjében, a technika dominál, olyan erővel, hogy az válik a film igazi értékévé és szinte elfeledteti a nézővel is, a kritikussal is, hogy egyebet is, többet is keressen a filmben.

A Ben Hur klasszikus tárgyú film és a közönség ma már némi gyanakvással fogadja az antik környezetben lejátszódó filmmeséket. Nem azért, mintha az eddigiek - Quo Vadis?, Nero, Messalina és a többi - rossz film lett volna, hanem azért, mert valamennyiben felvonultak ugyanazok az elengedhetetlen rekvizitumok, az orgiától kezdve a kocsiversenyig, az unalomig ismétlődve. Ebből a szempontból nézve a Ben Hur igen kellemes meglepetéssel szolgál.

 

Motivációjában igen sok újszerű, az eddigi antiktárgyú filmekben még nem látott eredményeket találunk. Azok a részek pedig, amelyek már az eddigi filmekben is felvonultak, azok a Ben Hurban sokkal tökéletesebben kelnek új életre. Ilyen például a technikailag káprázatos virtuózitással megrendezett kocsiverseny.


A kocsiversenyjelenet mellett legmegragadóbb részlete a filmnek a gályahajóhad és a gályaütközet, amelynek nemcsak a kocsiversenyjelenethez méltó rendezési módja adja meg értékét, hanem a rekonstruálásnak kultúrtörténeti szempontból is kielégítő hűsége és tökéletessége.

Lewis Wallace regényének meséje szerencsés alkalmat adott a rendezőnek arra, hogy az antik élet külsőségeinek nagyszabású rekonstruálásán kívül Krisztus életét is filmre vigye. Az antik környezet és a bibliai részek elképzelhetésében azonban bizonyos stílusbeli szakadás, megoldásbeli kétféleség mutatkozik. A film tulajdonképpeni témája mozgalmasan, realizmussal és közvetlenséggel van megérzékeltetve, a bibliai vonatkozású részek azonban, akármennyire szépek is önmagukban, erős elidealizálással és sokszor nagyon is mesterkélt, tablószerű beállításokkal.

 

Szép és finom ötlete volt a rendezőnek az a mód, hogy Krisztus alakját tulajdonképpen sehol sem mutatja meg és nem állítja szemtől-szembe a nézővel. Vagy csak szilhuette körvonalakban látjuk, mint a Pilatus előtti jelenetben, vagy csak a néptömeg izgatott hullámzásából sejtjük meg és érezzük meg, hogy merre jár, mint a kálváriaút jelenetében, vagy pedig csak a kezét látjuk, mint például a házasságtörő asszony megkövezésénél.

Az antik és a bibliai részek heterogénségét csak még erősebbé teszi az a körülmény, hogy a bibliai részek majdnem mind színesen, az ismert technikolor eljárással vannak fotografálva, az antik részek pedig, egy-két rövid jelenetet leszámítva, a régi monokrom eljárással. A színes és színtelen képrészeknek kevert váltogatása pedig egyébként is zavaró és kellemetlen.

A szereplőknek, Ramon Novarronak és May Mac Avoynak játékprodukciója a megszokott amerikai színvonalon mozgott. Ez különösebb, művészibb élményt nem jelent, a meseilluziót azonban sohasem rontja.

 

Hevesy Iván

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98