A politikában nem kell mindig ujat és szépet mondani, nem is kell okvetlenül Demoszthenesznek lenni, hogy az ember sikereket arasson. Gaál Gaszton egy éven belül már harmadszor tart előadást a bürokrácia rejtelmeiről és a téma még mindig érdekes, néhol izgalmas, sokszor még mulatságos is. Pedig csak annyit mond, hogy a bürokrácia megeszi az országot.

A szavaiban semmi pátosz, nem izgul föl a saját szónoki hevületétől, nem moralizál és nem akar kiváló szónoknak látszani. Csak azt tartja fontosnak, hogy a bürokrácia elsorvaszt bennünket. És ahogyan az egyik példát odaállitja a másik mellé, már érezzük is, hogy valami rágódik a testünkön s nem tudunk egy grammot sem gyarapodni, akármennyire tápláljuk magunkat és az állam nagy organizmusát.

És amikor befejezi előadását, magunk előtt látjuk iskolapéldáját annak, hogy mily könnyü a sziveket és lelkeket meghóditani, ha az ember a jót és az igazságot keresi. Egyszerü, keresetlen szavai meggyőznek róla, hogy a jót és igazságot magáért a jóért és igazságért akarja és e két érték kedvéért még azt is szivesen vállalja, hogy nem sorozzák be a nagy államférfiak és kiváló szónokok közé. Használni akar az országnak és ennek a célnak alárendel minden érdeket és minden hiuságot, faji elméletet és világszemléletet.

És sikerének voltaképen ez a titka. Mert azzal, hogy lemond osztályérdekének és világszemléletének hangsulyozásáról, közös nevezőre hozza a legkülönfélébb érdekeket és világszemléleteket. A jónak és igaznak helye van minden világszemléletben és akiket szakadékok választanak el Gaál Gaszton világszemléletétől, a jóban és igazban találkoztak vele.