Magyarország – Ausztria 5:3
Fényes revánsot vett „a legjobb magyar tizenegy” a tavaszi bécsi vereségért. - Az első negyedórában még az osztrákok vezettek két góllal.
Vasárnap már a kora délelőtti órákban tumultózus jelenségek játszódtak le a Ferencvárosi Torna Club Üllői-úti pályája előtt. Arra a hírre ugyanis, hogy a rendőrség által szombat délután leforgott jegyüzérektől elkobzott jegyeket az osztrák-magyar mérkőzésre a labdarúgó szövetség kiárusítja, közel 10.000 főnyi előkelő futballrajongó jelent meg, mert a napokon át a legnagyobb utánjárással sem lehetett jegyekhez hozzájutni.
Csak a kivonult lovasrendőrség tudott rendet teremteni a jegynélküliek táborában, mert amikor 1/2 10 órakor újból lezárták a kasszákat, az elkeseredett közönség megrohamozta a bejáratokat.
A nagyjelentőségű ütközet előtt a rendőrzenekar az osztrák és magyar himnuszt játszotta. Pont 3 óra 40 perckor szólította a pálya közepére Prince Cox angol bíró a küzdő felek kapitányait – sorshúzásra. A szerencse nem kedvezett a magyaroknak és így „a legjobb magyar tizenegy” szép ellen, de nappal hátban kezdte a játékot.
Az osztrák csatársor, amely nagyon frissnek látszott, rögtön heves tempót diktált és az első percekben bizony nagy csönd volt az óriási emberkaréjban, amely az arénát körülvette, mert az ellenfél túlerősnek látszott, Welnhardt pedig a kapuban egyre-másra követte el a súlyos hibákat.
– A gól a levegőben lóg – állapították meg a szakértők.
– Hó-rukk! – biztatták a különvonaton érkezett bécsiek kedvenc játékosaikat, akik meg is feleltek a bizalomnak.
A 11. percben az osztrákok a tizenhatos vonalon szabadrúgáshoz jutnak és azt Wessely olyan erővel rúgta Weinhardt hálójába, hogy csak úgy porzott: 0:1. Óriási öröm a bécsi közönség soraiban. Újrakezdés után alig múlik el fél perc. Siegl kitör és még egy gól lő az ámuló Wienhardt mellé: 0:2 (12. perc.)
A bécsiek piros-fehér-piros zászlóikat lobogtatják a nagytribünön és a néma magyar közönség felé hat ujjukat mutogatták. A váratlan eredmény azonban nem keserítette el a nézők tízezreit. „Tempó, magyarok!” – kiáltással hajszolta a magyar fiukat előre. Az ellentámadások azonban sorra megtörtek az osztrákok védelmén.
Végre a 20. percben Ströck kornerét Kohut fejeli. Az éles labdát Saft kiüti, de az a befutó Takács II. térdéről és az egyik osztrák bekk (Blum) melléről a hálóba pattan: 1:2.
Nagy az öröm. Piros-fehér-zöld zászlócskák ezrei lengenek a magyar játékosok felé, akik ezután már szédületes tempót diktálnak és a 29. percben Hirzer passzából Kohut olyan csodálatos bombalövéssel egyenlített ki (2:2), ami a közönség lelkesedését a végsőkig fokozta. A korzóról a pályára rohan a tömeg és boldog az, aki valamelyik játékosunkat megérintheti.
Újrakezdés után az eddig gyöngén funkcionált födözetsorunk az óriási technikájú Bukovi révén csak úgy tömi labdákkal a csatársort. Különösen a balszárnyunk veszélyes. Több gól azonban ebben a félidőben már nem esik. Az utolsóelőtti percben éppen Kohut jut lövéshez, amikor a pálya kapujában megjelenik Király Pál, aki a végsőkig kimerülve, halottsápadtan és a salakra.
Észreveszi azonban a bíró és egy percre megállítja a játékot. Király Pál néma csöndben futotta még az utolsó száz métereket és mint marathoni bajnok szakította el a célszalagot. Az egészen alélt Király Pál klubtársai karjába dől és teljes részvétlenség mellett, nyakában egy hatalmas babérkoszorúval vonul az öltözőbe, mert máris folyik tovább a küzdelem…
Az utolsó percben még Ströck rúg egy kornert. Félidő: 2:2.
Szünet után mindenki erős osztrák offenzívát várt. Örömteljes meglepetésre azonban a magyar csatársor ötletes összjátékkal rohamozza az osztrákok kapuját. Már a 2. percben Takács-Hirzer és Holzbauer összjátékából veszedelmes helyzet támadt Saft kapuja előtt, de pont az utolsó pillanatban Blum fölszabadít.
A 7. percben Hirzer félpályáról megszökik és remek lövése a hálóba vágódik: 3:2. Rögtön utána Takács kerül gólhelyzetbe, de lövése kapufát ér. A 12. percben két korner az osztrákok ellen… Majd Hirzertől Holzbauerhez kerül a labda, aki védhetetlen gólt fejel: 4:2.
Az osztrák játékosok és a bécsiek is teljesen le vannak sujtva. Pár percnyi „osztrák élet” után ismét a Hirzer-szárny támad és „Zizi” a 23. percben remek akcióból belövi az ötödik gólt is:
5:2
A góllövő Hirzert a pályára befutó közönség vállaira kapja. A nagytribünön a bécsiek már menekülni igyekeznek. Most a magyar közönség tart hat ujjat feléjük, jelezve az abszolút revansot. Ez végig izgatja a bécsieket és indulatos kiáltásokkal próbálják az osztrák csatársort aléltságából fölrázni. Ez pillanatokra sikerült is.
Elkeseredett ellentámadások indulnak a Fogl-gát felé, de védelmünk most már sziklaszilárdan áll, csatárjaink pedig újabb és újabb rohamokra indulnak. Teljesen beszorul az ellenfél saját térfelére.
A lövések zápora hull Saft szentélyére, de az osztrák kapus a leglehetetlenebb labdákat is ártalmatlanná teszi. A már biztos győzelemtől mámoros közönségünk egyenesen követeli a hatodik gólt.
- Még egyet! Még egyet! – zúg a tömeg szüntelenül.
A magyar játékosok valóságos delíriumban törnek újból és újból előre. Még a Fogl-gát is bombázza az osztrákok kapuját. Minden pillanatban esedékes az újabb magyar gól, de a 40. percben Jiszda kitört és csak az utolsó pillanatban lehetett a lövésben megakadályozni.
A tizenhatos vonalról megítélt szabadrúgást Wessely a védelem hibájából belövi: 5:3. Ez a váratlan eredmény fölvillanyozza az osztrákokat, de a végeredményen nem tudnak javítani. Az utolsóelőtti percben Kohut révén még kornert érnek el a magyarok…
Pár pillanat és a mérkőzés végét jelzi a bíró, aki hibátlanul vezette le a kemény ütközetet. Egyszerre fölbomlik a rend, ezer és ezer diák rohan a küzdőtérre, fölkapják a játékosokat és diadalittasan viszik őket az öltözőkbe.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!