Dtum
Login with Facebookk
1928 | Július

Az írástudók árulása (1.)

1.
Az ember, ha nagyon nagy a mondanivalója, önkénytelenül szerény lesz. Különös lámpaláz fogja el, nem a közönség, hanem önönmaga előtt; önmagának közönségévé és színészévé válik, s örül, ha támaszkodhatik valamire, mint a színész a súgóra. Ilyen támasza lámpalázamnak az a könyv, [amit most magam elé teszek, mint a prédikátor a textusát; az az író, akibe belefogózom, mintegy kísérőbe a meredély szélén. (Ez a meredély az, aminek partján már Tolsztoj megszédült; mi maiak csak összefogózva merünk közel lépni: így lesz ez az írás - csak könyvismertetés.)

De ne gondolja senki, hogy azért választom ezt a formát - ilyenmódon háttérbe húzódva - mintha azt, amit leírok, nem akarnám egészen vállalni: mintha át kívánnám hárítani a felelősséget a textusra, melynél pedig jóval többet mondok; a kísérőre, akinél talán előbbre hajolok a szakadék fölött. Nem, ezt a föltevést mindenkép távol akarom tartani magamtól; és ezért hadd hivatkozzam már itt egy régi írásomra, amit még 1917-ben, a háború idejében írtam, s ami Gondolat és Írás című könyvemben is olvasható. A veszedelmes Világnézet: így kereszteltem el akkor ezt a régi cikket. Ebben már ugyanarról van szó, amiről most akarok beszélni: s az idegen író textusa helyett vehettem volna textust magamtól is, jóval régebbit, mint az idegené.

Kényes textus: dehát minden nagy téma egyuttal kényes is. És én úgy érzem, seholse lehetne ma szabadabban beszélni erre a textusra, mint Magyarországban. Értve nem a fizikai szabadságot, hanem a Szellem függetlenségét. Az Igazság mindenütt mellékes ma és sok helyütt ellenség: egyedül Magyarország liheg, eped, kiált Igazságért; ő az a nemzetek közt, melynek legmerészebb álma sem haladja túl a legminimálisabb Igazságot. Ha valahol otthont remélhet még a földön az Igazság régi elve: itt van az. E szerencsétlen és megalázott nemzet - a harci erő védtelen áldozata - szellemi tekintetben szerencsésebb, mint a büszke hatalmasok: szabadon nézhet szembe a Gondolattal, melytől az Erő fél, s egyszerre szeretheti hazáját és az Igazságot.


Babits Mihály

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Csík revánsot vett Borgon Csík revánsot vett Borgon
Zsúfolt nézőtér előtt került lebonyolításra vasárnap este a Nemzeti...
Gellért Oszkár -  Versek Gellért Oszkár - Versek
Őszi est a budai balkonon Valahol a Parlamentnél Vörösen kelt...
Neonfény a munkatermekben Neonfény a munkatermekben
Angliában már a háború előtt is voltak különleges munkásvédelmi...
Adópengő, amellyel lakbért is lehetne fizetni Adópengő, amellyel lakbért is lehetne fizetni
Egyik olvasónk a következő tervet közli velünk: „A Nemzeti...
A túlvilági élet hite és a testvándorlás tana A túlvilági élet hite és a testvándorlás tana
Utolsó és legyőzhetetlen nagy ellenségünk a halál. Vele szemben az...
Német gazdasági tervek Német gazdasági tervek
Berlinben január 8-ikán megnyilt a porosz országgyülés, valamint...
IV. Károly király utazása IV. Károly király utazása
Az egyik soproni lap vasárnapi számában ezeket irja: Károly király...
Gazdasági érdekeltségünk Romániában Gazdasági érdekeltségünk Romániában
Az oláh háboru diadalmas befejezése után mutatkozott szüksége annak,...
Újabb munkáshajlékok Újabb munkáshajlékok
A napokban azt olvastuk a lapokban, hogy Nyitra vármegye is...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98