Dtum
Login with Facebookk
1928 | November

Memento mori -Emlékezés Tóth Árpádra

Mielőtt belépett, azt mondták róla, hogy Tüdővész. Utolsó stádium. S mikor belépett, borzongó meghatottsággal s gyöngédséggel néztem szép szelíd, barna szemébe. Nem azt figyeltem, mit mond valaki köztünk. Hanem azt, hogy mit csinál Valaki, aki indul közülünk.

S előre elképzelhetetlenül fedte a beállított képet. Halk volt s enyhe. Bölcs volt. Fölényes. Hiányzott belőle minden aggresszivitás. Kész ember volt, érett s útrakész. Mélyen megrendített. Kimondhatatlanul sajnáltam s többé nem vettem őt egynek sok közt, hanem Egyetlennek, a ritkának s kivételesnek. Verseiben is csak ezt kerestem s találtam: a mosoly volt minden költeménye: arcáról a papírra levetült mosoly.

S akkor huszonkét-huszonhárom éves volt, én hét évvel öregebb.

S ez a viszonylat soha többet meg nem változott, köztem s közte. Ő nem tudott róla; én meg nem érintettem lelkének érzkenységét egyetlen egyszer sem azzal, hogy a Témáról beszéljek vele. De nekem az maradt, végig,

házasságán, szerkesztői munkásságán, kritikai elcserkészésein keresztül s összes versein át: milyen finom és jellemző most megjelenő új kötetének a címe: "lélektől lélekig..." Mikor ezt hallottam, megéreztem, hogy ő is úgy volt velem, mint én vele s úgy volt velünk: hiányzott köztünk az életnek harcos szembenállása s realitásokba kapaszkodó füzérversenye: ő csak lélekben élt lelkek közt.

Évente többször találkoztunk. Soha egyébről nem beszéltünk, csak a kölcsönös jóakarat pár szavas gyöngédségét. Nem az egészséget. Csak a lelki közérzést villantottuk fel egymás előtt. Most, hogy többet nem láthatom kedves barna pillantását, egyéni, vékony mosolyát, fáradt fejtartásának bizodalmas nyugalmát: most úgy érzem, mintha személyesebb viszonyba kerültem volna magam a Problémával.

Temetése napján kihúztam íróasztalom fiókját s keresgélni kezdtem benne. Először magam sem tudtam, mit. Aztán rájöttem: anyagi ügyeim végiggondolásához s elrendezéséhez fogtam, hogy ha... Szóval, hogy ne hagyjak magam után, egy hirtelen esetben...

Ennél jobban nem tudhattam meggyászolni szegény, nesztelen, halk lélekzésű, nagy szemüvegén át egész életében a túlvilágról néző barátomat.

 

Móricz Zsigmond

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A börtönből a saját palotájába
Ujhelyi Lipót Hódmező-Vásárhely milliomos, dúsgazdag embere s mult...
Rövidek Rövidek
Belgrádból jelentik: Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége...
Lampérth Géza és Juhász Gyula verse
Itt, a kis „hétszilvafás”-ban, A zúgó Bakony aljában, ...
VI. György és Lebrun közölte a Németországgal való békekötés feltételeit VI. György és Lebrun közölte a Németországgal való békekötés...
VI. György angol király a belga király és a holland királynő...
Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi dalosversenyt Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi...
magyarországi munkások országos dalárszövetsége pünkösd két napján...
Az influenza járvány és szövődményei Az influenza járvány és szövődményei
A spanyol influenza ragályos, fertőző betegség. Kórokozóját még nem...
A Liliom A Liliom
Tizennégy éve már annak, hogy egy téli délután a "Liliom"...
Hajótörések az angol partokon Hajótörések az angol partokon
Angolország fölött november 12-én, 13-án és 14-én irtóztató vihar...
Uszó jéghegyek Uszó jéghegyek
Az oczeánt átszelő nagy gőzösök utasainak gyakran van részük abban a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98