Dtum
Login with Facebookk
1928 | Szeptember

Az írástudók árulása (4.- 5.- 6. )

4.

Ez a második felfedezés abból áll, hogy a Kor problémája: az írástudók problémája.

Ahol a gondolkodás, ott lakik a lelkiismeret is: nem a lábban vagy kézben, hanem a fejben. A nagy tömeg tétlen és vak, mint a test volna fej nélkül; megy, amerre viszik; neki nincsenek problémái, a fizikai megélhetés problémáján kívül. A Kor lelkét az írástudókban kell keresni. Ők mozgatják a "század lépteit"; hatalmuk egyre nagyobb e papiroskorban. A modern ujságírás mindjobban fölmenti a tömeget a gondolkozástól, kész gondolatokat szállítva neki, hogy beteljesedjen a munkafelosztás, amely differenciáltabb szervezetekben mind tökéletesebb. Ami a gondolkozásra, ugyanaz vonatkozik az érzésre is, és a tömegek lelki életének minden más "kollektív funkciójára"; mindezekért egyre kizárólagosabban az írástudók felelősek.

Már most Julien Benda az írástudók szerepkörének betöltésében az utolsó évszázad folyamán nagy és mélyreható változást konstatál, melynek gyümölcsei most kezdenek megérni: - s ebben ragadja meg ő a század problémáját.

Az írástudók történeti szerepe nyilvánvaló. Ez az osztály, mely a papi kasztból fejlődött ki, nem materiális érdekeket szolgált. Egyáltalán nem érdekeket szolgált. Történetünk bizonnyal kisebb-nagyobb embercsoportok önző és véres harcaiból szövődik: de, akár a körülmények szerencsés találkozása folytán, ahogy Benda mondja, akár valamely fejlődéstani vagy teleológikus okból, kialakult a századok folyamán egy különös emberfajta, mely magasabb értékek letéteményesének érezte magát, túl a harcos csoport puszta érdekein, azok fölött, azoktól független.

Ezek az értékek kezdetben isteni kinyilatkoztatások és parancsok voltak. S igaz, hogy az isten eleinte a nemzet istene vagy a törzsé: de mégsem a nemzet volt az isten fölött, hanem az isten a nemzet fölött. Az isten a papok és próféták szavaival kellemetlen dolgokat üzenhetett a nemzetnek: gyakran korholta és súlyos áldozatokra kötelezte. Bizonnyal gyakran volt az isten szava is emberek eszköze; s a papság is sokszor állt különböző politikai csoportok szócsövének. De ezt sohsem vallotta be, és sohsem vallotta hivatásának. Ez visszaélés volt, és a hivatás elárulása.

S a társadalom akként fejlődött, hogy az írástudók kasztja, s az, amit hirdettek, mégjobban és mindinkább messzeszakadt a partikuláris érdekek közelségétől. A nemzeti és törzsi vallások helyét az univerzális Vallás foglalta el; majd az univerzális Tudomány. A nemzetek írástudói már nem csupán ösztönszerű és babonás félelemmel hirdettek egy földi harcokon fölülálló metafizikai hatalmat, hanem teljes tudatossággal szakadtak külön belsejükben a földi érdekek szolgálatától, szemeiket az egy-Istenre függesztve, vagy az egy-igazságra.

 

Papok és tudósok az elmult hosszú évszázadok alatt egyformán fölháborodtak volna a gondolatra, hogy valamely földi közösség érdeke előbbrevaló lenne előttük Istennél, erkölcsnél vagy igazságnál, s még pláne, hogy Isten ígéjét vagy a tudomány törvényeit nemzetük vagy kasztjuk érdekei szerint formálnák. Azt hirdetni, hogy ezek az érdekek fölötte állanak a morálnak és igazságnak: nyilvánvaló képtelenség lett volna. A hitetlen materialista szemében épúgy, mint a földöntúli Isten papja előtt, az Igazság független volt az emberi harcoktól; s az igazi írástudó gyakran halt inkább vértanúhalált, hogysem azt világi tekinteteknek rendelje alá.

 

5.

Julien Benda nem kíséri végig az írástudókat a történelem századain. Ő nem a tények embere; sőt az, aminek leleplezését és megbélyegzését maga elé tűzte, éppen a Szellem leborulása a Tények előtt. Ehhez képest nem is a tényekből indul ki, inkább az Írástudó plátói eszméjéből. Az Írástudó a Szellem embere; a Szellem pedig tudvalevőleg az, ami az egyes helyett az általánosra néz; s ennélfogva mintegy fölülemelkedik a tények és esetlegességek hálóján; a Szellem összekötő és törvényadó principium; a Szellem embere túllát ösztönein; talán nem képes legyőzni őket, de képes kritizálni: azaz képes normákat alkotni, melyek függetlenek maguktól az ösztönöktől.

Tagadhatatlanul nagy dolog egy ilyen principium jelenléte a társadalomban! Mondják, hogy a világ nem javul, s az embercsoportok ösztönei és harcai semmit sem veszítenek erkölcsnélküli kíméletlenségükből. Tömegeinkben nem vagyunk jobbak az állatoknál, s társadalmi és nemzeti életünk könnyen válik a vak ösztönök játékává. Mégis megkülönbözteti az emberi életet az állatokétól annak a principiumnak a jelenléte, mely, ahogy mondtam, legalább túllát az ösztönökön, s elméleti tekintélyével mégis csak hat és kapukat tár.

 

Nélküle bizonnyal nem volna képzelhető az egyéni struggle for life formáinak az a szelidülése, amely tényleg bekövetkezett. De még ha nem is hinnénk ebben a tényleges hatásban, lehetetlen tagadni, hogy míg a Szellem principiuma él az emberek között, addig nyílt kapu van, ígéret, út és lehetőség; égő fény van, amely, ha kialszik - mint egy gyönge lámpa, amit még el is fújtunk, miután részegségünkben úgyse vettük hasznát - az emberi világ, mintegy eldobva valami utolsó reménységet, úttalan tántorog bele egy kusza és végkép elborult erdőbe.

Ennek a principiumnak őrei voltak az írástudók.

És ezeket az őröket vádolja Julien Benda árulással! A Szellem embereit vádolja, akik hűtlenné váltak a Szellemhez: a Vak Ösztönök dicsőítőit, harcok apostolait, az emberi Erkölcs és Közösség tagadóit, a Tények és Erő filozófusait.

6.

Nem célom, és alig vinne sokra, több vagy kevesebb példával szolgálni itt abból a töméntelenből, amivel Benda világítja és támogatja e vádat, fölsorakoztatva a modern írástudók kasztjának egész ranglétráját; a nagy bölcselőtől, aki elméleteivel aláásva az Ész és Morál minden tekintélyét, magasabb morálként hirdeti az "akaratot a Hatalomhoz", vagy a közösségbe való vak beleolvadást; a paptól, aki ős, nemzetközi vallását ifjú és harcos nemzeti szenvedélyek szolgálatába állítja vagy azoknak alárendeli, nemzetét többre tartva Istenénél; a szociológtól, aki csak nemzetek vagy osztályok morálját hajlandó elismerni, vagy a társadalom egész etikáját szellemi principiumok helyett az erőviszonyokra alapítja; a tudóstól, aki megveti az elméletet, minden tudását az "élet szolgálatába" állítja, nem azért tanul, hogy tudjon, hanem, hogy cselekdjen, s az igazság egyetlen kritériumául a hasznosat ismeri el; a kritikuson át, ki minden pártatlanságot képtelennek és embertelennek tartva büszkén vallja, hogy ilyesmire nem is törekszik; a művészig, ki nem hisz a szépségben, csupán a "cselekedetben"; az íróig, aki az élet mentül korlátlanabb kiélésére izgat; és az ujságíróig, aki szintén csupán ezért az "életért" lelkesedve szimatolja és szítja a tömegek ösztöneit, s teszi még "vakabbá a vakot" - hogy Berzsenyi szavait mondjam rá.

Mindenütt ugyanaz a látvány; mindenütt, - "szellemi életünk egész terén", ahogy mondani szokás, - elhagyták az írástudók földi harcok fölött álló magasságukat, s leszálltak a harcba, vagy, saját kifejezésük szerint, az "életbe"; leszálltak, nem személyükkel, hanem doktrinájukkal, ami eddig egyetlen bíró volt itt, az Ész levetette bírói palástját, a harc megvakul, nemsokára nincs bíró, csak harcos: az írástudó éppoly harcos lévén, mint a többiek.

Ez az, amiben korunk szelleme lényegileg különbözik elmúlt korok szellemétől. A példák itt igazán keveset számítanának, mert az egyes példákat vitatni lehetne, míg az általános változást talán - tudat alatt, és többé-kevésbé nyomasztóan - mindenki érzi. Mégis, hogy minden félreértést elkerüljek, néhány pontot még külön kell megvilágítanom.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Tagositás és kivándorlás új szabályozása Tagositás és kivándorlás új szabályozása
Sűrűn emlegetik mostanában a tagositás és kivándorlási ügy új...
Rövidek Rövidek
Georgiev miniszterelnök vasárnap megalakította az új bolgár kormányt....
MÁRCZIUS 15-IKE A FŐVÁROSBAN MÁRCZIUS 15-IKE A FŐVÁROSBAN
A tavasz közeledtével a legkisebb enyhe szellő, vagy néha előtűnő...
Budapest – Páris 1:1 (1:1) Budapest – Páris 1:1 (1:1)
Gyönyörű napsütéses időben került lejátszásra Budapest-Párizs...
A nagytőke türelmét veszti A nagytőke türelmét veszti
A magyar bankok mérlege, ha csupán e számoszlopokra épitenők föl a...
Én sokat tudnék a Hustyava-gyilkosságról, de félek a mamától Én sokat tudnék a Hustyava-gyilkosságról, de félek a mamától
A nyomozást Hustyava György nyoma veszett gyilkosa után újabban Simon...
A csarnoki és piaci árusok följajdulása A csarnoki és piaci árusok följajdulása
Ezerkétszáz csarnoki és piaci árus gyült össze vasárnap délután a...
Javulás az értékpapirpiacon Javulás az értékpapirpiacon
A Giró beillesztése és a pénzkérdés rendezése ügyében szombat délután...
A hét közepére várható megegyezés a Ganz-gyár és munkásság között A hét közepére várható megegyezés a Ganz-gyár és munkásság...
A Ganz-gyár igazgatósága és munkásai között a Bedaux-rendszer...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98