Rákosi Jenő szép szava volt ez, amely erőt és kitartást adott a világ legnehezebb munkájában, a könyvterjesztésben egy nagy gárdának.

A könyvügynök valósággal célpontja volt egy időben mindazoknak, akik hivatásuknak érezték, hogy a kultúra legnagyobb fegyverét, a könyvet kiüssék a közönség kezéből. Örök szégyen, hogy hivatalok ezreiben ott van ma is még a tábla, hogy "könyvügynököknek tilos a bemenet".

Miért? A könyvügynök az egyetlen, aki lelket és műveltséget hordoz szét az emberek közt. Azonfelül mindenki, aki könyvet árul, művelt ember s tájékozott az irodalom kérdéseiben. Orvosok, ügyvédek, műveltebb színészek, magasállású volt hivatalnokok foglalkozhatnak ezzel az üzletággal és érdemes szóba állani bármelyikkel ezek közül az urak közül, csak tanulni lehet tőlük. S amit árulnak, mindig a lélek nevelésének eszköze.

Ezek ellen állították fel a szégyentáblákat.

Most aztán nagy megdöbbenéssel értesülünk, hogy e pillanatban az egész könyvterjesztés megszünt. A kiadók beszüntették a részletüzletet s ezzel kenyértelenné vált egy nagy gárda, amely évtizedek óta példás szorgalommal dolgozott a magyar szellemi produktumok érdekében.

A Magyar Írók Egyesülete magáévá tette a könyvterjesztők ügyét s keresi a megoldást, hogyan lehetne a kiadókat valami új akcióra bírni. Az írókat ugyanis éppen olyan sérelem érte ezzel, mint mindazokat, akik a könyv terjesztéséből élnek.