Dtum
Login with Facebookk
1932 | Május

Az Ernst-múzeum húsz esztendeje

Mily különös játéka a sorsnak, hogy az Ernst-múzeum húszéves jubileuma éppen arra az időre esik, amidőn a bíróság Elek Artúr barátunkat a Képzőművészeti Társulat ellen intézett hirlapi támadása miatt elítélte! Mi, akik évtizedek óta féltő gonddal figyeljük a magyar képzőművészeti élet kialakulását, eklatánsabb magyarázatot alig találhattunk volna az Ernst-múzeum kiállításainak húsz esztendejéhez, mint éppen ezt a harcot, mely a Képzőművészeti Társulat politikája ellen a Műcsarnok helyes felhasználása érdekében lezajlott.

 

Mert hiszen szükségessé, nélkülözhetetlenné éppen az a szűkkeblűség, rövidlátás, sőt harc tette az Ernst-múzeumot és kiállításait, amelyet a Képzőművészeti Társulatban lassanként mindinkább túlsúlyra jutó jelentéktelen epigonok a magyar képzőművészet újjáteremtőivel szemben tanusítottak. Kellett egy kiállítási helyiség, ahol a kor lelkéből sarjadzott új magyar festészet otthonra találjon, ahol érintkezzék a publikummal, ahonnét irányítsa ama legjobbak ízlését, akik jelentőségét felismerve köréje csoportosultak. Kellett egy hely, ahol az állam bürokratikus hatalmába kapaszkodók nem érvényesíthették befolyásukat, ahol szabadon, minden kényszer félelme nélkül nyilatkozhassanak meg az új törekvések.

Ezt a hivatását az Ernst-múzeum kitünően töltötte be. Érvényesüléshez juttatta legkiválóbb magyar művészeinket, azokat, akik a külföldi kiállítások során majdnem egész Európa osztatlan elismerését vívták ki maguknak, felfedezett egy csomó fiatal tehetséget, akik közül nem egy ma legelső képzőművészeink sorában áll. De nem feledkezett meg arról sem, hogy a külföldi művészettel való kapcsolatokat is ápolja: egész sereg kiállításán mutatta be a nyugati művészet legjavát. Nem kevésbé tisztelte a diadalmas multat, mert jó egynéhány kiállítását szentelte annak, hogy a régebbi magyar képzőművészet kiemelkedő korait és nagy egyéniségeit ismét közel hozza a mai közönséghez.

Szerepe tehát nagyon sokban hasonlított a Nyugat szerepéhez, elősegítette a megújhodást, szerette a fiatalságot és tisztelte a mult igaz értékeit, de nem hódolt be azoknak, akik elmúlt idők nagyságából tőkét szerettek volna maguknak kovácsolni: nem tömjénezett az epigonoknak.

Az Ernst-múzeum nagy és jelentős munkásságának érdeme két ember nevéhez fűződik. Az egyik Ernst Lajos, a lelkes gyüjtő, a másik dr. Lázár Béla, a kiváló művészettörténeti író. Színdarabok társszerzőinél nehéz és hálátlan feladat azt kutatgatni, hogy ki mennyit és mit adott a mű sikeréhez. Az Ernst-múzeum esetében is nehéz volna megállapítani, hogy kit mennyi érdem illet meg. Bizonyos, hogy a gazdag gyüjtő és éveken át valóban áldozatkész, hallgatag, meggondolt Ernst Lajost, aki maga rendezte kiállításait, szerencsésen egészítette ki a gyorsan lángra lobbanó korlátlanul lelkesedni tudó Lázár Béla, aki fáradtságot nem ismerve, kutatott, lelkesedett, agitált és dolgozott a múzeum intencióinak érdekében.

Húsz esztendő hosszú idő és ennyi működés, különösen ennyi fárasztó tevékenység után szívesen pihenőre térnek az emberek. Képzőművészetünk mai helyzetében azonban, amidőn a mindenfelől megnyilvánuló retrográd törekvések között a jövő szabadsága mind kétségesebbé válik, amidőn a kiállítási lehetőségek a legújabb magyar művészet részére még szűkösebbé lettek, erről a pihenőről szó sem lehet. Az Ernst-múzeum biztosította szabadságra és őszinteségre ma még nagyobb szükség van, mint valaha: ezért nem búcsúzunk, hanem az eddigiért őszinte elismeréssel és hálával, meleg ragaszkodással várjuk és kívánjuk a folytatást.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Filmjáték és a színpadi dráma Filmjáték és a színpadi dráma
Első lépés a filmdráma formatörvényeinek kikutatására,...
Császárkoronázás Indiában Császárkoronázás Indiában
A brit világbirodalomban nevezetes esemény történt. Most volt...
A csepeli kikötő A csepeli kikötő
A csepeli kikötő diszére és becsületére válik a magyar fővárosnak és...
A chilei főkonzul autója vasárnap éjszaka elgázolt egy tortaszállító triciklit A chilei főkonzul autója vasárnap éjszaka elgázolt egy tortaszállító...
A városi házak irányából a város felé haladt a Wiesinger tortagyár...
Ady Endre - Tömörkény István Ady Endre - Tömörkény István
Petrovics-Petőfi, Steingaszner-Tömörkény: értem a jó németeket, hogy...
A szén A szén
Egyike azoknak a közszükségleti cikkeknek, amelyek éppen mai...
Az óriási tömegű áru meglepte a piacot Az óriási tömegű áru meglepte a piacot
A csepeli nagypiac árufelhozatala örvendetes mértékben állandóan...
Bemutatók az Operaházban Bemutatók az Operaházban
Az egyetlen magyar dalszínháznak nem könnyű a helyzete műsorának...
Egy drótostót halála Egy drótostót halála
Ujvidék környékén egy szegény drótostótot gyilkoltak meg. Deczki...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98