Huszadik Század - Sajtócikkek a múlt századból

VEZÉRCIKK

Magyar író, aki kereskedelmi útra megy Sziriába és ott meghal, - három adottság, mely jelzi, hogy nem rendes menetű dolgokról van szó. Beyruthi orvosok szerint Jarnó József az ottani kórházban tüdőtályogban halt meg és a maguk tudománya szerint igazuk is van. A magyar valóságok szerint...

DÍJAINK

Szabó Ágnes

Barbárok kora…

2009|10|17

Már megint nem értem Kosztolányit. Ezt írja a Barbárokról:

„A...

Attila

2009|04|14

Annyira akartam ezt a blogot 1905. április 11-hez , hogy épp ezért idáig...

Az írástudók ájulása

2008|11|01

Azt tartjuk a magas kulturáról, hogy egyetemes, emberi értékeket őriz és közvetít....

Mit tehet az író a háborúval szemben

Szárazföldi akna képe a robbanás pillanatában

Japán, mielőtt fegyverhez nyult, el is panaszolhatta volna nekünk nagy baját. A panasz talán így hangzott volna: Adjatok nékünk földet emberek, különben beleszorulunk a tengerbe. A sziget kicsi, a nép egyre szaporodik,...

Schöpflin Aladár Kaffka Margitról

Csaknem egyidejűleg két kis könyv jelent meg Kaffka Margitról Mind a kettő fiatal, a huszadik éven nemrég átlépett ember munkája, doktori disszertáció. Az egyiket Radnóti Miklós írta, aki mint lírikus már bizonyos...

Mi vár a nőre az új középkorban?

Annak a szembeállásnak, amellyel a dialektikus társadalom-tudomány és a lélektan egymás ellen fordul, egyik legérdekesebb felülete: a nőkérdés. A vulgáris társadalomtudományos felfogás a nő lelki fejlődésében, helyzetében...

Politika és Irodalom

Mi lesz az irodalommal, a hermetikussal, a magáértvalóval, ha a világnézeti harcok legfőbb mentsváraiba is bevonulnak? Schlumberger, a Nouvelle Revue Française egyik alapítója Gide oldalán, nem ok nélkül meakulpázik...

Nobel-díjasok antológiája

Kitünő ötlet: hadd lássuk, hogy fest Ťa világ legnagyobb íróinakť, az utolsó harmincnégy év Nobel-díjasainak társasága; mit tudnak ezek a legnagyobbak külön-külön és egy csokorba kötve; mit adtak nékünk, szomjas...

Fenyő László - Januári vallomás

Nem szeretem, amit elértem, oly furcsa s rossz, hogy íme ifjuságom bálványai jönnek, leülnek asztalomhoz, nevemen szólítanak és nyujtják kezük. Szebb volt rajongni értük egyedül......