Dtum
Login with Facebookk
1932 | Július

Nők az irodalomban

Legutóbb öt írónő könyve került kezembe,  véletlenül majdnem egyidőben; különböző nemzetiségű, nivójú és szándékú írások, s a közös jelleg, ami egy cikk tárgykörébe fűzheti őket, pusztán a szerzők nővolta. Az irodalmi szempontból látszólag oly mellékes körülmény, mint egy mű alkotójának neme azonban mégsem annyira jelentéktélen szempont, mint azt a laikusok gondolnák. Hogy egy író melyik nemhez tartozik, az nem helyzeti vagy élettani tény, hanem dominálóan irodalmi különbség.

 

Irodalomtörténetek, antológiák és vitairatok rendeződnek ezen elv szerint: vannak romantikus írók, realisták, naturalisták, kollektivisták - és vannak nők. Vannak fiatalok, öregek, klasszikusok és forradalmárok - és vannak nők; van francia, angol, amerikai, japán és héber irodalom és van nőirodalom. A történelmi fejlődés kétségkívül eldöntötte, hogy a nő nem pusztán nősténye a homo sapiens-nek, mint az állatfajnál általában, hanem külön species. Különösképen, mikor irodalmat művel, egészen különálló fajtaként kezelendő, külön elvek, követelmények és szempontok szerint kell megítélni.

Érdekes volna kikutatni, mi hát az a közös vonás, mely által a földkerekség számos írónőit közös nevezőre lehet hozni? Gyulai Pálból tudom, hogy a nő körét és pályáját nem férfiönkény szabta meg, hanem a természet rendje. Gyulai még azt is állítja, hogy csak a nő érti a társalgás könnyed és tárgynélküli játékát, mely sem szenvedélyt nem kelt, sem az eszet nem fárasztja, mégis kellemes benyomást hagy maga után.

 

S ebben az elavult nézetben van is valami igazság. A nő gátlásnélküli könnyed és apadhatatlan csevegőképessége tudja létrehozni azokat a vaskos regénytömböket, melyek úgy hatnak, mint egyetlen lendületű pletykazuhatag. Bizonnyal minden író valamiképen élményeiből merít, de oly primer módon élményt leírni, saját élményt, vagy barátnő élményét, mint némely nőírók teszik, erre analogiát férfiíróknál valóban nehéz volna találni.

Az élmény ilyfajta feldolgozása persze nem mindig jelenti az író őszintén megfigyelt élményeit. Sokkal gyakrabban az élmény naiv felnagyítását jelenti, mesés eltolódást a Wunschtraumok felé, önfeledt kielégülést a türelmes papiroson. A regényírásnak ez a módszere kiválóan jellemzi például Erdős Renéet. Írónőink közt hírnévben kétségkívül ő az, aki évek óta tartja az első sort, ő a Nagysiker, s a dolgozó és unatkozó nők ünnepe. Legujabb regényét olvasgatva azonban, azt a különös benyomást kaptam, hogy ez az írónő veszedelmes módon elavult.

 

E nagyipari üzem, mely a tömegek lelkének megrendítésére és fölkorbácsolására rendezkedett be, nem tudott elég fürgén haladni a korral. Irodalmiast arrogáló finom érzelmességeinek s közhelyekből kreált lelki konfliktusainak nincs már meg az az átütő erejük, ami régen volt. A vallási elemekkel füszerezett erotikának sincs többé olyan frenetikus hatása, mint pl. egy évtizeddel ezelőtt.

 

A tudás és technika szédítően haladt azóta, a tömegek innyét ily finomságok nem izgatják többé. A modern nagyipar többet tud ennél, külföldi regényekben egész revűt kaphatunk, meztelenséggel, itallal, orgiával és divatbemutatóval, s olyan erotikát, mely csupa lelkiség, csupa aberráció s a házasság sem marad el s mindez oly megnyugtatóan csinos műszavakkal körülírva! De még a konzervatív kispolgári ízlés kedvére is vannak már jócskán íróink, akik frissebb és érdekesebb dolgokat tudnak. Erdős Renéet mégis kiemelésre méltóvá teszi nem egész jelentéktelen multja.

 

Fiatalkori verseiben, valamikor még Ady Endre feltűnése előtt oly tüzes és modern színek akadtak, oly meglepő és erőteljes lendület, mellyel egy kiváló költő útjára is elindulhatott volna. De e kevéssé kiadós dicsőséget hamarosan elhagyta a biztos tömegsikerért, s eltért a kritika útjából is, hiszen a kritika számára az efajta irodalom legfeljebb kortünet, vagy egy félmondatnyi hasonlat anyaga.


Ha most Ursula Parrottra gondolunk, aki Amerikában nyilván azt a helyet foglalja el nagyjából, amit Erdős Renée nálunk, be kell vallanunk, hogy mi magyarok meglehetősen nehézkes és elmaradt nép vagyunk. Mert Parrott bizony éppenséggel nem ósdi. Szabad a csók című új könyve ugyan mérték nélkül szentimentális, s ilyformán sokhelyütt elég unalmas is, de közben-közben mennyi bravur! mennyi ötlet és szellem! Mennyi mozgalom, kaland s még pszichológia is, bizony. Egy bizonyos irreális eltolódás persze itt is akad, mert a hősnőnek úgy egy-két hónapig elálló hűségét az Egyetlenhez egy hosszú életre nyújtja ki az ideális író, de ez mégis csak raffináltabb Wunschtraum, mint világhír és kastélyúrnőség álmai.

 

Tudom, hogy hazug és haszontalan könyv ez, mégis, így boncolás közben megsajnálom kissé. Van egy kis jelenete, mikor a hősnő a kicsi amerikai konyhában összeüti a konzerv-vacsorát s míg férjére vár, kinéz a konyha ablakán, s látja a többi konyhákat, a többi vacsorakészítő asszonyokat, hirtelen egész életüket látja viziósan, - e patronokból kirakott könyvből ez a jelentéktelen kis jelenet meleg elevenségével szinte kicsap. Az ember egy pillanatig hajlandó hinni, hogy ez az írónő tudna jó műveket is írni.

A magyar és külföldi nő-irodalom közti párhuzamot lehetne folytatni egy valamivel igényesebb klasszison is, ha Vicki Baum Helén doktorkisasszonyát hasonlítjuk össze Szederkényi Anna Felszabadultak című regényével. A jobbik osztályzatot itt is a külföldi írónak kell adni a magyar íróval szemben, s nemcsak, mert bravurosabb, s gazdagabb. A két írónő eléggé hasonló problémát vet föl, asszonyproblémát, mely ha külsőségekben merőben különböző is, a lényegesben sok közösséget találni bennük.

 

Szederkényi hősnője az önálló karrier dicsőségéig emelkedve elveszti saját családját, míg mások családi bajain igyekszik segíteni. Helene Willfüer magányosan küzdi ki szép függetlenségét s a nehéz férfi-pályát, magányosan szüli meg gyermekét, ki egy pajtásszerelem részvétízű gyöngédségéből fogant, de míg a gyermeket karjába veheti, útja valóságos vesszőfutás a felvilágosult szavakkal játszó, kétszínű és kegyetlen társadalomban.

 

Mindkét regényben közös mag, hogy keserves dolog asszonyfejjel férficélokért küzdeni! Szederkényi Anna műve okos és rokonszenves írás, van néhány szuggesztív jelenete, de egészben véve erőtlen, s a probléma unt és gépies síneken halad. Wicki Baum regényéből sűrűn ragyognak elő elragadóan pompás részletek, olykor szinte a nagy művek lélekzetvételéig felmagasodva, de sajnos, valami olcsónak s szórakoztatónak kísértete is ott lebeg körülötte, s ez a kísértet teljes elevenen jelenik meg a befejezés happy endjében.

Az ötödik írónő könyve, Földes Jolán: Mária jólérett, összehasonlítás alkalma nélkül fekszik előttem. Ki is válik a véletlen sorból, s tán némi szerény szégyennel nagy példányszámú testvérei közt. E könyvben nyoma sincs technikának és bravurnak, kedves, kicsit naív, kicsit ügyetlen írás, - de figyelemreméltó irodalmi szándék kísérlete van benne. Nem állítom, hogy e szándék keresztülvitele sikerült, de indulása valami friss és szabad lehetőségek felé visz.

 

Egy gimnazista leány feljegyzései ezek, ki halott anyjának romantikusan kalandos és rejtélyes életéből regényt akar írni, s e regényhez adatokat gyüjt, s kísérleteket vázol. Közben persze a saját regényét éli s árulja el. Nem nagy regény, de valami új, s írónőnél szokatlan formai megoldás kísérlete teszi e regény-vállalkozást érdekessé.

Nem képzelem, hogy az Írónő-problémát csak távolról is megvilágítottam e véletlen példákon keresztül. S ha a nők mind hevesebben is igyekeznek megcáfolni Gyulai Pál szigorú állítását, hogy bármely tehetséggel is bírjon valamely nő, mégsem emelkedhetik egy rangra a hasonló tehetségű férfiúval, - annyit mégis be kell ismerni, hogy a nők legtöbbször, s legkönnyebben mégiscsak a szórakoztató irodalom berkeiben tudnak elhelyezkedni. Angliában és Amerikában sokszorosan több nő űz irodalmat, mint férfi, de a nagy műveket mégis férfiak írják s oly jelentékeny női név, mint Virginia Woolf még csodált ritkaság.

 

Ha a legmagasabb irodalom igényeivel mérünk, mi magyarok is a kiváló férfiakéval egysorban csak egy női nevet, a Kaffka Margit nevét szoktuk emlegetni (noha az élők közt is akad az elbeszélő prózának néhány kiváló női munkása, például Reichard Piroskára, Szenes Piroskára, Bohuniczky Szefire gondolok).

De nem hiszem, hogy ez az alacsonyabb-rendűség a női species alapvető tulajdonsága. Nők rossz művei olykor kísértetiesen hasonlítanak férfiak rossz műveihez. S nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a konyha és gyerekszoba túlzott közelsége a tapasztalás szerint, akármennyire angyali hivatás is, nem okvetlen, s nem minden esetben gyakorol jótékony hatást az emelkedni vágyó szellemre.

Egy Beethoven a nőnemben éppen oly lehetetlenség, mint Shakespeare - mondja Gyulai. Ily nagy női nevet csakugyan nem tudunk felmutatni, de a nőknek mégis legfőbb érdekük, hogy ne csak eltűrjék, de megköveteljék a kritikától s önmaguktól is a legmagasabb mérték igényeit. Amíg elfogadjuk, vagy éppen elvárjuk a Ťfórtť mint nemünknek járó jogos könnyítést, addig ŤÍrónőkť maradunk, kirekesztett kaszt, s holt ág az irodalom folyamában.



[*] Erdős Renée: Örök papok (Révai-kiadás) - Ursula Parrott: Szabad a csók (Athenaeum) - Vicki Baum: Helén doktorkisasszony (Athenaeum) - Szederkényi Anna: Felszabadultak (Athenaeum) - Földes Jolán: Mária jólérett (Pantheon).

 

Török Sophie

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Reinhardték vendégszereplése a Vígszinházban Reinhardték vendégszereplése a Vígszinházban
Reinhardt bizonyára a legkiválóbb német szinházigazgató és rendező és...
Skoda Skoda
A Skoda név fogalom épp ugy, mint Németországban a Krupp. A modern...
Egy kóbor orosz kabarétársulat botránya Szegeden Egy kóbor orosz kabarétársulat botránya Szegeden
Andor Zsigmond szegedi színigazgató még a múlt hónapban megállapodott...
Oxford – Cambridge – a Műegyetemiek győzelmével Oxford – Cambridge – a Műegyetemiek győzelmével
A szeszélyes május a hagyományos főiskolai evezősversenyre sem volt...
Beck táborszernagy
Most ülte meg az osztrák-magyar hadsereg volt vezérkari főnöke, gróf...
Az állatorvosok emlékirata a földmivelésügyi Népbiztossághoz Az állatorvosok emlékirata a földmivelésügyi Népbiztossághoz
Népbiztos elvtárs! Az állatorvosi tudomány alig pár évtizede...
Az olvasztott bazalt Az olvasztott bazalt
A bazalt, ez a vulkáni eredetű kőzet a csonka Magyarország területén...
Az UTE újra megnyerte a vízipóló-bajnokságot Az UTE újra megnyerte a vízipóló-bajnokságot
A magyar úszó és vízipólógárdának amerikai túrája előtti...
Gáztöltésű izzólámpa vetitésre Gáztöltésű izzólámpa vetitésre
A világitás terén a gáztöltésű lámpák kiszoritották az ivfényt, de...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98