Dtum
Login with Facebookk
1935 | Március

Mit tehet az író a háborúval szemben

SZENES PIROSKA

Babits Mihály tiszteletreméltó felhívása az írókhoz oly természetű kérdés bogozgatása közben ért, amely szorosan összefügg ezzel a nagyfontosságú problémával. Egy külön szempontból szükségesnek tartom, hogy megszólaljak magam is, éspedig nem arra a kérdésre, hogy mit tegyen az író, hanem arra, hogy - mit tegyen az írónő a háborúval szemben. Ez ugyanis az az eset, amikor a nemek különbözőségén rendkívülien fontos hangsúly van.

Mielőtt azonban a külön kérdésre térnék, kénytelen leszek közös szempontból Kosztolányi Dezső véleményére reagálni. Kosztolányi Dezső, az éleseszű ember, a legtudatosabb íróművész, téves és vétkes szerénységből a vermét segít megásni annak a mindennél drágább kultúrának, aminek ő oly hív munkása és aminek pusztulását zokogják az írástudók. Kosztolányi kényes ízlése visszataszítónak és hazugnak látja a költő és hatása között régebben kialakult álromantikát; és igaza van. Minden költőcskében fáklyát látni; tényleg romantika lenne. Nem minden költő nagy lélek, vagy legalább is felelősségteljes ember, akitől nemcsak elvárni, de megkövetelni kellene, hogy vezetője legyen közössége szellemi megnyilatkozásának.

 

Hogy mi lett volna a magyar 48 Petőfi nélkül, azt nem tudhatjuk; de hogy a Petőfi nagy lelke díszt és erőt adott március 15-nek és századokra ragyogást a forradalomnak, azt még a legokosabb ember sem tagadhatja le. És bár Kosztolányinak igaza van abban, hogy az olyan ősi, elementáris ösztönök ellen, mint a háború és pusztítás principiuma, egy szál tollal kiállani, korlátoltság kell; mégis az efajta korlátoltság nélkül nincs élet és még nem született emberi nagy dolog e földön. Mi pedig most nagy dologról beszélünk.

 

Nem nyugodt álomról, amire Kosztolányi nem tudná fejét lehajtani, ha történetesen írók kezében lenne a világ sorsa. Most, hogy "csizmadiák és állatorvosok" kezében van, most nyugodtan aluszik. Föltéve, hogy ezen csizmadiák és állatorvosok értelmesek, amit, ha széttekintek a világon, erősen kétségbevonok, én még mindig az értelmes írónak adnék előnyt - ilyen is van -, már csak azért is, mert nincsen semmi, amit oly rosszul meg ne tudna csinálni, mint amilyen rosszul, fejvesztve irányítják - ha irányítják - sorsunkat azok a Ťjólfésült gentlemanekť, akiknek az okos Kosztolányi szerénységből átadja jelenünket, jövőnket, életünket és kultúránkat.

Az ilyen szerénység nagyon gyanus. Nagyon úgy néz ki, mint a feladat nagysága elől való meghátrálás. A tömeg ösztöne pedig megérzi pontosan ezt a menekülést a szellemi irányításra hivatottaknál, azért tódul megzavarodva arra, amerre a szellemi kontroll alól felszabadult csizmadiák és állatorvosok hirdetgetik buzgón a felelősség vállalását. Ez a szerénység még sokba fog kerülni nekünk.

Egyben azonban igaza van Kosztolányinak és csak ez az egy mentsége van. A háborúk oka tényleg sokkal mélyebben fekszik, mint akár a materiális indokok, akár az ideális jelszavak; a háborúnak ez a mélyen-mélyen rejlő mozgatója egyaránt fűtötte Tankrédot és Zaharovot. A háborúknak egyetlen ősalapja van: a férfiak harcikedve, erőszakossága és kalandvágya. Férfi nélkül, az úgynevezett férfiasság nélkül nincs háború.

 

Az amazonok, ha voltak, csak elfajzott nők lehettek. Én például el tudom képzelni Dobó Katicát, vagy a Versailles elé ágyúkat húzó párisi nőket, vagy akár a legközönségesebb fúriát, aki körömmel esik a másik nő arcának; de a nőt, aki zsoldosnak menne, vagy a nőt, aki az általános védkötelezettség kényszere alatt négy évig, de csak egy félig, a föld alatt fekve hagyná magára zuhogni a gránáttüzet, azt képtelen vagyok elképzelni! Babits Mihálynak nem kell félni; Elzát talán el lehetne vinni a fedezékbe, de Elza nem maradna ott két hónapig se. Az a számtalan nő, akit erről parasztnőtől kezdve a legmagasabb kultúrnőig megkérdeztem, habozás nélkül ugyanezt felelte; nem volt se jobbról, se balról egyetlen nő sem, aki a háborút a maga személyében elképzelhette volna. A nőnek tehát a harciassághoz nyilván ok kell; a férfinak, állitom, kifogás.

 

Máskülönben, hogy lehetne ilyen horribilis szót kiejteni, mint "a jövő háborúja", amit a férfiak lépten-nyomon nyugodtan ejtegetnek ki a szájukból?... - Miért, - kérdi a nő elszörnyedve, -- de miért legyen az a jövő háború?... Honnan tudod, hogy lesz a jövőben is háborúra ok?... Hátha semmi oka nem lesz többé a háborúnak?... - A férfi azonban csak mosolyog az ilyen gyermeteg kérdésen. Minek is a háborúhoz külön ok? Az ok benne van.


Kosztolányi azt mondja, az ok a természetünkben van. Én azt mondom: a férfi-természetben. Ugyanabban a világokat teremtő férfi-erélyben, abban a szellemi és materiális támadó-készségben és kalandvágyban, amely fehéremberi kulturánkat megalkotta és amely most a magakiélésnek végére járva, mintegy szellemi zavarodottságban, ott tart, hogy megsemmisíteni készül az önmaga alkotta nagyszerű értékeket. Ez a világ, amelynek most ad absurdumához jutottunk, férfivilág. Férfierények alkották és férfibűnök készülnek tönkretenni.

 

Szükség van-e vajjon egy, akár kebelünkből való, akár más világokból jövő Isten Ostorára, hogy a régi recept szerint tabula rasá-t csináljon e bűneibe merült kultúrán? Nem hiszem, nem akarom hinni! A nő és az ő szemlélete egy felmerülő új világ az özönvízben, egy másik oldala ugyanennek a közösségnek, amely leköthetné, paralizálhatná a rontó erőket, anélkül, hogy az egésznek elsüllyedni kéne.

Az úgynevezett nőemancipáció eddig csak csalódást okozott híveinek, úgy a férfiaknak, mint az öntudatos nőknek. Először Andreas Latzkó vádolta meg a nőket azzal, hogy ők az igazán bűnösek, mert megakadályozhatták volna a háborút és nem tették; azóta egyre több férfitől hallom megismételni ezt a vádat.

 

A nők kezében van gyermekeik lelke és férfiaik szíve, a nők háború- és fegyverkezésellenesek, a nőknek óriási békeszervezeteik vannak kihasználatlanul, választójoguk majdnem mindenütt egyenlő a férfiakéval, ellenben lélekszámban fölúlmúlják a férfiakat; minden módjuk meg lenne a háború megakadályozására. Ha tehát a szerencsétlenség még egyszer ránktörne; a nőket teljes joggal felelőssé lehet tenni érte.

Feladat: a nőkben tudatosítani ezt a hatalmat és a felelősséget.

A férfiakon lelkigörcs vett erőt, nem tudják kihántani magukat az ezerszeresen komplikált érzelmek és indulatok hinárjából; úgy látszik a Nagy Sándor asszonyos és primitív mozdulatára van szükség, kettévágni a gordiuszi csomót. Nem engedni meg még a vitát sem arról, hogy mi a megengedhető és mi a megnemengedhető háború, se Uruguay, se Paraguay, se a Dunamedence, se a legközelebbi ucca nem arravaló, hogy hadszíntér legyen.

 

A háborút föltételnélkül és megvetéssel kell visszautasítani; minden problémát meg lehet oldani háború nélkül, sőt csakis háború nélkül. Háborúval ugyanis eddig még egyetlen komoly problémát sem intéztek el. A háború minden rossznak a teteje. Nincs az a nélkülözés, az a kényszerű megalázás, ami ne lenne sokkal-sokkal jobb. A megaláztatásból van fölemelkedés, az élet több, mint a halál.

Arra az ellenvetésre pedig, hogy a pusztítás elemi erején felépült, ezernyi szép és csúnya indulattal átszőtt, átkomplikált háborús-készséget nem lehet észindokokkal megfékezni, bátran felelhetjük, hogy a háború föltétlen megvetése épannyira ész, érzelem és erkölcsi erőkből tevődik össze, mint amennyire az élet és építés principiumán áll; tehát néhány fokkal mégis csak magasabb és mélyebb erő, mint a harci furor, az "erzbetrügerin und landzerstörerin Courage". És ha ezt a lelkigörcsben szenvedő férfiasság nem képes belátni, akkor minden erényének elismerése mellett, ki kell ütni kezéből az öngyilkos fegyvert, ki kell kényszeríteni minden eszközzel, hogy a béke és háború fölött való döntés a nők kezébe kerüljön.

Ez az, amit az írónőnek külön kötelessége férfi és nő elé tárni minden percben, békében és - mentsmegisten! - háborúban.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A hamisított milliós végrendelet A hamisított milliós végrendelet
A néhány nappal ezelőtt elhunyt Gelléri Szabó János, volt...
Szigetvár története Szigetvár története
Szigetvárnak, a magyar történelem egyik dicsőségtől övezett eseménye...
A villamosság házi használata A villamosság házi használata
A villamosság igazi hazája Svájcz, a hol a szükséges elektromos erőt...
A híres londoni ködök A híres londoni ködök
Az angol időjáráskutatók számításai szerint a híres londoni ködök...
A hét legérdekesebb toalettjei! A hét legérdekesebb toalettjei!
Kis lista arról, hogy Budapest divathölgyei a héten milyen új...
Tó-mozi Tó-mozi
Ez a két gyönyörü kép a Tó-mozit ábrázolja, mely sok ezer embernek...
Saját hangja vall Budinszky ellen a Népbíróságon
Budinszky Sándor, a Rádió egykori németimádó szpikerjének ügyében a...
Thököly Imre hamvai Késmárkon Thököly Imre hamvai Késmárkon
Nemcsak Rákóczi fejedelem, de Thököly Imre kurucz fejedelem hamvai is...
Japáni képek Japáni képek
Bármi távol legyen is tőlünk a kelet-ázsiai harcztér, mégis a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98