Thomas Mann nyilt levelet intézett a bonni egyetemhez mely megfosztotta díszdoktorságától.

Nem arról akarunk beszélni ami ebben a levélben politika. Birodalmak és vezérek nem érdekelnek. A levél tartalmát vizsgálni nincsen szándékunkban.

Annál inkább izgat a szerző magatartása. A hang, ahogy megszólal, megkap és lenyügöz. Egy nagy irástudó a huszadik században. Dante leveleire gondolunk, melyeket korának fejedelmeihez intézett, s eláll a lélekzetünk.

Soha egyenesebben nem nézett farkasszemet a szellem a hatalommal. Soha tisztábban nem fogalmazta mondanivalóját.

Ime az igazi, a klasszikus ellentét, iskolapélda. Ime az örök harc egy jelenete, mely az emberiség igazi harca, végig a történelmen. Mert hogy egyik sereg szembenáll a másik sereggel, az esetleges és nem nagyon fontos, az idők távlatában. A lényeges mindig és mindenütt az volt, ahogy a sereg szembenáll a seregtelennel, a magányossal, a fegyvertelennel. Aki mégis egy csöppet se gyöngébb őnála. Akivel kezdettől fogva harcol, akit máig sem tudott legyőzni. Ámbár talán sohasem volt oly közel a győzelemhez mint ma.

Remegve, elfojtódottan figyelmük a harci párbeszédet, időleges és bizonytalan sáncaink mögül. Mitológiai jelenetnek vagyunk tanui, homéri szócsatának. Pedig csak egy modern író van előttünk, szemüveges, nyugodt és tárgyias beszédü, csak néha futja el a belső indulat. Szerény, polgári modor, távol a tragikus fenségtől. Mi láttuk Sókratést a méregpohárral, Senecát a fürdőkádban, Dantét a kolduslépcsőn... "Ha hazámban maradtam, vagy oda visszatértem volna, valószínüleg már nem volnék életben."

Mi teszi harcossá ezt a tiszta művészt aki mindig csak szemlélő volt és nem cselekvő? Mi az ami ily tragikusan és mindig ujra csatába vonja a szellemet, melynek természete pedig ép az hogy ne csatázzon? Hogy kívülről és fölülről nézze a csatát! Mi teszi a pártnélküliséget pártállássá? a magányost önmagában is haddá és seregek kényszerü ellenfelévé?

Thomas Mann maga beszél, a maga nevében. Fénylő, tanáros szemüvege alól a legfinomabb szellemek egyike néz a hatalom farkasszemeibe. Aki szembenáll vele, nem érti őt. Örök, legyőzhetetlen, mitikus ellenség; neve, mint a bibliai ördögé: légió