Dtum
Login with Facebookk
1939 | Február

Kósa György dalai

Babits és Kosztolányi verseire

Nincs lesújtóbb dolog, mint a remekmű, ha másé. Nem csak lesújtó: hihetetlen is. Nehéz belenyugodni, hogy a megjelent és felszikrázó csoda végérvényesen lezáruljon, elkülönüljön az örökkévalóság számára, anélkül, hogy nekünk részünk lenne benne. A szépség és nagyság borzongása néha túlságosan is megtévesztően hasonlít az ihletre. Ez a meglehetősen külsőséges hasonlatosság a közvetlen oka a másodlagos műalkotások egész sorának. Ha a remekmű idegen nyelvű: lefordíthatjuk; ha alkalmas ilyesmire: illusztrálhatjuk, meg is zenésíthetjük. Ha pedig semmit nem tudunk vele kezdeni, még mindig írhatunk róla legalább kritikát.

Kósa a kritikánál jobb részt választott magának: ő zenésít. Áhítattal, szeretettel, odaadással nyúl a remekműhöz, vagy amit annak vél. Két új dalsorozata közül az egyik Istenes énekek címen Babits öt nagy himnikus-rapszódikus békeversét foglalja össze: a Fortissimo, Zsoltár férfihangra, Húsvét előtt, Zsoltár gyermekhangra, és Miatyánk címűeket. Másik dalsorozata Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai kilenc darabjára készült.

A Babits-sorozat sajátos apparátust mozgósít. Két férfihang (tenor és bariton) énekli, egy szál brácsa kíséretében. A három homofon-szólam vízszintes, lineáris szerkesztést, ellenpontos, szövődményes, bonyolult dallamvezetést követel. Még sajátosabb azonban, hogy a három szólam közül kettő énekes. A tenor- és baritonhagok kettőssége lehetőséget nyújt a zeneszerzőnek a szöveg dialektikus szétbontására. A súlyos, nehéztartalmú versek zenésítésének alig megkerülhető problémája, hogy az éneklő emfázis ne tegye tönkre a szöveg logikai tagolását, viszont a szöveg elmondása ne alacsonyítsa egyszerű deklamációvá az alkalmazkodó zenét. Kósa a második énekhang bekapcsolásával egyszerűen, de nagyon ötletesen oldotta meg a kérdést: dialogizálta a dalt öncélú, bő éneklés és szöveghű recitálás pólusai között.

 

Különösen szépen sikerült a lírai párbeszéd az első darabban, a Fortissimóban, ahol a bariton a mű első felében érthetően és simulékony emelkedettséggel eldeklamálja a szöveget, míg a tenor egy fontosabb szó (sírjatok!) kiemelésével adja hozzá a muzsika saját pátoszát. Majd tenor és bariton helyet cserélnek és fokozatos emelkedéssel viszik a művet a tetőpont, a szörnyű fölfedezés felé: hogy Isten "süket". A szót a két szólam egymást váltva, jajongva ismételgeti. Majd az utolsó szavaknál a bariton visszatér a vers elejének deklamáló hangjára, a tenor pedig az egyetlen szóra: fájdalom!

A többi dal más és más szólam-kombinációkban mutatja a zeneköltő szellemességét. Az egész ciklus szimmetrikus szerkesztését húzza alá, hogy a két "zsoltár" közül a férfihangra szólót csak bariton, a gyermekhangra szólót csak tenor énekli, brácsakísérettel, a középső darab, a Húsvét előtt a két szólamot szorosan egymáshoz tapadta, homofon-szellemben énekelteti, csak az utolsó, Miatyánk tér vissza az első dal dialógikus szerkesztési elvéhez. Itt a tenor viszi a szövet, míg a bariton a megfelelő helyen a liturgikus Miatyánk megfelelő sorait énekli. És a súlyos, nyugodt, egyenletes korális-dallamot úgy csobogja körül a zaklatott, ideges parafrázis, mint az egykedvű sziklát valami szomorú folyó.


A muzsikus mellett szépen nyilatkozik meg a dalokban Kósa embersége is, a humanitás. Jellemző, már a dalok kiválasztása is, még inkább a feldolgozás spirituális-retorikus bensősége, patetikus közvetlensége. És ebben a pontban egyszerre megértjük, mi kapcsolja az "Istenes énekek" ciklikusát A szegény kisgyermek panaszai-hoz. Ez a kapcsolat: a gyermek hangja. Kósánál a férfihangra írott zsoltárban is voltaképen a szegény kisgyermek panaszkodik és áll szemben a háború és történelem rémületeivel, ugyanazzal a megható és tehetetlen iszonyodással, mint a Kosztolányi kisgyermeke a sötét éjszakával.

 

Ezt a humanitást valami görcsös és végső tanácstalanság bénítja meg a kor gonoszságának örvényei előtt, talán nem is azért, mert gonoszság, de mert újmódi gonoszság. Kósa embersége még túlságosan is a lélekre épült és nem veszi észre, hogy már rég nem a lázadó lélek világa az, ami omladóban van, hanem a sima, egyenletes és szenvtelen formák világa, amelyek iránt ez a lélek mindig olyan közömbös volt, holott is talajukból fakadt. A lélek válságai eltörpülnek a kultúra válságai mellett, és míg a gonoszság és ostobaság ég felé fordítják harsonáik torkát, a humanitás a gyermek gyámoltalan szemeivel sír a világba.

De vajon ki ez a gyermek, aki oly tragikus időszerűtlenséggel áll szemben a világgal? A befelé forduló, kortól független humanitást lenne hivatva megmutatni Kósa másik ciklusa, a Kosztolányi verseire költött. A bemutatkozás azonban nem sikerül, a gyermekről itt sem tudunk meg többet, mint amit már úgyis tudunk: hogy tudniillik gyermek és gyámoltalan. Kósa zenéjében nem az a megkapó, hogy átérzi Kosztolányi fiktív kisgyermekének rémületét, a gyermeket nem a rémület idézi, hanem a naivitás. Nem az, hogy együtt fél a gyermekkel, de az, hogy elhiszi Kosztolányinak, hogy a gyermek valóban a "tengerveszés, ismeretlene" éjtől és a Nagyvilágtól fél. (Holott is mi tudjuk, hogy a kutyától fél, a kakastól és a baromfiudvar egyéb rémületeitől).

A dalciklust egyébként igen szépen gondolta el Kósa. A gondolatidéző egység a bevezetés utáni első és utolsó dal között (És látom őt, a kisdedet..., és Menj kisgyerek, Most vége ennek is...) tarka, változatos, mégis egységes és olvadt dallamvilágot foglal össze egy becsületes és nemes illusztráló művészet eszközeivel és lendületével.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
„Ez megvan enyém fa!” Sváb „favágók” a...
Hogyan jut a pesti ember tüzelőfához? Feketén. Kik árusítják a fekete...
A Cardiff City nyerte az Angol Kupát A Cardiff City nyerte az Angol Kupát
Cardiff City – Arsenal 1:0 (0:0) Az 52-ik kupadöntő nagy...
Befejezték a Tisza-bünpörben a bizonyítási eljárást  Befejezték a Tisza-bünpörben a bizonyítási eljárást
dr. Lévai Dobó védője a bizonyítási eljárás kiegészítése tárgyában...
Hétszázezer magyar gyilkosa… Hétszázezer magyar gyilkosa…
Már gödöllői főszolgabíró korában azokkal szemben, akik az ő...
Zádor Jenő -  Dickens Zádor Jenő - Dickens
Ötven éve, hogy Dickenst sírba tették, nyolcvannégy éve, hogy a...
Rövidek Rövidek
Négy esztendeje mult, hogy Bethlen István gróf kiadta kezéből a...
Ferenczy Ida ragyogó játékkal újra legyőzte a világbajnoknőt Ferenczy Ida ragyogó játékkal újra legyőzte a világbajnoknőt
A Duna Sport Club vasárnap este jól sikerült asztalitenisz-versenyt...
A hadifoglyok szökésének elősegitői ellen A hadifoglyok szökésének elősegitői ellen
Sándor János belügyminiszter a következő körrendeletet intézte az...
A csataló - Juhász Gyula A csataló - Juhász Gyula
A nagy körút során dörög a társzekér, Elébe fogva két öreg, izomba...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98