Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1941 | Január

Színház

Nehéz ma férjhez menni - mondja Török Rezső új bohózatának címe. Hát bizony nehéz. Hogy a lányos anyák tennék nehézzé az udvarlókkal szemben támasztott magas kívánalmaikkal, arról lehetne vitatkozni, ha érdemes volna vitatkozni egy bohózattal. Mi semmi esetre sem vitatkozunk, már csak azért sem, mert a cím nem is egyezik pontosan a darab tartalmával.

 

Nem is olyan nehéz férjhez menni, olvassuk ki a darabból, nem kell hozzá más, mint hogy a lány azt hazudja a rémült szülőknek, hogy nagy bajba jutott a szobaúrral és hogy a könnyelmű apa végül nyerjen egy kis vagyont a lóversenyen, ahol eddig mindig csak vesztett. Három lány is férjhez megy ennek örömére. Közben egész mulatságos bonyodalmak bonyolódnak össze és bonyolódnak ki s így egészen rendben volna a számadásunk a szerzővel. Csak egy megjegyzést teszünk még, azt is csak úgy futtában. A mese, alakjaival együtt, minden ízében kispolgári, mért méltóságos asszony a szigorú mama? Vagy a méltóságos ma már kispolgári címzés?

Az Andrássy-színház bohózatokhoz edzett színészei szinte magától értetődően jól játsszák a darabot, felelőtlen könnyű hangja a vérükben van. Ezúttal Bilicsi Tivadar vezet köztük kitűnő komikumával. Olyan figurát csinál, hogy a közönség nevet minden mozdulatán. Vaszary Piroska diszkrét humorral játssza a családanyát. Bulla Elma könnyedén és jókedvűen csinálja, amit a szerep előírt neki, csak kár, hogy nem írt elő eleget arra, hogy tehetsége teljességét megmutassa. Rózsahegyi Kálmán jobban megérezte szerepe természetét, mint az író: tősgyökeres kispolgárt csinált a méltóságos úrból. Új színésznő is bemutatkozik, ügyesnek látszik, jól beszél, de ebből a szerepéből még nem tudunk magunknak végleges ítéletet formálni róla.

C. Gozzi fennmaradt vázlata nyomán írta Pünkösti Andor - ezt mondja a Három narancs szerelme színlapja. Az olasz comedia dell'arte-ból magyar írónk olyan zsúfolt komédiát csinált, mint egy karácsonyi játékkirakat. A népmesei motívumokból összerakott vázat úgy feldíszítette fantasztikummal, szimbolikával, aktuális célzásokkal, a népmese és tündérmese alakjaival és motívumaival, a hang minden változatával a naivtól a pathetikusig, hogy néha bele kell kábulni. Az egész inkább Pünkösti a rendező műve, mint Pünköstié az íróé.

 

A színpad minden eszközével, színnel, reflektor-fénnyel, díszes és groteszk jelmezzel túlontúl bőségesen dolgozik, zenét, táncot segítségül kér, a süllyesztő pedig úgy működik, mint a lift a népes szállodában. Legfőképpen a szemet igyekszik lekötni és ez sikerül is neki, a színpad mindig gazdag, színes, mozgalmas. Erőszakos rendező, kézzel-lábbal birkózik a nézőtérrel, hogy elfogadtassa a meséjét, amelyben úgylátszik nem bízik, hogy a mai színházi közönség ilyen nagy apparátus nélkül elfogadja.

 

Közben a mesével is erőszakoskodik, hol összegubancolja, hogy csak nehezen lehet érteni, hol szétoldja, sőt néha el is szakad tőle. Az egész kétségtelenül érdekes mutatvány, csupa merő színpad, nagy messzeségekbe kerül minden színházi megszokástól. Merész kísérlet, sikeres is, de attól tartunk, csak egyszer sikerülhet. Legnagyobb hiánya, hogy a színész munkája is háttérbe szorul a roppant technikai apparátus mögött, túlkevés alakítani valót ad a színészeknek, mert az alakok már eleve olyan készek, mint a bábszínházi bábúk.

*


Az Aranyborjú, Herczeg Ferenc színműve ma is csak úgy hat felújításakor a Nemzeti Színházban, mint két évtizeddel ezelőtt a Vígszínházban. Merész és szellemes ötlete: ugyanazt a mesét kétszer elmondani, de úgy, hogy a szereplők szerepet cseréljenek, akik az első évben gazdagok voltak, a másodikban szegények legyenek és viszont, most sem bizonyul drámai ötletnek, nem támad belőle beszültség, a konfliktusban mind a két esetben túlságosan egyenlőtlen felek állnak szemben egymással.

 

Ebből az is következik, hogy bármi finom grafikával rajzolja meg az alakokat az író, egyiknek sem domborodik ki erős reliefje. A jó emberek jók szenvedésükben és jók a jómódban, egy kis absztrakcióízük van. A tanulság: a vagyon nem változtatja meg az emberi jellemet, inkább maga változik átokká vagy áldássá aszerint, hogy kinek a kezén van, - helytálló, de illusztrálása nem bizonyítás.

 

Magától értetődik, hogy a darab részleteiben nézve szellemes és tele van egy fölényes lélek iróniájával, a szereplők könnyű kézzel, biztos vonásokkal vannak megformálva és a dialogusban pontosan kapcsolódnak a szerepek mondanivalói. A Nemzeti Színház szép erőfeszítést tesz a darab sikere érdekében, Nagy Adorján rendezése teljesen beválik. Márkus Emiliát újra látjuk sikerei színpadán, ez külön nyereség. A többi szereplők közül Somogyi Erzsi, Timár József és Kovács Károly játéka éri el legközelebb az író elgondolásait.

*

Hajnalodik, új színpadi író, Fekete István színjátéka, aktuális politikai darab, de mindjárt megmondhatjuk, nem él vissza az aktualitással. Magyarok és románok együttélésének kérdéséről szól, de nem a demagóg, nem a becsületes író szemével nézi tárgyát, méltányos igyekszik lenni mindkét irányban. Körülbelül az a levegője, ami a Feketeszárú cseresznyé-é, azzal a különbséggel, hogy ő már a magyarok felszabadulásáról is beszélhet. Jó írói érzékkel olyan alakot tesz a középpontba, akiben magában benne van a magyar-román konfliktus.

 

Nagyváradi orvos, apja román, anyja magyar volt. Természeténél fogva a konfliktus kiegyenlítésére törekszik, de természetes az is, hogy egyeztető magatartását nem fogadják el egyik oldalon sem. Mind a két félhez tartozik, tehát nem tartozik egyikhez sem. Magyar lányt szeret, de hozzámehetett-e jó érzésű magyar úrilány, kinek minden férfirokona katonatiszt, román emberhez 1918-ban?

 

Az apját, a vad fanatikus román tanítót igyekszik megnyerni konciliáns magatartásának, s az öreg bőszülten kiutasítja. 1920-ban már csitultak az ellentétek, már menyasszonya a magyar leány, de az öreg, akinek dühét a vadul szerelmes román Silvia is szítja, román érzésből, de még inkább a szerelemben győztes magyar lány, Anna iránti gyűlöletből, újra kiutasítja fiát, mikor az menyasszonyával eljön hozzá békülni. Eltelik tíz év, 1940-ben vagyunk, Nagyváradra bevonulnak a magyar katonák, az orvos azon töpreng, maradjon-e, vagy költözzön át Romániába, de a betegei, a felesége, a gyermekei itt tartják és a magyar katonatiszt őszinte kézszorítása, a magyar méltányosság szép gesztusa itt marasztalja.

Ebben a Sabinban származása folytán szűntelen az ingadozás, nem őbelőle folyik a dráma, hanem a körülményekből, a többi szereplők magatartásából, de az író ezt eléggé leplezni tudja, úgy hogy az alak iránt mindig érdeklődni tudunk. Itt nincs nagy baj. Silvia, a román lány szerepe nincs beágyazva a cselekvénybe, a szenvedélytől izzó nő passziv marad, csak szavai vannak - ezért nem is alkalmas ez a szerep arra, hogy a fővárosi színpadon először megjelenő színésznő, Szilágyi Szabó Eszter igazán megmutassa, mit tud. Csak annyit látunk, hogy vannak drámai hangjai. Vannak apró ügyetlenkedések a darabban, a dialogus néha hamis, néha közhelyes, bár sohasem puffogó, egyes jelenetek erőltetettek. Mintha az író még kissé elfogult volna a szokatlan társaságban.

 

De fel kell tenni, hogy megtalálja biztonságát hamarosan. Tud jó alaprajzot szerkeszteni, embereket formálni és egymással szembeállítani, van jó drámaírói érzéke. Az előadásból magasan kiválik Páger Antal játéka, csaknem nagystílusú játék, színész és szerep szerencsés összetalálkozásának eredménye. Komár Julia finom és bájos kissé halvány szerepében, Mihályfi Béla erőteljes vonásokkal rajzolja meg a haragos tanító alakját. Földényi László s a kisebb szereplők is, köztük főkép Orsolya Erzsébet megfelelnek feladatuknak. A rendezés kifogástalan, munkáját Csathó Kálmán végezte.


*

A vadmadár kirepült a kalitkából, melyet nagyon szűknek érzett s aki oda bezárta, maga is szakértője a repülésnek, vissza akarja repíteni. Ezzel indul Innocent Vince Ernő új vígjátéka. Asszonyról van szó, nyugtalan, repdeső kis teremtésről. A férjétől, bár szerelem vitte hozzá, elvált és már új vőlegénye van.

 

A férj azonban elszánt szerelmes, vissza akarja szeretni. De milyen hálóval fogják a vadmadarat? Ezúttal a háló az a környezet, melyben mézesheteiket töltötték. Ide röpíti gépén a férj, aki - mai divat szerint - pilóta; a vidéki kastélyba, annak is abba a szobájába, ahol mézesheteiket töltötték. Rábízza a visszacsalogatást azokra az emlékekre, melyek ebben a szobában rátámadnak.

 

A kísérlet sikerül - mért ne sikerülne, ha egy színházi szerző úgy akarja? - a vadmadár visszatér a kalitkába. Az új vőlegény hoppon marad. Két kedves öreg is részt vesz a játékban, a kastély úrnője a fiatal asszony, a vele kissé bizonytalan kapcsolatú barátságban élő nyugalmazott főorvos a férj pártján. Beavatkozásuk nem fontos, inkább csak ürügy arra, hogy benne legyenek a darabban, mert egy ilyen derék öreg pár mindig jót tesz egy színdarabnak, különösen, ha olyan elragadóan bájosan játssza két olyan színész, mint Vízváry Mariska és Somlay Artúr.

Mindenki láthatja, a darab igazságai olyan igazságok, mint ahogy fal a színfal. Színházi igazságok, kasirozottak. Alakjai is színpadi alakok, - az egész darab csupa merő színpad. De annak őszintén az, ezt el kell ismerni. A szerző új ember a drámaírásban, de nem új ember a színházak környékén, jól kiismerte, mi kell a színháznak, csak a helyzet-invenciója nem elég arra, hogy magas hőfoka melegítse a jeleneteket. A temperatura, melyet a színpadon teremt, csak abban a jelenetben válik megfelelően meleggé, mikor az asszonyka összetalálkozik a régi szobában a régi szerelmes emlékekkel. Nagyon jó az, hogy ez az új vőlegény jelenetében történik; ettől feszültséget kap az egész.

A szerepek szemmel láthatóan bizonyos meghatározott színészek számára készültek, mérték szerint. Az ilyen nyugtalanul repdeső modern nőket ma Muráti Lili tudja legjobban játszani és ezúttal sem csalatkozott benne a szerző. Szilassy László a férjet játssza; jó szerelmes színész, csak a gesztusa és főképen arcjátéka lehetne változatosabb. Somló István szerepe szerint épen csak hogy jelen tud lenni, de jól van jelen. A színészek quintettjének játékával tehát meg lehet elégedve szerző, színház és közönség.

*

Az erdélyi ballada előadásáról, melyet a Városi Színházban láttunk, a napilapok már elpazarolták az összes magasztaló szólamokat, nekünk már nem marad semmi. Az előadás valóban nagyon szép, a legszínesebb színpadi látványok közé tartozik, amiket valaha láttunk. A szereplők, három kivételével mind kalotaszegi paraszt férfiak és nők, valami őseredeti primitív népi színjátszó ösztönnel mozognak a színpadon. Olyan megvesztegetően szép színpadi képeket, mint a falu templomba vonulása, vagy a lakodalmas társaság, lehetetlen elfelejteni. A parasztférfiak - köztük nem egészen fiatal emberek is - olyan táncokat mutatnak be, amelyek versenyeznek bármiféle művészi tánccal.

 

Az ember csodálja ezeknek a mégis csak nehéz testi munkával élő embereknek a könnyedségét, tagjaik és izmaik rugalmasságát, de még inkább táncaik eredeti magyar gazdagságát. Szentimrei Jenő, aki az egészet kitervelte, megszervezte és életben tartja, nagyon jó munkát végzett, amiért megérdemel minden elismerést. A keret, melyet az előadásoknak csinált, a halálra táncoltatott Csáki bíró lánya dramatizálása mindenkép alkalmas arra, hogy a népi mutatványok a maguk minden szépségével kifejlődjenek.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Holnap bevonulunk Albániába Holnap bevonulunk Albániába
Hétfőn délután döntő fontosságu ülése lesz a londoni nagyköveti...
Kilikiai képek Kilikiai képek
Az Ezeregyéjszaka rejtelmes meséi, Ali Baba, Haun al Rasid, Aladin...
Az uj Newyork – brooklyni összekötőhid Az uj Newyork – brooklyni összekötőhid
Hosszabb ideig valóságos világcsodaként emlegették a Newyork –...
Lisztutalványok Lisztutalványok
A vidéki városok egymásután léptetik életbe az utalványozási...
Rövidek Rövidek
A budapesti törvényszék vasárnap Jászi Oszkár ellen elfogatóparancsot...
Bemutatók Bemutatók
A színházak előszezonja produkált néhány oly bemutató-előadást,...
Babits Mihály - Példázatok Adyról Babits Mihály - Példázatok Adyról
Hölgyeim és Uraim! talán nem a legrokonszenvesebb szerep, ha...
Hídvégi országos rekordot javított Hídvégi országos rekordot javított
A Budapesti Korcsolyázó Egylet vasárnap reggel rekordjavító kísérleti...
Tizenhárom millió elsikkasztása után megszökött a békéscsabai leventeoktató Tizenhárom millió elsikkasztása után megszökött a békéscsabai...
A békéscsabai rendőrség táviratban értesítette a budapesti...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98