Dtum
Login with Facebookk
1941 | Október

Magyar nacionalizmus

Joó Tibor könyve - Athenaeum

Több évi munka eredménye ez a könyv: a Magyarságtudomány négy évvel ezelőtt megjelent cikkétől sűrűsoros kötetig terebélyesedett, gazdagodott és mélyült Joó Tibor mondanivalója. A sokéves kutatómunka eredményeit először A magyar nemzeteszme című kötetében tette közzé: az a könyv a keveseknek szólt, de értékes hozzászólásokat és termékeny vitát támasztott. Új műve a tömegeket, az olvasók szélesebb körét hivatott megismertetni az igazi magyar nacionalizmussal, azzal a nacionalizmussal, melyre a szerző szerint még nagy szerep vár Európa és az egész világ újrarendezésében.

De vajjon a kevesek és jobbak türelme meg tud-e birkózni a tömegek türelmetlenségével? Lehet-e életformáló erő az elfelejtett s csak tudományosan feltámasztott igazi magyar nacionalizmusból? Visszatérhet-e egy európai nép a nomádok nemzetfogalmához? S ha talán ideig-óráig hívek tudunk is maradni ősi nomád és szentistváni nemzeteszménkhez, nem fog-e fölemészteni a harc az idegen nacionalizmusokkal? Joó Tibor könyve egy egyre tartó hanyatlás története. A nomád magyarság beleilleszkedik a letelepült keresztyén népek sorába: ekkor még össze tudta egyeztetni nomád nemzetfogalmát a középkor univerzalizmusával.

 

A közös kultúra egybekapcsolt kabart, kúnt, szlávot és magyart: a királyi család feje fölött egyenlő fénnyel ragyogott a pogány karizma és a keresztény dicsfény. Az Árpádok utódai alatt azonban megindul a hanyatlás: a magyar királyság fénykora is Árpádok országlására esik. Az idegen nacionalizmusok jelentkeznek először, míg végre a magyar védekezésre szorul, Mátyás már kénytelen a nemzeti imperializmus reakciójának útjára térni.

 

Mátyás halála után évszázadokra kénytelen a magyar nacionalizmus védekezni egyrészt kelet, másrészt nyugat támadó nacionalizmusaival szemben s már Mátyás korában kialakulnak újkori nacionalizmusunk alapformái. A hivatástudat, a hivatásvállalás tartja még össze a soknyelvű, sokerkölcsű országot, Zrinyi vitézei még jó horvátok s egyben jó magyarok akarnak lenni: harcolnak törökkel s némettel, de az általános idegengyűlölet idegen marad a magyartól. Majd a szabadságharcok után, a békességért feladva az ellenállást, a kúriák és kolostorok csöndjében őrzi a hagyományokat.

 

De arra már nem képes a nemzet, hogy az új jövevényeket is megtanítsa ősi nacionalizmusára: idegenek maradnak. Mikor azután a XVIII. század végén az ősi nyelv kerül veszélybe, a nyugati új eszmék hatására nyelve védelmére kovácsolódik össze a nemzet. De az idegen eszme robbant és rombol. A nyelv védelmére a haza népei külön-külön nemzetekké tömörülnek s a magyar szembetalálja magát ellenséges nacionalizmusokkal, melyek szét akarják feszíteni a határokat.

Kevesen vannak, akik megértik, hogy minden népnek épp úgy joga van nyelve ápolására, mint nekünk magunknak, s még kevesebben vannak azok, akikben még él az ősi rendi nacionalizmus emléke. A korszellemmel azonban hiába szállnának szembe. Az ősi nacionalizmus lassan feledésbe is merül: Joó Tibornak tudományos munkával kell feltárnia: éppen abban az időben, mikor egy újabb s veszélyesebb idegen eszme, a faji imperializmus bontogatja a nemzet falait.

 

Joó Tibor megmutatta őseink nemzeteszméjét, de bemutatta azt is, hogy pusztult ez az Európában idegen eszme, hogy alkalmazkodott, hogy módosult a Nyugat nacionalizmusának hatása alatt. A kérdés most csak az, hogy van-e visszatérés az ősi, tiszta, árpádi alapokra, vagy pedig áldozatul esünk újra a most már faji alapokon is nyugvó imperialista nacionalizmusnak?

De aggodalmaink kifejtésére itt nincs terünk. Az író lankadatlan tűzzel és hittel kutatja még a mult században is az ősi, nomádos, hivatástudatában kiteljesedő nacionalizmusunk emlékét. Új könyve régebbi műveinek nyomán halad, gyakran veszi át ezek gondolatmenetét, de csak ritkán szövegezését. Nemcsak az író mondanivalója mélyült: a stílusa is tisztult: mindvégig komoly, nemesen egyszerű, tömör és mégis hajlékony, pontosságra, világosságra, érthetőségre törekszik elsősorban, nem csillogásra, könnyedségre. Örömmel olvastuk a szerző utószavát: igen tanulságos bibliografiát nyujt, mely végigvezet a kérdés fejlődésén s a könyv történetén.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98