Új magyar líra németül

Friedrich Lám: Neue ungarische Lyrik – Ruszkabányai.

Műfordítás kétféle céllal készülhet: vagy meg akarja mutatni erejét a fordító, nyelvének hajlékonyságát, találékonyságát az idegen gondolatok és formák keretén belül, vagy pedig – egyszerűen csak közelebb akarja hozni az idegen költőt az anyanyelvén beszélő közönséghez.
Amint Goethétől vett mottójából kiderül. Lám Frigyesnek ez utóbbi volt a vezető szempontja.

A szempont keresztülvitelében csak ott hibázik, hogy a nagy művek, a „szent eredetiek” helyett nagyrészt jelentéktelen költőktől fordít, igénytelen, sőt rossz verseket. Ady és Babits mellett legnagyobb számban Sértő Kálmán versei szerepelnek. Dsida Jenőt. Mécs Lászlót egy-egy vers képviseli. Sík Sándor és Tóth Árpád elő sem fordulnak, de ugyanakkor két verset találunk Gellért Sándortól,- Havas Istvántól, Telekes Bélától, hármat-hármat Marconnay Tibortól, Missuray-Krug Lajostól és Traeger Ernőtől.

A nagyon erős költőegyéniségek műveiben olyan szoros a tartalom és a kifejezéstforma egysége, hogy bármiféle változtatás a formán hozzáférhetetlenné teszi az egész verset és magát a költőt is. Ezért lefordíthatatlan az Ady-vers. Itt olyan nyelvritmikai játékok szólnak bele az összhatásba, amelyek csak az éles prozódájú és mindig a sző első tagját hangsúlyozó magyar nyelvben vannak meg. Nem sikerülhetett.

Lám Frigyes kísérlete sem. Olyan lapos és zökkenőtlen jambusokba uniformizálja Ady sorait, hogy abból egy Adyt ismerő magyar is csak nagy kínnal áshatja elő a költőt is egyéni ropogású ritmusát. Van Adynak egy romantikus stílusa is, amelyben tiszta jambust használ. Ilyen stílusú a Havasok és Riviéra és Egyedül a tengerrel. Itt, ahol a magyar prozódia jellegzetessége nem játszik külön szerepet a vers ritmusában, a fordítás is elég híven tükrözi az eredetit.

Ugylátszik, a fordító Ady egyik jellegzetességét az erős kifejezések használatában látta és használ nyers szavakat ott is, ahol az eredetiben még hasonló sem fordul elő. Nem olyasmiről van szó, mint a Schweinskopf der Grossherr, ahogy ő a disznófejű Nagyúr-at fordítja, mert itt szószerint fordít csak a német kifejezésnek megvetőbb az értelme, mint a magyarnak, hanem az olyan betolakodásokról, mint „du Vich” (ugyanennek a versnek 3. szakaszában), vagy „Herrenbande” Havasok és Riviéraban.

Lám Frigyesnek a metrum erős oldala s ezért Babits fordításai szerencsések. A Danaidák, Egy szomorú vers, Új leoninusok, Vasárnapi impresszió autón, Sugár, Édes az otthon, Thamyris ritmikai szempontból hű másai az eredetieknek. A vasárnapi impresszió autón és a sugár - még a mondatok szerkezetét is pontosan követi. Ellenben a hangjátékot itt éppoly halványan, nagyjából adja csak vissza, minta többi versben. Van dobogó szívük ezeknek a verseknek, de nincsen színük. Az Uj leoninusok rímei a németben mesterkéltek. Egy szomorú vers fakóbb az eredetinél.

A névtelenebb költők versében nincs meg, vagy legalább még nem érezzük az egyéniség átfogó erejét, mely a formát a tartalommal szilárd és szerves egységbe kényszeríti. Pl. Nadányi Zoltán A parton c. versében nincs semmi átütő különösség: egy hangulat, egy gondolat az egész, a legegyszerűbb kifejező eszközökkel. Ezt a verset Lám kötetében kitűnő fordítás tolmácsolja. Nemcsak az egyhangúság, a szabályosság; hanem az egyszerűség is közel áll hozzá. Az egyszerűség mellett tud a hasonló hanghatásra is ügyelni Toldalaghy Valériájában: zizeg – singt; És könnyű lágy az illatom – Und mein Geruch ist leicht und weich (az l és ny hangok hatását az ei és ch hangok ismétlésével utánozza).