Dtum
Login with Facebookk
1943 | Július

Az ébredő város

(Egy új folyóirat margójára)

Nemrégiben, új könyvek kapcsán, német elmélkedést olvastam a város újjáéledő szerepéről. A cikkíró szerint a földközelség romantikus nosztalgiája az átmeneti évek szülötte volt, tipikus válságtermék, ösztönös menekülés vélt vagy valódi ősforrásokhoz, a természethez visszatérés meg-megújuló erőfeszítése. Lassan rá kellett ébredni, hogy a természet egyetemesebb, mint a természetes, a nép több, mint a népi s a városi település titkai felérnek a falu gyökeretverésével.

 

Új szociológiai munkák próbálják, egyelőre tapogatózva, számbavenni a lakosság életritmusát a városokban, belső migrációit és fokozatos megtelepedését, a negyedek sajátos arcának kialakulását, a helyi hagyományokat, a birtokbavétel és emelkedés állomásait.

 

A faluszociológia szempontjai a városra vetítve váratlan értelmet nyernek. Így nézi egy értekezés Bécset; mint valami gigászi falut s bevándorlóit mint a másfajta környezethez alkalmazkodó parasztokat, a népélményből így hajt ki újból, az ellentétek örök játékával., a kíváncsiság a polgár iránt. A haldokló város után, amely annyi baljós ítéletet mozgatott meg, most friss, izgalmas és reménykedő kérdéseket támaszt a születő és nagyranövő: a valódi élet megint rácáfolt a képzelt enyészetre.


Nemcsak a tudomány, de az urbánus irodalom számára sem lehetetlen ez a hamvaiból megéledés. Túlérett és túlságosan tudatos: egyezerre szűz érzékeléssel nézhet körül a maga világában, az alkony bágyadt derengése helyett hajnali, éles, csípős szikrázásban mutatja meg, borzongva figyelhet fel, mint záporból ocsúdó utcán, a tiszta, kemény, hűvös vonalak újságára, a szavakon győzedelmes látványra.

 

Ernyedés helyett pattanó, feszülő izmokkal veheti birtokba régi területét, jóllakottság helyett az éhség friss ingerével, unalom vagy játék helyett a felfedezés mohó ösztönével. Úgy lehet újból reális, mintha titkokat bogozna és valóban az átélt titkokból fejti ki izgató valóságát; élvezi a fény verését, mert ismeri a sötétet.


Mindez persze nem eltökélés dolga, mégkevésbbé programmé; ízlés és alkotó ösztön lassú eltolódása hozza magával. Kissé tán biológiai tény is, rokon ivású, fajsúlyú telkek tömörülése, mindenesetre társadalmi, a lentről jött tehetségek után a polgárfiak új hulláma, feltétlenül nemzedéki vágy, ledönteni az előttük jártak bálványait, jobban mondva, maguk képére formálni, elkerülhetetlenül irodalompolitika is, saját lábukra állani és nem függni másnak ítéletétől. Nem feltétlen forradalom, inkább visszahatás, nem annyira küzdelem, harc, mint helytállás. Jelvénye, bástyája, fegyvere persze nem lehet más, mint az örök eszköz: a folyóirat.

 

Igy fog össze a szemünk előtt néhány azonos műveltségű, magyar ködlovagokon, angol virtuózokon, francia zsonglőrökön nevelődött tehetség, hogy megkeresse a költészet új értelmét; közös származás és életkor gyűjti egybe őket, közös hajlamok fordítják el tekintetüket politikától, a kor és élet zsarnok igényeitől, közös vágy viszi a szépség felé. És közös ellenmondás alkat és cél között teszi kétségessé sikerüket. Ezüstkorbelieknek tudják magukat, ám nem ezüsttel kezdődnek a megújuló korszakok.


Első kötetük kiállításban és tartalomban a legkényesebb ízlést idézi és elégíti ki. Mily jólesik annyi gyalogjáró elmélkedés után fiatal filozófusok fejtegetésével a szellem magas tornájába lendülni, szeszélyes jelzők helyett a tiszta meghatározások; gyönyörét élvezni, a témához méltó klasszicitást a fogalmazásban!

 

Mily jó a versek többségével is a szellemtől szított képzelet, a tudatban kigyulladt ösztönök világába kerülni. „Ennél már semmi nem lehet – se egyszerűbb, se szörnyebb!” Milyen izgalmas alámerülni két nagy és rokonhangzású elbeszélésben a rejtett indulatok szövevényébe, „a végtelen, parttalan, örökké változó káoszba” (a filozófus szavai) és okos elemzésük jóvoltából sértetlenül, megnyugodva újból visszakerülni a napvilágra!

 

Milyen tanulságos beszámolót olvasni a játékosságról, ahonnan elszakadni szeretnének és ahová nosztalgiájuk újra visszaviszi őket! Milyen érdekes még a vendégeket is megfigyelni, mennyire alkalmazkodnak a tiszta irodalmisághoz és mily megkönnyebbüléssel vetik le egyéb, beléjük rögződött szenvedélyűket! Lehet-e megnyugtatóbb számukra is, mint urbsnak és rációnak, formának és szellemnek újbóli felülkerekedése?


Ám éppen erényeik teszik kétessé, hogy ez a sereg (vagy legalább is mai képességük) vívja ki a végső győzelmet. A klasszicizmus jogaiba ültetése elmélet maradt már régebben és más valaki számára is; az érvek örömét nem követte az alkotók lelkesedése. A szereplők költők formáikban sokkal inkább a készhez tapadnak, ihletésük sokkal másodlagosabb, hogy akár a visszatérés forradalma kapcsolódhatnék nevükhöz; nem újrakezdők, csak folytatók, ami sajnos nem azonos.

 

A két elbeszélés is inkább a tegnap morbidezzáját, az idegek már túlontúl ismert feszültségét idézi tökéletes eszközeivel, még nem a sorstól belénkoltott új rettegéseket, a mai regény valóságát. S a játék is a félmulttal dicsekszik mi ifjúságunkkal s nem az övékkel, de amit már mi is levetni szeretnénk és a vendégek is mi vagyunk az előttükjárók, akiket elsősorban kellett volna kitiltaniuk a házukból.

 

Túlságosán engedékenyek, hogysem úttörők lehetnének, túlságosan formatisztelők, hogysem újjáteremthetnék a formákat. Álmodozva hoznák meg a realizmust, langyosan a szenvedélyt, lágy, ködös hangulatokból gyúrnák a csont-, izomembereket. Polgárfiak, akikből egyelőre hiányzik a feltörekvő polgár kíméletlensége.


De a város mégis őbennük ébredezik, a művészét az ő tartózkodó szavukkal eszmél újból méltóságára, az elfajult irodalmi élet kezdeményükből és lapjukon át próbál megigazulni. Mi mást kívánhat ilyen nemes törekvéshez az irodalom minden barátja, mint sok szerencsét?

Halász Gábor

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Székely kivándorlás Székely kivándorlás
A székely kivándorlásról a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara...
Rövidek Rövidek
Az olasz lapok beszámolnak a nyilaskeresztes képviselők...
A magyar iparosok nevelése (I. rész) A magyar iparosok nevelése (I. rész)
Az általános müvelődés az iparos osztályt is mélyebb gondolkozásra...
8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző tanfolyamokra! 8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző...
Most készült el Kulcsár István miniszteri tanácsos, az ifjúsági ügyek...
Az emberi gépezet Az emberi gépezet
A londoni egészségügyi kiállításon mutattak be ezt a vasból készített...
A kormány lemondása - és új megbizása A kormány lemondása - és új megbizása
Báró Fejérváry Géza miniszterelnök a képviselőház és a főrendiház...
Holtpontra jutott a lakásépités Holtpontra jutott a lakásépités
A lakásépitési hitelek ügyében e héten fontos tárgyalás kezdődik Vass...
A féltékeny férj följelentése A féltékeny férj följelentése
A rendőrségen följelentést tett Kohn Mór fővárosi nagykereskedő, hogy...
Darányi Ignácz jubileuma Darányi Ignácz jubileuma
Tíz éve miniszter Darányi Ignácz és jubileuma alkalmából az egész...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98