Dtum
Login with Facebookk
1943 | Szeptember

Egy alkotó történetíró

Szekfü Gyula 60-ik születésnapja alkalmából

Irodalom és történetírás közt századokon át senki sem látott válaszfalakat; sőt: a régiség nem egy ragyogó korszakában a történelem állt az irodalmi rangsornak egyik legmagasabb lépcsőjén. Herodotos s Thukydides, Livius és Tacitus nemcsak megférnek Sophokles és Vergilius, Pindaros és Horatius mellett, de velük együtt teszik az ókor irodalmát naggyá és teljessé. Később európai történelmünk folyamán is elképzelhetetlen az irodalom fejlődése a történetírás anyagfeltáró szerepe, formai s szellemi sugalmai nélkül.

 

Bonfini - hogy necsak a legnagyobbak példáját idézzük - nem csupán tárgyat szolgáltatott a későbbi századok magyar s nem magyar költőinek, de értelmezte, formálta is az anyagot s olyan motívumokat, jelképeket honosított meg, amelyek költők, szépírók kezén hagyományos s jellegzetes részei lettek irodalmi képzet- és formakincsünknek.

 

A történetírás mestere volt nemcsak az életnek, hanem az irodalomnak is, de, mint az igazi nagy mesterek, tanult is mindakettőtől. A történetírás kimagasló óriásai íróknak is elsőrendűek, s költőkként sem kell elsáppadniok a fényes arcú látnokok mellett. Az a szakadék, amely napjainkban poézis és história között érezhető, a mult század specializálódási szenvedélyének köszönhető.

 

Az a korszak teremtette meg a tudós alaposságot szinte szégyenlő csak-költő s a művészi igényt tudóshoz méltatlannak érző szakember félszeg típusait. A szakadás szomorú eredményei: híg és tudatlan történelmi regények s olvashatatlan, minden művészi érték nélkül való szakmunkák, minden hozzáértő ismerősei.
Szekfü Gyula egyik legnagyobb érdeme s teljesítménye, hogy szaktudomány és művészet, történelem és irodalom széthúzó, egymás ellen küzdő erőit ismét egyetlen szintézisben fogta össze. A feladat rendkívül nagy volt s a teljesítmény magyar viszonyaink között csaknem egyedülálló.

 

Az összefoglaló művészi erejű történetírói ábrázolás a mi korunkban, ha némely vonatkozásban könnyebbedett is, igen nagy mértékben problematikussá, szinte megoldhatatlanul nehézzé vált. A részletkutatás tálán több hiteles adattal szolgál ma, mint régen, az anyagnak azonban csak részleteit világítja meg; az igényt emeli ott is, ahol előmunkálat még csak elvétve ha akad. A módszerek kifinomodása nem egyszer fontos és termékeny szempontok felvetését eredményezi, de az elemző aprólékosság roppant veszélyeit is magával hozza. A modern tudomány szelleme sokkal több tárgyilagosságot, a tények sokkal nagyobb tiszteletét kívánja, mint a régié; ha valahol, itt csakugyan a korlátok közt mutatkozik még a mester.

 

Micsoda erőfeszítés, önlegyőzés, hősies fegyelem kell ahoz, hogy a mai világ gyilkos világnézeti harcai, észrevétlenül terjedő szellemi fertőzetei között hívek maradjunk a tények igazságához s micsoda szenvedély, a mult átélésének milyen mélysége és heve, a lényeg megragadásának milyen biztossága s a vizióteremtő, építő erőnek mekkora foka ahoz, hogy az adatok nyüzsgő sokaságában, a szempontok s vélemények ellentmondó zűrzavarában meglássa s megmutassa valaki a legfontosabbat, a belső összefüggést, az események egységet és értelmét. Hogy Szekfü Gyula megalkothatta a maga nagy történelmi összefoglalásait, azt gazdag és sokoldalú egyéniségének két alapvető képessége tette lehetővé: szenvedélyes, illuziótlan valóságtisztelete és páratlanul fejlett építő, szerkesztőereje.

 

A modern történetírás legjobb iskoláját járta; az újkori história elsőrangú magyar és külföldi mestereit választotta mintaképeiül. Kezdettől fogva a történelem roppant látványa köti le figyelmét; érdeklődése, izzó kíváncsisága, amellyel a mult emberi dokumentumaiba, szokásaiba, életformáiba, lelkialkataiba, intézményeibe elmerült, úgy látszik ebből az alapvető élményből táplálkozik.

 

De aki sokat lát a mult törekvéseiből, indulataiból, győzelmeiből s bukásaiból s akinek van elég ereje és bátorsága szembenézni a valósággal, nem kerülheti el azt a rezignált-bölcseséget, amely tudja, hogy az ember hangyabolyi világát is az érzés, a szenvedély, a kényszerűség s csak igen ritkán az okosság s a belátás kormányozza s hogy ehezképest a történelem kutatójának legfeljebb vizsgálnia, végzetes hatásaiban ábrázolnia szabad az emberiség nagy illuzióit, magát azonban, ha művével valóban az élet mestere kíván lenni, azoknak átadnia vétek és felelőtlenség.

 

„Illuziótlanság”, „önismeret”: Széchenyinek, halhatatlan mintaképének e kedvenc szavai az ő műveiben is lépten-nyomon felbukkannak. Valóságérzékét meggyőződés s tapasztalatai edzették s mélyítették el; anyagában való ámulatos jártasságát éles és friss emlékezete s érdeklődésének ritka sokoldalúsága tette lehetővé. Magyar történelmében minden együtt van, amit a modern tudományos gondolkodás lényegesnek tart: földrajz, politika, háború, gazdaság, szellemi élet, intézmények és eszmék, egyéniségek s társadalmi osztályok, röviden: az élet a maga végtelen változatosságban.


Ez illuziótlan, már-már Kemény Zsigmondra emlékeztetően komor reálizmust rendkívül finom érzékenység, hajlékony intuició, elmélyedő lélekelemzés, kitűnő szín- és arányérzék, nagyarányú látomásteremtő képesség, s a legnagyobbakon iskolázott művészi szerkesztőerő egészítik ki Szekfü egyéniségében és művében. A tudós erkölcse, fegyelme s tárgyilagossága azon mérhető le leginkább, hogy mily mértékben tudja lírai együttérzését a tények objektív igazságával összhangba hozni.

 

Szekfü Gyula műveinek pedig éppen az a varázsa, hogy a nagy és erős egyéniség nem a líra korláttalan útjain csapong bennük, hanem a valóság pontosan lemért tégláiból emel monumentális, szigorúságában is gazdagon tagolt épületeket. S ezen a ponton mutathatunk rá az alkotó történetíró legfontosabb művészi jellemvonására.

 

A „jó író” fogalmát ma igen szűk értelemben szokás használni: a stílus, a szép mondatok, a lekerekített képek, az elegáns, könnyen áttekinthető formák, a kis műfajok virtuózát értik rajt általánosan. Szekfü nem ilyen értelemben jó író: számára az alkotás a csinos mondatokon túl kezdődik, az igazi író az ábrázolt életanyag gazdagságában, erőteljességében s mélységében, legfőképpen azonban a kompozíció nagyvonalúságában, hatalmas méreteiben s arhitektonikus, szilárd szerkezetében mutatkozik meg.

 

Művészi ábrázolókészségének egyik gyakran idézett példája Magyarországnak az a tragikus színezésű történelmi tájképe, amelyen a törökdúlás eredményeit értékelteti; érzésünk szerint azonban nem ezekben a részletekben kell keresni alkotó nagyságának bizonyítékait, hanem főműveinek hatalma aranyaiban, tág lélekzetvételében.


Életművének áttekintése, egyéniségének, tanítói, közéleti szerepének s hatásának jellemzése nem lehet feladatunk. A hatvanadik évét betöltő alkotótudós erejének, munkakedvének töretlen épségében áll előttünk, életműve, amelynek nagyvonalúsága már ma is lenyűgöző, még korántsincs befejezve. A történelmet ő valóban ismét az élet mesterévé tette. Most és itt azonban nem szaktudományos és közéleti jelentőségét kell méltatnunk. Az irodalom zászlaját hajtjuk meg előtte, az alkotó íróművész előtt.
KERESZTURY DEZSŐ

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Felére csökkent a sertéskivitelünk Felére csökkent a sertéskivitelünk
A sertéshizlaló gazdák a kormányhoz fordultak segitségért, mert a...
Szabad-e, lehet-e ma írni a magyar írónak? Szabad-e, lehet-e ma írni a magyar írónak?
Hiába is próbálnám leplezni e tanulmány szubjektív telítettségét,...
Kitchener lord of Karthum halála Kitchener lord of Karthum halála
Kitchener lord of Karthum halála hire, mint futó tűz terjedt el...
Egry József és Medgyessy Ferenc Egry József és Medgyessy Ferenc
Budapest művészi életében sokáig hiányoztak azok az intím kis...
Vigyétek e zászlót a magyar feltámadás dicsőséges utján előre Vigyétek e zászlót a magyar feltámadás dicsőséges utján előre
József kir. Herceg, tábornagy április 25-én ünnepli katonai...
Abdul Kadir herceg kibékült a feleségével, és végül elutaznak Budapestről Abdul Kadir herceg kibékült a feleségével, és végül elutaznak...
Abdul Kadir budapesti lakos most már rövidesen a vége felé közeledik...
A gajnai leányvásár A gajnai leányvásár
E hó 16-ikán, (a keleti naptár szerinti Péter-Pál napját követő első...
Községeink a csőd előtt Községeink a csőd előtt
A Községi Közlöny egyik számában Timár József kitünő tollából cikk...
Ikerkutatás egy új tudomány, az ikerszülés Ikerkutatás egy új tudomány, az ikerszülés
A lélektan újabban az úgynevezett tintafolt-próbával igyekszik az...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98