Dtum
Login with Facebookk
1944 | Április

A tiltakozó nemzedék

Nem szeretem az elsőbbségi vitákat, amelyek korunkban annyira kórosakká váltak, mint egykor, az udvari életben, az ajtón való be- és kimenetel sorsdöntő sorrendje. De mert egy ellenem szóló vitacikknek élen és „ismételt hangsúlyozással” ott találom az elsőbbségi kérdést, bizonyára érvnek szánva, bár homályos célzattal, kénytelen vagyok egyszerű- ellenérvként dátumokra hivatkozni.

 

A vádat az új költők ellen, mellyel Rónay szerint csak Szerb Antal különben érdekes tanulságos cikkét (1938 október) melegítettem fel, én bizony már 1937 áprilisában megfogalmaztam a Nyugat-ban „A líra ellenforradalma” sokatmondó címen és még világosabb tartatommal a forradalom nélküli költészet jellemzésében. Mindkettőket messze megelőzött azonban Kassák Lajos pontos és kegyetlen diagnózisával, 1936 augusztusában. Az eredmény tehát különböző években és különböző kritikusok részéről valóban meglepően, egyező volt: csak azt nem értem, miért lát Rónay György e consensus hominumban enyhítő körülményt a maguk számára.

 

Talán mégsem az egymást másolás-vágya vezetett bennünket, amikor felismerésünket az évek folyamán egymásután kifejtettük, s engem sem a magamat ismétlés öröme, mikor újra meg újra csökönyösen és a számonkérés érdesedő hangjával visszatértem a vizsgálódáshoz? Talán költészetük természetében is volt valami, amely ilyen különböző alkatú emberekből és hosszú időn át ily egyforma érzéseket váltott ki? Ezt a nemzedék nem hajlandó elismerni; ahelyett inkább tiltakozik. Bár a közösségbe összefoglalást is sérelmezik, érzékenységük mégis veszedelmesen emlékeztet a testületek ma divatos fellépéseire.


De ne legyünk igazságtalanok a vitatkozás kedvéért. Rokonszenves, kitűnő és egyre egyénibb hangú költőkkel van dolgunk, s azt hiszem, senki sincs bírálóik között, aki ne élvezné és méltányolná Weöres Sándor színjátszását, Rónay hajlékonyságát, Jankovich lágy erejét. Képest meghittségét, Radnóti melegségét, Vas melankóliáját, Takáts Gyula szelídségét.

 

Tovább megyek; amit Rónay érdemüknek felsorol, hűvösebb, zártabb. diszkrétebb magatartásukat, befelé irányuló a tökéletesség vágyát érdemnek hoztam fel én magam is és percre sem tagadtam. Csak éppen hiányérzet fogott el ott (társaimmal együtt), ahol őket eufóriás elégedettség: a költői élmény állandósult előkelő, színvonalánál. Mintha mindig a reggeli fürdő kellemes, temperált melegét kapnók, még amikor a paskoló, üdítő tavaszi záporra vágyunk is.

 

S hogy ez nem „deduktíve”, hanem éppen verseik ízelgetése közben alakult ki bennem, arra legjobb bizonyság a csalódásom; hiszen kinek az elméletéhez állott közelebb a klasszicizálódás, mint az enyémhez? Persze nem külsőségekben szerettem volna megtalálni, hanem a nagy vers rámszakadó hatásában.

 

S ezen a ponton még Rónay érvelése sem tud segíteni; az elmélet vádjára nem felel minden ellentmondást elfojtó verscímekkel. Miért? Költőik jólesőn felidézett munkásságához miért nem tapad hívószó és válasz természetességével egy-egy reprezentatív vers emléke, mint közvetlen elődeikhez például a „Ház végén ülök”, a „Mama”, vagy az „Egy álmai”, a nagy nemzedékről nem is szólva? Miért emlékezünk csak jó költőkre, de nem nagy versekre? (Talán Jékely „Csillagtornyát” kivéve; még s ő lenne a legbiztatóbb?)


Az átlagszínvonalba beletörődés helyett ezért sürgettem meg az egyéni kitörést; és ez éppoly kevéssé romantika, mint az előbbi még nem klasszicizmus. A költői felszabadulás extázisában eltűnnek a stíluskülönbségek: Hölderlin és Berzsenyi klasszikusok voltak, vagy romantikusok? A felszabadulásról példálózva csak mellékesen és nem közvetlen utánzásra felhívással emlegettem a mai francia nemzedéket, ahogy azt aztán Rónay terjedelmesen elhárítja.

 

Szabaduló kísérletüket ők csakugyan, a laza omlású, szélesen hömpölygő szabad verssel vívják meg: Valéryék zárt, kifaragott formáival szemben ez érthető. Mindjárt hozzátettem, a szabadvers ilyenféle forradalmi szerepén mi már túlvagyunk. Mindenütt és mindenkinek a maga egyéni módján kell megvívnia az örökséggel és kiküzdeni helyét a világban.

 

Ez lenne a mi ifjú költőinknek feladata is, a munkájukban sajnos nem segíthetné őket a legjobb akaratú előszó sem, amelynek hiányát Rónay György oly érzékenyen panaszolja. Nem, sem bevezetések, sem tiltakozások nem segíthetnek, csupán a kötetben, magában csendben felsorakozó versek. S bízzunk benne, ezek a minden érvnél beszédesebb érvek végül kivívják náluk is a maguk igazát.

HALASZ GÁBOR

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Gerevich Aladár nyerte Budapest kardbajnokságát Gerevich Aladár nyerte Budapest kardbajnokságát
A Magyar Vívó Szövetség rendezésében a Sportcsarnokban zajlott le...
Galambos fölényese nyerte a maratoni futóbajnokságot Galambos fölényese nyerte a maratoni futóbajnokságot
A MASz rendezésében vasárnap délután a gödöllői országúton futották...
Az ízlés mint ezermester Az ízlés mint ezermester
Az jó ízlés valóban ezermesternek mondható; csodákat teremt és alkot,...
A bihari remete A bihari remete
A bihari remete egy Bessenyey György nevű öreg úr, aki mogorva...
A legnagyobb és legkisebb csekk A legnagyobb és legkisebb csekk
Mikor Pierpont Morgan a napokban az amerikai pénzpiacz válságán...
Berlinben szemmel tartják Törökország, Spanyolország és Portugália helyzetét Berlinben szemmel tartják Törökország, Spanyolország és Portugália...
A német hadsereg vezetésében beállott változásokhoz fűződő...
Könyv az alkoholizmusról Könyv az alkoholizmusról
Az alkoholizmus elleni mozgalomnak, mely egyebütt, különösen...
Az irodai munka törvényes munkaszünete Az irodai munka törvényes munkaszünete
Érdekes elvi jelentőségü döntést hozott a belügyminiszter a...
A munkanélküliek gyülése A munkanélküliek gyülése
A vas- és fémmunkások szövetsége a Thököly-uti helyiségében vasárnap...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98