1882-1944

Rövid távirat jelentette a gyászhírek szűkszavúságával, hogy végleg meghalt az ifjúságunk. Eltávozott az életből a francia író, aki oly megvesztegetőn, varázsosan és töményítetten képviselte számunkra, a világháborús fiatalok számára franciaságot, mint egykor Voltaire a felvilágosodás szomjas nemzedéke számára. Játékos költészete, stílusának kifogyhatatlan színjátszása, konfettiként szétszórt hasonlatát egyszerre ébresztették elragadtatásunkat a gall bőség iránt és merészségünket a magunk képzeletének farsangi tombolására.

Egyszerre volt tettes és felbujtó, mintakép és cinkostárs, francia, ki a legigézőbben nevelt franciássá és modernné is a fogalom mélyebb értelmében, a felfedezések tiszta, ifjonti, örömével. Ő eszméltetett bennünket az átváltoztatás művészetére. Így lépett elénk első novelláiban a francia kisváros, megfürdetve az újfajta érzékenység aranyfürdőjében, egy érintéssel furcsa kis mesealakokká ütött, mégis reális embereivel, a rövidlátón elszalasztott szép gyógyszerészné kacagtató drámájával.

Így olvadt álomvárosba Páris mindennapos utcaképével akár quatorze juillet mindenki előtt ismerős és egyszerre költőien megújított kavargásával, társaságaival és ismert politikusaival. Így vetette le földi szennyét, terhét, pedig valóságos katonai élményeken keresztül, a háború is, hogy emlékezetünkbe vésődjék magasztos céltalansága.

Így került egy elképzelt, helyesebben visszavágyott Németország a weimári helyébe, álmodozó és meghitt, romantikus és lelkes, szelíd hősökkel és tündérekkel benépesített, modern Siegfriedektől az Uodinekig. Így lebegett műveiben gulliveri repülő szigetként egy eszményi Európa a valóságos felett, nemes vetélkedésben feloldott válságaival, érdeklődésre cserélt ellentéteivel. Így merült fel egy sohanemvolt és mégis valóságos ókor a darabjaiban, okoskodó és szépbeszédű görögjeivel, az oly jótékony árnyalati persziflázzsal, amely megeleveníti a megmerevedettet.

S így születtek félig húsból, félig ködből feledhetetlen nőalakjai, a Csendes Óceán hajótöröttje, Susanne, a férfiak világába tévedt Juliette, patetikus Simon három társnője, s Bella, Eglantine és a többiek, akikhez, első szerelmeinket mértük, illanó, villanó koboldok. És könyvek és színművek során így hullámzott ugyanaz a valószínűtlen és megragadó, mesterkélt és értelmes, ködösítő és megvilágító, précieux és mégis klasszikus nyelv is, első nagy döntő stílusélményünk, záporozó képeivel, szivárványló gondolataival.

Zsúfolt rendjében mintha az egész háború utáni korszak színes zűrzavara halmozódott volna fel, tervek; reménységek, kísérletek és ötletek, szokatlan, meglepő szépségek. Fiatalság pezsgett benne, az egész földrész fiatalsága. Éreztük, hogy átmenet csupán, mulandó, mint minden illúzió; de tudtuk, hogy örökkévaló is, mint minden, ami költészet. Ridegebb korra váltottunk, de az emlék és a giraudouxi mű megmarad, gyönyörkedtetően és izgalmasan.
Halász Gábor