Dtum
Login with Facebookk
1936 | Május

Bemutatók

Azt hiszem, akik el szokták olvasni a színházi előadásokról szóló beszámolóimat, könnyű szívvel beleegyeznek, hogy lemondjak Jean de Létraz Mackó című vígjátékának részletes ismertetéséről. Igazi átlagos francia vígjáték, egy nem túlságosan elmés ötletre építve, a hagyományos francia vígjáték hagyományos technikájával kidolgozva, a hagyományos pikantériával enyhén fűszerezve, a dialógus hagyományos ötletességével megírva.

 

Akik az ilyet szeretik, azok elmulatnak rajta egy estén, élvezik azt a színészi rutint, amit a darab szerepei megkívánnak s amiből bőven telik a Vígszínház színészeitől, akik a darabot a Pesti Színházban játsszák, elsősorban Góth Sándortól, Góthnétól, Kabos Gyulától, Sulyok Máriától. De nem vagyok benne bizonyos, hogy két-három hónap mulva is emlékeznek még rá.

*

Hát igen, a lányok - nem minden lány, de bizonyára sok lány - másként gondolkozik és él, mint annak idején, lánykorában, a mamája. Jönnek-mennek egyedül, illetőleg fiúkkal, sportra, mulatóhelyekre s közben nem érzik megbocsáthatatlan bűnnek, ha itt vagy ott ottfelejtik azt, amit valamikor a leányság legfőbb glóriájának tartott a világ. Sőt még csak nem is szégyellik ezt a feledékenységüket, csak a szüleik, különösen a kedves papáik, ósdi erkölcsi nézeteit honorálják azzal, hogy össze-vissza hazudnak nekik, nem egyszer az elnéző, sőt talán megértő anyukák segítségével.

 

Mi tagadás benne, a mai úgynevezett jó középosztálybeli lányok - mondom, nem mind, hanem sokan - körülbelül aszerint az erkölcsi standard szerint élnek, mint huszonöt-harminc év előtt az alsóbb néposztályok lányai. Ha a fiúknak, akik majdan feleségül veszik őket, így is jó, hát akkor istenem...

Csathó Kálmán semmiesetre sem az a zord erkölcsbíró, aki emiatt haragos erkölcsprédikációkkal traktálná akár a lányokat, akár a szülőket. Van annyira konzervatív, hogy ne helyeselje ezt a szabad lány-életet s az anyáknak azt ajánlja, hogy ne csak bizalmas barátnői, hanem gondos ellenőrzői is legyenek lányaiknak s ne sajnáljanak ezért egy kis kényelmetlenséget, de nagyon nem háborodik fel, mint ahogy egy kellemes társasági csevegőnek nem illik semmiért sem felháborodni.

 

Még ha egy kis malíciával beszél a dologról, akkor is csak megmutatja az álláspontját, de úgy, hogy a lányok is, a mamák is kapjanak egy-egy oldalvágást, de egyiknek le legyen oka komolyan megharagudni. Közben nem titkolja, hogy szívesen kerülgeti az olyan dolgokat, amikre a hölgyek mosolyogva azt szokták mondani: no de vigyázzon, lányok is vannak jelen... Rosszalkodó író, nyilván azért szeretik írásait a nők.

Kicsit sokáig tart, amíg exponálja az előkelő ügyvéd lányának történetét, aki szintén eljárogat egyedül mulatni, sőt felmegy a híres nőcsábító Fekete Feri lakására is, ahonnan csak pánikszerű meneküléssel tud mirtus-koszorúja sérelme nélkül elszaladni. Igen, vannak lányok, akik így visszariadnak az utolsó pillanatban attól, aminek gondolatával szívesen eljátszogattak.

 

Különösen olyan lányok, akiktől barátnőik csodálkozva kérdik: jé, hát te még mindig szűz vagy? Tudniillik, vannak lányok, akik nem szeretnek ebben a tekintetben sem elmaradni barátnőik mögött. Csathó Kálmán a kislányt megbünteti meggondolatlanságáért egy családi jelenettel, amelyben ő is, a mamája is kikap a felháborodott, de könnyen megnyugvó papától és meneküléséért megjutalmazza egy derék vőlegénnyel, akiért sok pesti lány megirígyli, mert Ráday Imre játssza, ezenkívül a gazdag nagynéni örökségével, melynek nem megvetendő része az ezer hold birtokon kívül a hírneves illatos sajt készítésének titka.

 

Így hát mindenki jól jár, a szereplők is, a színház és szerző is, a színészek is, akik közül Muráti Lilinek, Cs. Aczél Ilonának, Gombaszögi Ellának, Ajtaynak és Rádaynak könnyen játszható és hálás szerepek jutottak. Nem jár rosszul a közönség sem, amelyet az író nagyon jól ismer, tudja, mivel lehet mulattatni. Még a kritikus is türhetően jár, mert nem kell a darabbal szemben a magas kritikai mértékeket alkalmazni s ezzel unalmassá válni.

*


Vörösmarty ideje óta színházi rendezőknek már majdnem évszázados problémája: a Bánk bánt közelhozni a közönséghez, kiemelni a nemzeti ereklyék múzeumából és népszerűvé, élő értékké tenni. A Nemzeti Színház százesztendős pályáján nem volt valamire való rendező, aki ne próbálkozott volna ezzel a feladattal s csak megközelítette volna is.

Most új megoldási kísérletet láttunk a Nemzeti Színházban, minden eddigitől eltérőt. Ez az új rendezés megszűkíti a színpadot azzal, hogy egy külön emeletes építményt emel rá s ezen játszatja a drámát. Ha a cél az volt, hogy ezzel koncentrálja, vagy összesűritse a cselekményt, akkor céljának ellenkezőjét érte el: az oszlopokkal szakaszokra osztott építmény ellenkezőleg szétdarabol, a jelenetek különszakadnak egymástól és önálló képekké válnak. Ezt a hatást még jobban fokozza az, hogy a cselekmény hol az építmény földszintjén, hol az emeletén történik. Sőt szimultán történések is vannak, egyszerre a földszinten és emeleten.

 

Mikor például az első felvonásban Bánk Tiborccal vagy Peturral beszél, fönn az emeleten jönnek-mennek, nevetgélnek és hajbókolnak a királynő báljának vendégei, szolgák nagy tálakat hordanak. Most már mire figyeljen az ember? Az emeletre, vagy odafigyelek és akkor nem tudok a lenn folyó cselekménybe belekapcsolódni, vagy nem figyelek oda és akkor mirevaló az egész? Amikor pedig az emeleten folyik a cselekvény, akkor a földszint üresen és sötéten tátong. A háttérben levő lépcsőn folytonos a jövés-menés, mint valami szállodában, - ez is csak zavar és rontja a hangulatot.

 

Hozzá még az emeleten mozgó alakok csak derékig vagy azonfelül látszanak. A legfontosabb jelenet, mikor Bánk megöli Gertrudist, úgy folyik le, hogy az alakokat alig vállig látom. Itt nyilvánvaló a szándék, enyhíteni a jelenet brutalitását, de viszont az izgalom és az érthetőség rovására megy a dolog. Viszont el kell ismerni, hogy az utolsó felvonás színpada gyászos komorságával szép és hatásos. Az egész kísérlet a szcenéria külsőségeivel akarja a problémát megoldani, ami bizonyára elhibázott dolog. Nem hoz közelebb a célhoz.

Kiss Ferenc Bánkja nagyon érdekes és újszerű. Nem a hatalmas nagy urat hangsúlyozza, hanem a nemes indulatú jó embert, aki magában gyötrődik féltékenységével, szelíd szóval csitítja a békétleneket s csak a királyné provokáló magatartása robbantja ki belőle a gyilkos cselekvényt. A verseket szépen mondja, szavalás nélkül, mégis vers-szerűen. A reális játékmódot összhangba hozza a szerep romantikus szellemével.

 

Somlay Artur Tiborcát kissé színtelennek érezzük, nagyon is hangsúlytalan beszéde miatt nem tudnak kialakulni az alak körvonalai. A régi játékmódhoz legközelebb áll Kürti József Peturja. Timár József Biberachja sima és hajlékony, - nem tudom, nem kellene-e ezt az alakot több charme-mal játszani. Tőkés Anna a hagyományos lágysággal játssza Melindát, nagyon szép a beszéde, Mátrai Erzsi Gertrudisa akkor elfogadható, mikor a királyné gőgjét és gúnyos lenézését kell hangsúlyozni.

Annyi hasztalan erőfeszités után kételkedni kell, hogy lehetséges-e a Bánk bánból színpadilag is életképes előadást rendezni. Alighanem megmarad irodalomtörténetünk büszkeségének és hazafias alkalmakra való ünnepi játéknak.

*

Azoknak az előadásoknak, amelyek úgynevezett avant-gardista darabokat, vagy olyanokat, melyek szokatlanságuknál, a nagy tömegek számára megközelíthetetlenségüknél fogva költői értékük dacára sem tudnak a mai átlagközönségre beállított színpadjainkra feljutni: mindig van egy nagy baja. Alkalmi előadások egy-két estére szólnak, kevés anyagi eszközzel dolgoznak és a tökéletes színpadi kidolgozásra nincs elég idő sem. Hiányosan visznek a közönség elé olyan darabokat, melyek csak hiánytalan előadásban tudnak hatni, az átlagon felüli feladatot akarnak teljesíteni átlagon aluli erővel.

 

Ez érzik meg Giraudoux Amphitryon-jának előadásán is, melyet a Francia Játékszín néven Kürti Pál kezdeményezésével és rendezésével a budapesti francia követség támogatásával létrejött új egyesülés hozott színre a Belvárosi Színházban. Minden elismerést megérdemlő igyekezettel játsszák el a ragyogóan szellemes, költői művet, egy-egy jelenetet teljesen ki is hoznak, az egészen azonban érezni, hogy a színészek részéről egy kicsivel több belemélyedés, a rendezés részéről a végső összehangolás kellene még, hogy minden érték értékesíttessék, ami a darabban van. Olyan darab ez, amelyben a fősúly nem a cselekvényen van, hanem a dialóguson.

 

A cselekvény is némi szeszéllyel bár, de hatásosan, helyenkint - mint Alkmene és Léda jelenetében - ellenállhatatlannak van szerkesztve, de a költő számára inkább csak keret, alkalom a kivételesen gazdag dialektikájú, iróniája mögött szép lírát elbujtató költő gondolatvilágának sokszor szeszélyesnek tűnő, végeredményben mégis egységbe szervesedő feltárására. A dialógusban elragadó dolgok vannak, olyan, mint a kora reggeli nap színekben gazdag tükrözése a sima vízfelületen. Minden olyan könnyűnek látszik és mégis mindig mélységet érez az ember.

Az előadás kissé nehezen jut kerékvágányba, de a második felvonásban egyre biztosabban halad. Szerepét Mezey Mária meríti ki teljesen, Szigeti Jenőnek jó hangjai vannak Merkur félig bohóc, félig intrikus szerepében, a többiek - Nagy György, a ritka szép megjelenésű Dobos Annie, Hoykó Ferenc, Mihályfi Béla, Soltész Annie - szép beszédükkel járulnak hozzá az előadáshoz.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A drágulás és pénz értékváltozása A drágulás és pénz értékváltozása
A Közgazdasági Társaság az elmult napokban fölolvasó ülést tartott, a...
Az osztrák óriás Az osztrák óriás
A természet bölcsen meghatározta, hogy milyen magasra nőhet meg az...
A pénzt megeszi a bürokrácia A pénzt megeszi a bürokrácia
A debreceni, miskolci és nyiregyházi ipartestületek vasárnap országos...
A dohánynak háromféle fajtája A dohánynak háromféle fajtája
A dohánynak háromféle fajtáját ismerik Európában. Érdekes, hogy a...
Poincaré Raymondné Poincaré Raymondné
Poincaré, az uj francia köztársasági elnök, mint hírlik, rendkívül...
A páncélvonatok harca 2. A páncélvonatok harca 2.
Minden páncélvonatnál van kisebb csoport, amelynek tagjai kizárólag...
Szárított húspor Szárított húspor
Cole S. W. szárított húsból készült pornak chemiai elemzését és...
Színház Színház
Bokay János ezúttal komoly problémát dobott a Vígszinház színpadára s...
Tömegverekedés az Oktogonon a győri autóbusz utasai és a...
Kedden a délutáni órákban nagy botrány játszódott le az Oktogon-téri...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98