Dtum
Login with Facebookk
1935 | Július

Andre Gide naplója

Mióta Gide nyiltan is bevallotta rokonszenvét és csodálatát az oroszok új társadalmi rendje s főképp az új orosz embertípus iránt, barátai és ellenségei szünet nélkül vitatkoznak a nagy író e magatartásának szellemi és érzelmi okai felől. Henri Massis, az egykori tanítvány, természetesen villámokat szór Gide-re, bár nem titkolt megelégedéssel figyelmezteti olvasóit arra, hogy ő, Massis, Gide "démoniságát" mindenkinél előbb felismerte.

 

Ramon Fernandez, a divatos kritikus, nyilt levélben írta meg Gide-nek, mért nem tudja követni új utján, majd egy újabb nyilt levélben bejelentette hogy csatlakozik hozzá, de persze, csak feltételesen. Azon a vitaestélyen, amelyet az elmúlt télen ugyanezek a barátok és ellenfelek rendeztek Gide körül, sikerült végre tisztázni Gide e "megtérésének" körülményeit: az a Gide, aki megért ötven évet, anélkűl, hogy az egyéni művészeten és morálon túl bármilyen más értékről csak tudomást is szerzett volna s először kongói utján állt szemtől-szembe a szociális problémákkal, mire elmúlt hatvanéves, lassanként odáig jutott, hogy ma már egyetlen problémáját a művészetnek és az emberiségnek fájdalmas, talán leküzdhetetlen ellentétében véli látni.

 

Vagyis, ahogy Naplójában, a Nouvelle Revue Française-ben, nem egyszer, de százszor is újra fogalmazza: lehet hogy a művészet s a szellem legszebb termékei csak üvegházi kultúrával, sok-sok trágyával keletkezhetnek s akkor, ha szétromboljuk az üvegházat, tönkretesszük ezeket a virágokat; viszont ha nem tud belenyugodni e virágzás megszűnésébe, - amelyben, jogosan vagy jogtalanul, az emberiség létjogát látja, belenyugodhat-e másrészt abba, hogy ugyanez a virágzás "a fájdalmas emberiség egyrészének eltiprásával" jöhessen létére?

 

Mert Gide-et nem a marxizmus, hanem mint maga hangsúlyozza, az Evangélium vitte az új tanok felé: a dolgok mai állapotát azért tartja oly tűrhetetlennek, mert, amíg ő hasznot húz belőle, testvére szenved miatta... Különös látvány e fényes individualista, aki csak most, élete délutánján, zavartalan jólétben s biztonságos társadalmi rendben veszi észre, hogy van szegénység, van szenvedés és van tömeg az élvező egyénen kivül.

 

S ezért van, hogy míg a francia nagypolgárság haraggal és undorral fordul el tőle, a legszigorúbb katolikusok, Mauriac éppúgy, mint Maritain, egyébként minden téren ellenlábasai, ezuttal majdnem melegen, megértéssel és szeretettel szólnak róla: nemcsak azért, mert legyőzte gőgös individualizmusa bálványát és, mint Maritain mondja róla, végre szolgálni, áldozni akar, hanem, mert - nem ok nélkül - azt remélik, hogy, megint az Evangélium útján s a kommunizmus kerülőjén át, talán Gide is el fog jutni minden igazság Forrásához...

 

Egyelőre Gide gyötrődni s tépelődni látszik új helyzetében s kegyetlen őszinteségétől hajtva - amely, annak idején, nemi életét is feltáratta vele - amellett patrónusokat keresve tán ehhez a mai magatartásához, Tolsztojt, az élete vége felé művészettagadó Tolsztojt idézi s megrázó önleleplezése ily keserű sorokra ragadtatja: "Tolsztojnak, mint művésznek lemondását termőereje hanyatlása is magyarázza. Ha hordott volna még magában egy újabb Anne Kareniná-t, valószínű, hogy kevesebbet törődött volna a Dukoborokkal s nem átkozta volna meg a művészetet... Engem is azért foglalkoztatnak ma a társadalmi kérdések, mivel elhágy a teremtő démon. Mert ezek a kérdések csak azt a helyet foglalják el, amelyet az a másik üresen hagyott.

 

Mért próbáljam túlbecsülni magam? mért ne lássam meg magamban, amit megláttam Tolsztojban: a tagadhatatlan csökkenést." - Csodálatos vallomás, a legcsodálatosabb, amire művész képes. Giraudouxra gondolunk, aki Racine korai elnémulására nézve nem akarta elfogadni a kimerültség, a mondanivaló hiány szokványos és valószínű magyarázatát: "Ő lenne, írta, az első író, aki azért hallgatna el, mert nincs több mondanivalója!" Nos, Gide a második ily író; de példája, valószínű, nem lesz túlságosan ragadós...

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az 1502-ben Budán készült zsebóra Az 1502-ben Budán készült zsebóra
A legnagyobb német lapok egyikében a „Frankfurter...
Képes oldal Képes oldal
A féltestű nő. Ezen a néven mutatott egy nőt egy elmés impresszárió,...
Hodossy Imre nyilatkozata Hodossy Imre nyilatkozata
Hodossy Imre a volt nemzeti pártnak, s annak fuziója utána a...
Az uj mozirendelet Az uj mozirendelet
Lesz-e magyar filmgyártás. A Hétfői Napló tudósítójától. Mikor...
Lujza Koburg herczegnő válópöre Lujza Koburg herczegnő válópöre
Mint híre jár, ugy Koburg Fülöp, mint Lujza herczegnő jogi képviselői...
Az újpesti iskolai zászlóalj Az újpesti iskolai zászlóalj
Sokat és sokszor beszélnek arról, hogy mily hasznos volna nevelési és...
Keresztény kartellt! Keresztény kartellt!
Ma sírni és jajgatni szinte már kötelesség. Ha két ember ma...
Uj főrendek kinevezése Uj főrendek kinevezése
A hivatalos lap október 18-iki számában királyi kézirat jelent meg öt...
A nyomor A nyomor
Budapesten özv. Windhager Józsefné, egy erdőőr özvegye e hónap...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98