A Zeneakadémia operai tanfolyamának növendékei vizsgaelőadásának szánták a Cosi fan tutte (Így tesznek mindannyian) reprizét, de az iskolai bemutatás olyan színvonalat ért el, olyan lelkes fogadtatásban részesült, hogy nemcsak pedagógiai, de általános művészi nézőpontból is érdemes foglalkozni a tanulóknak ezzel az operaelőadásával.

A kérdés pedagógiai oldalát illetően csak arra térünk ki, hogy általánosságban nem tudjuk helyeselni, ha zeneiskoláink (a főiskolát is beleértve) olyan feladatokra vállalkoznak, melyek kívül esnek a tanítás, a vizsga, helyesebben a nyilvános bemutatkozás keretein. A nagyobbszabású művészi tervek kivitele többnyire egyoldalúan veszi igénybe a növendékeket és hónapokig megzavarja a tanítás rendjét. A kirakatnak is megvan a maga fontossága, de ahol elsősorban ennek dolgoznak, ott rendesen gyenge portékát árulnak.

Akármennyire is örvendjünk, hogy olyan művekkel ismerkedünk meg, melyeket nálunk eddig nem adtak szinházban, vagy koncerten, a zenetanítás és művészképzés komoly célkitűzéseit, kipróbált módszereit semmilyen más tekintetnek nem szabad alárendelni. Szól ez a megjegyzés főként a Nemzeti Zenede gyakorlatára, de a főiskola mostani rendkívüli munkával előkészített előadására is annyiban, hogy azt csak egészen kivételes esetnek szeretnénk tekinteni.

A zeneoktatásra vonatkozó kritikán kívül azonban őszinte, meleg elismeréssel kell írni a kiváló, sőt a Zeneakadémia magas nívójához mérve is meglepő művészi eredményről, melyet a Mozart-opera stílusos, brilliáns előadása jelent. A Cosi fan tutte partitúrája Mozart örökbecsű opusa, muzsikájában a költői ihlet, a derű, az invenció ugyanolyan friss, gazdag, mint a "Szöktetés"-ben és csak Da Ponte szövegének szokták rovására írni, hogy igen kevés dalszinház repertoirján foglal ma már helyet. A Lányi Viktor új, mesteri fordításában azonban mi nem éreztük egészen igazságosnak a zenetörténetíróknak ezt a szigorú ítéletét.

Az előadás a Zeneakadémia nagytermében folyt le, a pódiumra néhány stilizált díszletet helyeztek, a zenekart a nézőtér padsoraiba tették. A karmesteri pálca Unger Ernő kezében volt és ez a kitünő tehetségű fiatal dirigens valóban vezére az egész előadásnak. A mintaszerű betanítás dicsősége az iskolának. A rendezői feladatot az adott körülmények között ügyesen oldotta meg Rékai András. Az énekes növendékek közül Stamf Annát, Szabó Lujzát, Fekete Pált és Welser Tibort emeljük ki.

Péterfi István