A budai várban nemsokára teljes díszében fog ragyogni. Belső fölszerelésével már elkészültek s nagyobbára fölállították azokat az ornamentális szoborműveket is, melyek azt fogják hirdetni, hogy a palota olyan földön épűlt, melynek már vannak nagyobb alkotásokra képes művészei.

Ezek közt a szoborművek közt kiváló helyet foglal el a Mátyás-kút, melyet kiváló szobrászunk Strobl Alajos tervezett és mintázott. A kút sziklatömböt ábrázol, melyből tiszta vizű forrás buzog elő. A forrás fölött Mátyás király áll vadászöltözetben, lábainál elejtett szarvas hever, körülötte kiséretének tagjai, kik épen most térnek meg valamely vadászatról hatalmas vérebeikkel s a forrás vizénél akarják oltani szomjukat.

De van a csoportozatnak még egy érdekes alakja: a Vörösmarty költeményéből jól ismert szép Ilonka, a ki véletlenül a forrás közelébe kerűlt s látható megdöbbenéssel tekint a vadász-csoportra, kezével pedig óva takarja hozzá simuló szelid őzikéjét. Strobl szoborműve érdekes csoportosításban tünteti elénk a költői helyzetet, s alakjai hű megtestesülései a Vörösmarty által megénekelt szép mondának.