A Magyar Atlétikai Club szerdán délután rendezte mezei versenyét Hornig püspök értékes vándor-díjért.

Mint minden évben, ugy ez évben se tudta a rendező egyesület egy bizonyos sporttaktika nélkül megrendezni a klasszikus versenyt. Tavaly a BAK. csapatának kellett óvást emelni a cross country szabályainak be nem tartása miatt, ez évben pedig a MTK. jutott azon kellemes helyzetbe, hogy a MAC. futói ellen (egy visszaszívott) óvást emeljen, mert ezek, a czik-czakkos pályán „leczakkoztak” egy pár métert.

Egyáltalában helytelennek tartjuk egy különben elég jó fekvésű pályának ily rendezetlen beosztását. Sokkal áttekinthetőbb lett volna a néző közönség részére is, valamint a versenyzők is jobban szemelőtt tarthatták volna a hiányos utmutató papírszeleteket, ha egy jó hajlásu elipszist ábrázolt volna a kijelölt pálya.

A czélhoz szolgáló befutó is rosszul volt megválasztva; sokkal jobb lett volna a tavalyi fasormenti nyíl egyenes ut, befutónak, nem pedig az a sáros, gödrös szekérut, ahol a versenyzők a végspurtban nagyon is akadályozva voltak.

Ezek mind oly lényeges hibák, mit a MASz.-nek nem volt szabad megengednie, ellenben oda kellene hatnia, hogy a rendező egyesület a legszigorubb sportszerűség szabályai betartásával rendezze meg e szép versenyt.

Magáról a versenyről csak annyit írhatunk, hogy a MAC. csapata ezt nagy fölénnyel nyerte meg és meglátszott a csapat minden emberén a komoly készültség. A futók között klasszist képviselt Lovas Antal is, ki gyönyörű, egyenletes szép tempóval futotta végig az egész távot és csak a végspurtban tudta őt Vangel Gyula nagy szívósságával körülbelül 7 méterrel a czélban megelőzni. Vangel ugyszintén Becska is nagyon jó erők, a többiek azonban közepes futók.

A versenyt körülbelül 600 ember nézte végig nagy érdeklődéssel. Ebből is láthatjuk, hogy évről-évre mindig nagyobb közönség érdeklődik a mezei verseny iránt.