A Palazzetto Venezia Rómában
-Leromboltatása alkalmából.-

Hihetetlen vandalizmus történik most Rómában, a citta eternában, a kultúra városában. Vandalizmus és a mellett egyenesen a – mi jogaink megsértése. A Palazzo Veneziát, az osztrák-magyar monarchia exterritoriális területét, ezt a csodaszép közel ötszázesztendős, váracsszerű , lőréses palotát csonkitják meg, lebontván legszebb részét, a Palazzettót.- Az évtizedek tengeri kigyójának, az örökké készülő Viktor Emánuel emlékműnek köszönhetjük ezt a vandalizmust.

A kis, ódon palota elvenné aettől a barbár kőtömegtől a kilátást – és ezért eé kell pusztulnia a föld szinéről. Az olasz csákányok megint csak rombolni tudnak tehát. Újat alkotni alig-alig. És ha már alkotnak , akkor is csak afféle izlés és konczepczió nélküli Viktor Emánuel emlékmű kerül ki a carrarai márványbányákból.

Az egész náczió a multból és a mult műkincseiből él. És most már ezt is kikezdik. Természetesebben annál bátrabban, mivel Ausztria - Magyarország palotájáról van szó. Arról a kis, még fenmaradt szigetecskéről, a mit a dinasztia nagy olasz birodalmából még nem mosott el Adria…

Szavunk nem akar a pusztába kiáltott szó lenni. Nem is protestálunk e romboló csákányok kegyetlen munkája ellen. Úgy sem igen volna eredménye a tiltakozó szónak. Pedig ha Franczia, vagy Angolországé volna ez a gyönyörű palota, a barbár olasz csákányok bizonyára nem sujthatnának le megbarnult, évszázados, bámulatos és tiszteletet követelő falaira.

Hát nem is szállunk perbe velük. Csak siratóját mondjuk el itt e kis ódon palotának. A történetét, a mely a mienkkel is összekapcsolódik. És ez egyúttal az elparentálása is lészen. A róla való halotti beszéd…