Barabás Miklós - 1810—1895.
Barabásnak néhány eddig ismeretlen művét ismertetjük most, a midőn születésének századik évfordulóját ünnepelte meg április hó 10-ikén a Magyar Országos Képzőművészeti Társulat, a művész síremlékének megkoszorúzásával.
Képeink közül az egyik Barabásnak még kezdő, iskolai rajzoktatást, rajzmestert nem ismerő tanulókorából való. Egyik tanulótársat, László Istvánt, iskolai nevén „László Pittát”, ábrázolja, kit férfi korában, 1848-ban, mint szolgabírót kegyetlenül meggyilkoltak több századmagával a fellázadt oláhok.
Ez a kezdetleges rajz világosan tükrözi a csiszolatlan művészi adományt, mely a szabályokat nem ismerve, az idomokat megfigyelése nyomán másolja papirra az élőről, szabatos körvonalakkal, gondos, tiszta kezeléssel.
Már a képzett, világlátott művész kezére vall rajzónnal, kevés vonással és szines átfuttatással élénkitett arczképcsoportja, mely őt magát, nejét és sógornőjét ábrázolja. A képen jobbra maga Barabás áll, pödrött bajuszszal s az akkor divatos körszakállal, melyet „görög gallér”-nak, francziául collier grecquenek neveztek.
Előtte ül neje, Bois de Chesne Susette és nővére, Henrietta Ez a kép a szülők, Bois de Chesne Vincze és neje számára kiszült, kik Genfben laktak. Onnan került Budapestre Szegedy-Maszák Hugóné, Barabás leánya birtokába, alig egy évvel ezelőtt, a nagyszülők és férfiutódok elhunyta után. Jegyezve: „N.de Barabás 184l.”
Következnek az életképek.
Barabás ugyanis a magyar életkép-festészetnek is megalapítója. Arczképet festettek előtte Pesten mások is, magyar és német földről ide települt művészek; de a pesti és a magyar népélet alakjait, csoportos képeit ő kezdette ismertetni.
Itt van mindjárt a nagybányai fazekas, a ki feldőlt szekere tört fazekait nézve, keserű humorral kiált fel, hogy; „Sohasem láttam ennyi cserepet!” Bámuló társa is akadt, egy lovas "szegény legény”-féle alak. Jól rajzolt magyar alakok. Követi a dunai átszállás ladikon, a zajló jégtáblák között.
Állóhíd ugyanis akkor nem lévén, — mint-hogy a jégzajlás miatt a hajóhidat kiszedték, — valahogy mégis csak kellett közlekednie a két város lakosságának. Ezt hát dereglyén, jobban mondva nagy csónakokon végezték magyarul nem tudó német hajóslegények, jó pénzért megkönyörülve azokon, a kiket ügyes-bajos dolguk, esetleg mulatság hivott egyik partról a másikra.
A mint hogy képünkön is készül beszállni egy urasági inas, dobozzal megterhelve követvén úrnőjét, ráadásul még a kisasszonykát is czipelvén ölében. Czigány-életképei közül az Üstfoltozót mutatjuk be. Ezen a vizfestményen egész család van együtt. Középen a mester, még fiatal dádé, ég felé tartva az üstöt, keresi rajta a „likat”, melyet foltoznia kell. A menyecske a fúvót kezeli a tűz mellett, a rajkók pedig hegedűn és klarinéten a zenét művelik. Mesterkéletlen természetes életkép, jellegzetes, de nem rút czigányarczokkal és ruházkodással.
Az Útra induló művész czimű szép hatású vizfestményen - mely még a régibb bécsi tanulmányok nyomait viseli magán, - nagykarimás szalmakalappal, szép félárnyékban maga Barabás ül a tengerparton, mindennel felszerelve, a mit egy festőművésznek magával vinnie kell. Előtte a tengeren vitorláshajó áll útra készen.
Az egész kép szépen gondolt nagyobb alkotás, mint minden művén, tartalmas és tanulmányozott előtérrel és messze bemélyedő légtávlatos háttérrel. Egy fekvő alakot ábrázoló kis futólagosan odavetett rajzocska fejezi be a sorozatot. Ez is színes vizfestmény, már szélesebb kezelésű, mint az előbbi. Látszik rajta az angol aqurellisták befolyása.
A kép Leitch angol festészt ábrázolja.
Látszik rajta a keresetlenül, a pillanat ötletével odavetett gyors munka.
Leitch —nevét angolul Licsnek ejtette ki — a legismertebb angol művészek sorában foglalt helyet. Vizfestményei, aqzarelljei nagyon keresettek valának. Barabással Velenczében barátkozott meg és együtt utazták be 1835-ben Olaszországot. Míg ő az ecset széles kezelésének titkait közölte a magyar müvészszel, addig Barabás ezt viszont azzal szolgálta meg, hogy angol barátjának műveit alakokkal élénkitette.
Befejezésül Barabás Miklós születése napjára vonatkozólag régi tévedést kell helyreigazítanom. Ő maga sem tudta pontosan születése napját, melyet 1810 február 22-ikére tett, holott 1892 április 23-ikán kelt levelében rokonát, Barabás Albert arról értesiti, hogy 12 nappal előbb keresztelték meg. A levél ugyanis így szól:
….az anyakönyvbe így van bevezetve; Tekintetes Barabás János úrnak kereszteltem Miklóst februáris 10. – de Kovács esperes, márkosfalvi református lelkész uram elfeledte odaírni a születés napját, a keresztszülőket és a bábát, a mint ezeket rendesen bejegyzik az az anyakönyvekbe.
Ebből tehát az tűnik ki, hogy márkosfalvi Barabás Miklós már betöltötte 88-ik évét, midőn 1898 februáris 12-ikén jobblétre szenderült.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!