Dtum
Login with Facebookk
1914 | Július

A német kismesterek kiállítása a Szépművészeti Múzeumban

A grafika barátainak ismét egy élvezetes kiállítással szolgál a Szépművészeti Múzeum, a német kismesterek rézmetszeteinek és karczainak gyűjteményével. Majdnem csupa kisméretű lapot tartalmaz, némelyikük alig terjedelmesebb egy-egy pénzdarabnál. Csodálatos szorgalommal vésett rajzocskák, melyek nem igen mutatnak nagy eltéréseket egymástól, olyanfajták, mintha nem különböző emberek, hanem egy nagy rézmetsző cséhnek lelke teremtette volna meg őket.

 

Nagyon figyelmes vizsgálódásra, különösön, ha az ember e rézmetszeteken túl a művészek festményeire is gondol, sok mindenféle apró eltérést lehet Hans Sebald Beham, Barthel Beham, Georg Pencz, Heinrich Aldegrever, Albrecht Altorfer modora között találni, de ezek az eltérések csak csekélységek ahhoz az egységhez képest, mely mindnyájukat egybefoglalja.


Kismestereknek szokták ezt a társaságot nevezni, nemcsak azért, mert lapjaik csekélyke méretűek, hanem azért is, mert művészetüket apró, regiszterűnek tartják a mellettük szerfelett magosra kiszökkenő Dürer genialitása mellett. Kétségtelen az, hogy ezeknek az embereknek munkásságában még sok olyan elem is van, mely művészetüket iparszerűvé teszi, igaz, hogy egyéni invenczió helyett sokszor csak a régebbi dolgok ismétlését tudják adni, bizonyos, hogy titáni küzködések helyett munkájuk inkább csak szerető szorgalom gyümölcsét mutatja, de művészetüknek mégis számtalan olyan eleme van, a mely rokonszenvessé teszi elmaradottságukat és vonzóvá sokszor esetlen természetességüket.


A régi élet az ő korukban már minden téren feloldódni kezdett s az új még nem tudott teljesen kibontakozni. A művészet is még erősen benne élt a középkorias formákban, de már dél felől megcsapta a megújhodásnak szele. Mindenféle régies megkötöttség oldódni kezdett, új szabadságok születtek, új eszmények kezdték a régieket kiszorítani, de mindez még a megoldatlanság, a keveredés képét mutatja a kismesterek művészetében és nem a kifejlődését.

 

Majdnem minden lapjuk valami morális tendencziájú dolog, valami szimbólum, vagy keresztény motívumoknak és klasszikus tradiczióknak az a furcsa vegyüléke, melyet ma már legtöbbször csak alapos kommentárokkal érthetünk meg. De ez a múltból átvett, legtöbbször sablonos témakör már egy frissen érzékelő, a maga szemével látó újjászülető emberiség megfigyeléseivel van kitöltve.

 

Már nem schematikus testábrázolások és elvont figurák csoportosulnak valami magasztos jelenetté, hanem újra élő és élni kívánó figurák jelennek meg művészetükben. Elvész ugyan a magasztosság hangulata, háttérbe lép a nagygyá stilizálás vágya, de ezeknek helyét tömérdek új érzékies megfigyelés foglalja el.

 

Tánczoló parasztok jelennek meg előttünk, az akkori katonaőrség, a mint lőporos hordókat őriz, a zászlós, a dobos és a furulyás, egy háttal ülő kis gyermek a mint játszik, egy csomó tánczoló pár, sőt azokon a képeken is, melyeknek témáit kötelességszerűen örökölték, mint a tékozló fiún, az olyanfajta allegóriákon, mint a Dialektika, Rhetorika, vagy a szent tárgyú ábrázolásokon is új és friss megfigyelésekkel töltik ki a régi kereteket.

 

Szeretik a klasszikus témákat, Jupitert, Venust, Herkulest, vagy afféle szimbolikus dolgokat, mint a halál és a meztelen nők, mert az ilyeneken egy új gyönyörűségnek hódolhatnak, a meztelen emberi test ezernyi szépségének, melyet a középkori vallásosság megvetett. Ez az összeszövődő múlt és kibontakozóban álló jövő igazi középkorias agyafurtságu fantáziával párosul még bennük. Egyszerű nagyvonalú és lendületes szépségeket még nem igen ismernek, még nagyon is benne vannak a gótika ágasbogasságában.

 

De sokszor megesik már, hogy szögletességük elsimul hogy esetlenségük bájossághoz közeledik, mert sokkal inkább szeretnek már mosolyogni, mint bánkódni és töprengeni. Ábrázolásmódjuk nem túlságosan ötletes, nem egyéni, nem úttörő jelentőségű. Szívesen elkölcsönözgetnek egy-egy formát, kompozicziót vagy csak a részletek módját is Dürertől avagy az olaszoktól. Ilyenkor azután szerfelett bájos ellentétek születnek, hiszen például Mantegna formáinak megkövesedett magasztosságával csak kevéssé harmonizált az ő friss és sokkal éretlenebb realizmusok.

 


Megnyerő módon kezdik szerepeltetni a tájat is rajzaikban, mert meglátszik ezeken, hogy rajzolóiknak a tájkép a maga százezernyi változatosságával már élvezetet okozott. Nem hatalmas nagysága kötötte le őket, hanem sokfélesége, melyen szerető aprólékossággal búvárkodott kíváncsi szemük. Ez az aprócska dolgoknak örülés tette aztán őket elsőrangú ornamentikusokká is, a minek nagy hasznát vették iparművészeti tevékenységükben, a hol az új idők új ornamentális diszitményeket kívántak.

 

A középkori formáknak a természeti elemeket szerfelett átstilizáló díszítményei helyébe olyan építmények kezdenek lépni, melyekben az alkotó elem már nem annyira rabja a vonalnak, mint azelőtt, jobban megtartja azt a karakterét, melyet az életben viselt. Ilyen életelemek felfedezésében pedig nagyon leleményesek voltak a német kismesterek, mint minden kor, mely az előtte élt generácziók ornamentális formanyelvét áttörni kezdi.


Technikájukba a rézkarcz még alig vonult be, egy-két tájképrajzoló kivételével majdnem kizárólagosan a rézmetszetet művelték, de már a metszet mindennemű fortélyának könnyű kezű mesterei. Technikájuk már nem lehetne még finomabb és tökéletesebb, pontosabb és szorgalmasabb. Vannak lapjaik, melyeket a mai ember szeme úgyszólván csak nagyító üveggel közelíthet meg, mert csak így élvezheti teljesen részleteik buja gazdagságát. De bármilyen aprólékosak is eszközeikben, szándékaik nem vesznek belé munkájukba, derült, mosolygós, esetlen életörömük, tétova állásuk egy régi és egy új világ között tisztán csendül ki kicsinyke rajzaikból.


Farkas Zoltán.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A kormány mezőcsáti vereségéről A kormány mezőcsáti vereségéről
Késő éjjel jelentik félhivatalosan, hogy a „Magyar Távirati...
Változások az ellenzék táborában Változások az ellenzék táborában
Az ellenzék körében igen nagy változás történt annyiban, hogy a volt...
Juhász Gyula - Japánosan Juhász Gyula - Japánosan
Nem épitettem kunyhót sem magamnak És nem szereztem sáppadt...
A Munkácsy szoborpályázat bírálatai A Munkácsy szoborpályázat bírálatai
Nagy érdeklődéssel s feszült várakozással tekintettek a főváros...
Kivándorlás Magyarországból októberben Kivándorlás Magyarországból októberben
Hivatalos adatok szerint október hónapban a szorosan vett...
Tizennyolcadik századbeli angol karikaturisták
A karikaturisták legnagyobb részét eltemeti a rohanó idő. E műfaj az...
Küszöbön áll az invázió második szakasza Küszöbön áll az invázió második szakasza
A német katonai szóvivő kijelentette, hogy az invázió második...
Kiemelik a lágymányosi Dunaágból Petár volt szerb király elsülyedt diszhajóját Kiemelik a lágymányosi Dunaágból Petár volt szerb király elsülyedt...
A bécsi vonat utasainak régóta föltűnnek, amikor a vonat átrobog a...
Egy nagynémet képviselő a Habsburgokról Egy nagynémet képviselő a Habsburgokról
Stein Ferencz osztrák képviselő, az alldeutschok egyik vezető alakja,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98