Dtum
Login with Facebookk
1915 | Május

A drámabíráló bizottság

A nemzeti Színház a mult év októberében, hivatkozással arra, hogy a háboru a nemzeti Színházat is takarékosságra kényszeríti, nem ujította meg drámabírálóinak megbízását vagyis megszüntette a drámabíráló bizottságot. Helyes. Akár hasznos volt a drámabíráló bizottság, akár haszontalan, most egészen más dolgokra van szükség.

 

Októbertől számítva vagy négy hónapig nem is volt szó erről a – még magára a Nemzeti Színházra nézve is csak csekély jelentőségű – kis változásról. Ekkor azonban egy-két ujság színházi rovatvezetőjének eszébe jutott, hogy elparentálja a halottat, őszinte örömmel. Ezek a nekrológ-írók úgy emlékeznek meg róla, mint valami középkori intézményről, melynek elsöprése a világháboru nagy eredményei közé tartoznék.

 


Hosszasan foglalkozni a dologgal nem érdemes. De azzal szemben, hogy komoly lapokban komolyan írt cikkek is az irodalom és a Nemzeti Színház érdeke ellen elkövetett bűnökkel vádolták a kivégeztetett, legyen szabad nekem, aki már egy negyedszázaddal ezelőtt is tagja voltam a drámabíráló bizottságnak és azóta – rövid időt kivéve, mikor a Nemzeti Színháznak nem volt drámabíráló bizottsága, hanem e helyett dramaturgja ( Dr Váradi Antal ) – résztvettem a bizottság munkájában a megszüntetés napjáig, az elhangzott vádakra néhány megjegyzést tennem.

 


1. A „Hét” többek közt ezt írta: a drámabírálók „feladata és kötelessége csak a tanácsadóé lehet s nem a döntő és intéző hatóságé. Színházak működéséért csak egy ember felelős: az igazgató s a felelősség súlyos terhével szemben meg kell kapnia azt a legprimitívebb jogot, hogy maga válassza meg azt , amiért felelősséget vállal.

 

A Nemzeti Színház dramaturg bizottsága azonban a régi jog alapján nagyobb hatalmat és feladatot kapott s néhány év előtt az igazgató még kénytelen volt elfogadni azt a darabot, melyet a bizottság fogadott el. Utóbbi időben mindössze annyi változás történt, hogy az igazgató a bizottság határozataival szemben vétójogot gyakorolt.”

 

Amit „A Hét” ezekben a sorokban a bizottság multjáról mond, az mind tévedés. A drámabíráló bizottság soha se volt döntő és intéző hatóság. Még Szigligeti és Paulay idejében sem, amikor Gyulai Pál, Szigeti József, Vadnai Károly, majd Csiky Gergely voltak a bizottság tagjai.

 

Szigligeti és Paulay ugyan, hogy elhárítsák maguktól a kísérletező drámaírók tömegét, a határozathozatal „jogát” csakugyan ráruházták a bizottságra annyiban, hogy nem adattak elő olyan darabot, amelyet a bizottság visszautasított, de ők is maguk választottáoik meg, amiért felelősséget vállaltak és nemcsak fentartották maguknak, hanem gyakorolták is azt a bizonyos „vétójog”-ot , amelyet a „Hét” bírálója az „utóbbi idők” vívmányának tart: azt a darabot, amelyik nekik nem tetszett, nem adatták elő. Így volt ötven, negyven, harminc évvel ezelőtt.

 


Attól fogva pedig, hogy Paulay, valaha régen, ujjáalakította a drámabíráló bizottságot, ez egyszerű „tanácsadó” testületté vált, amelyek feléadta mindössze a véleményezés volt. Paulay, Festetits, Beöthy László, Somló, ha akár, elfogadták, amit a bizottság javasolt, ha pedig nem tetszett nekik az a darab, amelyet a bizottság ajánlott, hát nem adatták elő. Viszont – természetes jogukkal élve – előadatták olyan darabokat is, amelyeket a bizottság nem ajánlott vagy amelyről a bizottság véleményét meg sem kérdezték.

 


Somló igazgatásának vége felé miután a sajtó hevesen támadta az igazgatót, azon a címen, hogy olyan gyönge eredeti darabokat adat elő, amelyek a közönséget elidegenítik a Nemzeti Színháztól, a minisztérium megszorította az igazgató jogait. Szabállyá tette, hogy: az igazgató ezentúl nem adathat elő olyan darabot, amelynek előadását a bizottság nem ajánlotta. A minisztérium tehát ekkor az ellenőrzés, vagy mondhatni: a fékezés feladatát rótta rá a bizottságra.

 


Ez a feladat – mely, úgy látszik, örökre gyűlöletessé tette – nem sokáig terhelte a bizottságot. Somló rövid idő multán lemondott és – az új igazgató, Tóth Imre meg a bizottság együttesen kifejezett fölterjesztésére – a minisztérium visszaállította a régi rendet: a bizottság feladata az utóbbi időben – vagy öt év óta – megint csakis a véleményezés volt.

 


Az tehát, hogy az igazgató „néhány év előtt még kénytelen volt elfogadni azt a darabot, amelyet a bizottság fogadott el”, csak népmese, melynek szerzői és terjesztői: ismeretlen titkos drámaírók lehettek. Ez a képtelenség soha se volt törvény, ilyen abszurdumot tenni szabálylyá: a Nemzeti Színházról intézkedők közül soha senki se jutott eszébe.

 


2. Régebben is, most, nekrológiáiban is azon a címen hibáztatták többen a bizottságot, hogy ártott a drámaíróknak vagy legalább is hátráltatta ezek dolgát. Aki jól ismeri a bizottság multját, nem ítélhet így.

 

 

Ha hibáztatni akarjuk a bizottságot, inkább arról lehet szó, hogy néha talán tulságos jóakaratot tanusított azokkal a szerzőkkel szemben, akikben írói kvalitásokat becsült meg vagy fedezett fel és olyan munkáik előadását is ajánlotta, amelyek a közönségnek kevésbé vagy egyáltalán nem tetszettek.

 


Lehet tehát, hogy elvétve, akaratlanul, ártott a színháznak de a bűnt, hogy útjában állott volna a tehetséges drámaíróknak, nem lehet rábizonyítani. Csak olyan munkákat nem ajánlott a bizottság, amelyek máshol sem tetszettek.

 


3. Szükség volt-e hét drámabírálóra!
Évtizedeken át mindig csak három drámabíráló volt, hogy számuk előbb ötre, utóbb pedig hétre emelkedett, csak az utóbbi meg a legutóbbi időben történt és meglehet, hozzájárult ahhoz, hogy a drámabírálók feladatának komolyságában mások is, de talán a drámabírálók egyike-másika is kételkedni kezdjenek.

 


Mindig kérdés: szükség van-e akár csak egy drámabírálóra is? Olyan kérdés, amelyre mindig csakis az igazgató felelhet. Csak ő illetékes annak megállapítására, hogy a drámabírálásban dolgozótárs vagy társak kellenek-e neki s ha igen: mennyi? Sok magánszínháznak van egy vagy több lektora, de van olyan színház is, amelynek nincs szüksége lektorra, mert az igazgatója ráér mindent elolvasni.

 


A Nemzeti Színház drámabírálói is csak ilyen lektorok voltak. Hogy a működésük kifogástalan vagy kifogásolható, hasznos vagy haszontalan volt-e? – erre a kérdésre csak az felelhet, aki a Nemzeti Színházat igazgatja vagy valaha igazgatta.


Ambrus Zoltán.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Meddig tart a húsvéti bőjt Meddig tart a húsvéti bőjt
Az idei évre kiadott bőjti rendeletben figyelemreméltó ujítás van. Az...
Német siker Tannenbergnél Német siker Tannenbergnél
Kelet-Poroszországban egy német hadsereg állomásozott. Az országrész...
Az Újpest bravúros játékkal kiverte az Ambrosianát a Középeurópai Kupából Az Újpest bravúros játékkal kiverte az Ambrosianát a Középeurópai...
Újpest – Ambrosiana 3:1 (1:0) Vasárnap délután 12.000 néző...
A falusi építkezések megindítása A falusi építkezések megindítása
A falvak egyébként is panaszos lakásállapotain a házhelytörvény nem...
West Ham United – MTK-FTC kombinált 3:2 (3:1) West Ham United – MTK-FTC kombinált 3:2 (3:1)
Alig zajlott le az angol kupa szenzációs döntő mérkőzése, máris híre...
Georges Carpentier és Jeff. Shmith bokszmérkőzése Georges Carpentier és Jeff. Shmith bokszmérkőzése
Georges Carpentier francia – pontozással győz az amerikai Jeff....
14 gól esett a Ferencváros és az Újpest barátságos mérkőzésén 14 gól esett a Ferencváros és az Újpest barátságos...
Ferencváros – Újpest 9:5 (7:3) Akik történetesen délután 2...
Herzog Hugó bünügye Herzog Hugó bünügye
Emlékezetes még, hogy Herzog Hugó kereskedő ellen a Tiberighen Fils...
Nagy meglepetés a kardbajnokságban Nagy meglepetés a kardbajnokságban
Vasárnap tartották a Magyarország 1933. évi kardbajnokságát, amelyet...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98