Vasárnapi ülés: ilyet csak történelmi események produkálnak. Ahogy azonban az egész vitán nem látszott meg a történelmi ünnepélyessége, így meg a mai vasárnap is elhétköznaposodott. A detronizációs javaslat harmadik olvasására jobbára csak a kormány tagjai, meg a kisgazdapártiak jöttek el.

Üresen álltak az ellenzéki padok, ahol csak Rassay Károlyt, Kerekes Mihályt, Balla Aladárt és Tomory Jenőt láttuk, de még inkább tátongtak a keresztény-párt padsorai, itt csak négy-öt ember ült, köztük Haller István és Pekár Gyula. A miniszteri bársonyszékekben azonban ott ült a kormány nagyobbik fele: gróf Bethlen, gróf Bánffy, gróf Ráday, Bernolák, Belicska, Hegyeshalmy és a sor szélén nagyatádi Szabó István, az ünnepi alkalomra kivételesen – csizmában.

Bottlik József alelnök az ülést 11 órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv felolvasása után az elnök bemutatta Pécs város I. választókerületében megválasztott gróf Ráday Gedeon, valamint Torontál vármegye nagyszentmiklósi választókerületében megválasztott Kiss Menyhért megbízólevelét, továbbá Békés- és Zemplén vármegye közönségének feliratát az ország kormányzóját és a nemzeti hadsereget ért parlamenti támadások ügyében. A feliratokat előzetes tárgyalás és jelentéstételre kiadták a kérvényi bizottságnak.

Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök benyujtott egy törvényjavaslatot a lakásépítés előmozdításáról.

Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter két törvényjavaslatot nyujtott be. Az egyik Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról szól, a másik pedig a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879: XVI. tc. módosításáról.

- Van szerencsém – mondta azután a miniszter – még egy tiszteletteljes kérést intézni a I. nemzetgyüléshez. Midőn folyó évi julius hó 1-én az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot beterjesztettem, kértem, hogy azt a közgazdasági és közoktatásügyi bizottságokhoz méltóztassék utasítani együttes tárgyalás végett. Időközben az az óhaj nyilvánult, hogy ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság is tárgyalja. Ennél fogva tisztelettel kérem, méltóztassék ugy határozni, hogy az említett törvényjavaslat a közgazdasági és közoktatásügyi bizottságon kívül az igazságügyi bizottsághoz is utasíttassék együttes tárgyalás végett.

Miután a nemzetgyülés mindezekhez hozzájárni következett „IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszünéséről” szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása.

A jegyző felolvasta a törvényjavaslatot, megtörtént a szavazás és az elnök határozataként kimondta, hogy a nemzetgyülés harmadszori olvasásban elfogadta a törvényjavaslatot, amely kihirdetés végett elő jog terjesztetni. Most így szólott az elnök:
- Napirendünk ezzel letárgyalván, napirendi javaslatot kivánok tenni. Javaslatom a tisztelt Nemzetgyülésnek, hogy a Nemzetgyülés ülésezése egyelőre függessze fel és hatalmazza fel az elnökséget, hogy a kormánnyal egyetértésben állapítsa meg a legközelebbi ülés idejét, amelynek egyetlen tárgya lenne a további teendők fölött való határozathozatal. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot.

Ezzel a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért, miközben a kisgazdapárton nehányan ezt kiáltották:
- Éljen a nemzet!

Nagyatádiék ellenzékbe készülnek
Válság nincs, de lesz – ezekkel a szavakkal jellemezte a helyzetet ma egy előkelő politikus, aki be van avatva azokba a dolgokba is, amelyek nem a politika nyilt színén játszódnak le. Ma még tényleg az a helyzet, hogy minden hajszálon függ, minden, ami a politikával összefüggésben van, labilis, bizonytalan, a helyzet pedig óráról-órára változik, vagy változhatik. A míg el nem zárult külpolitikai kérdések mozognak természetesen a felszinen, alul azonban az egész politikai komplexum megrázkódott, kialakultan kavargás az egész és legföllebb egyes emberek ismerik céljaikat, törekvéseiket, de senki sem tudja biztosan, hogy hova tart a másik és a legtájékozatlanabbak maguk a pártok. Valahogy az őszinteség hiánya uralja ma a politikát és a barátságos kézfogások mögött sulyos indulatok rejtőznek.

A kormány életét mindenesetre meghosszabbította a külpolitikai helyzet, mert ugy vélik, hogy a politikai revans követése dacára is a konfliktus teljes lezárásáig helyükön kell maradniok és ez ellen természetesen a pártok sem emelnek óvást. Pedig napok óta híre jár, hogy a kormány a detronizáló törvényjavaslat megszavazása után felajánlja lemondását és tudni vélték azt is, hogy ez a lemondás nem formális, hanem valódi lesz. Számítottak arra is, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök még a vasárnapi ülésen a harmadik olvasásban való szavazás után fel fog állani és bejelenti a kormány távozását. Ez nem történt meg és az ülés után Mayer János államtitkár a Hétfői Napló munkatársának kérdésére kijelentette.

- A kormány ma nem adja be lemondását. A külpolitikai bonyodalom uj fázisba jutásán kívül igen sok olyan esemény merült fel, amelyek lehetetlenné teszik ebben a pillanatban a kormányválságot.
A külpolitikai kérdésekkel a politika körkatonái ma nem igen foglalkoztak, bizalommal a kormányra és a vezetőkre hárítják a feladatot, hogy belátásuk szerint cselekedjenek. Értesülésünk szerint ezekben a körökben tényleg beható tanácskozások folynak.

A pártokat inkább a belső politika jövendő alakulása foglalkoztatja. Általában abban a meggyőződésben élnek, hogy gróf Bethlen István kap ujabb megbízatást kormányátalakításra és ebben az esetben a pártkövetelések mellőzésével állítja össze kabinetjét, amint ez neki már régi ideálja és törekvése. Sokan ezt ugy magyarázzák, hogy ismét a mult politikusai közül kiván erőket reaktiválni, a kereszténypárt viszont a maga előnyomulásában reménykedik. A kisgazdapárt feszült figyelemmel lesi az eseményeket és itt különösen a nagyatádi Szabó-féle frakcióról van szó, amely csak az ellen tiltakozik, hogy az ujságok sokat hangoztatják nagyatádi Szabónak a miniszteri székből való távozását: ellenben némán tűri azokat a híreket, amelyek arról szólanak, hogy gróf Bethlen az egységes pártot a kereszténypártból. Rubinekékből és a disszidensekből állítja össze, vagyis „az intelligencia hegemoniáját – kivánja biztosítani”. Ezek a politikusok ilyenkor csak azt jelentik ki, hogy ők programmjukat, pártbeli különállásukat, sőt legutóbbi tíz pontban lefektetett elveket sem fogják semmi körülmények között feladni.

A frakciónak ez a magatartása alapos okot ad arra a feltevésre, hogy nagyatádi Szabó István és hívei az uj kormány megalakulása után ellenzékbe mennek, amit azzal is igyekeznek magyarázni, hogy nagyatádi Szabó és hívei ujabban sokat és nagyon szívesen éritkeznek Rassay Károlylyal és pártjával. Sőt hírek keringenek arról is, hogy nagyatádi Szabóék és Rassayék közös pártot alakítanak. Ezeket a híreket azonban Rassay Károly a Hétfői Napló munkatársa előtt határozottan megcáfolta.