Dtum
Login with Facebookk
1922 | Május

Gárdonyi Géza

Úgy lépett ki a világból, mint ahogy benne élt: a magános ember különködő módján, a konvencióktól függetlenül, pátosz nélküli csöndes eltávozással. Olyan életkorban távozott el, amely még csak kezdete az öregségnek, de művét már befejezte, nem hagyott torzót maga után, mint annyi más kiváló magyar ember.

 

Ami mondanivalója volt, elmondta, ami ereje volt, megmutatta. Halála emberi veszteség, sajnáljuk és gyászoljuk, jó érzés volt őt az élők között tudni s a magyar élet szegényebb egy érdekes és értékes jelenséggel - de az irodalomnak alig adhatott volna már új revelációt.

 

Néhány szép könyvet, de új eszmét, új formát, új nekibuzdulást már aligha. Szép életet élt, szépen is fejezte be. Sírja fölött nem leng az a sivár, kietlen érzés, amelyet a csak végükszakadt, de be nem fejezett életek fölött szoktunk érezni. Amit itt hagyott nekünk, ez mindene volt. Mindenét ideadta nekünk és eltávozott.

Mi az, amit itt hagyott? Vegyük számon, mint ahogy az örökösök a temetés után sietnek fölvenni a hagyaték leltárát. Egy sereg könyv, regények, novellák, tréfák, egy kis kötetke vers, öt színdarab, melyek közül legalább egy ma is él színpadon és a színészet váltakozó nemzedékei még soká fogják próbálgatni rajta tehetségüket. Szép örökség mennyiségre is.

 

Minőségét elsősorban az határozza meg, hogy nincsen benne lélektelen gyári munka, minden egyes darabján, kicsinyen és nagyon, jó és rossz órák termékein megérzik a mesterségéhez és önmagához hű alkotó keze. Ha pedig pontosan számon vesszük, nagy számmal találunk benne legnemesebb anyagból finom művészettel készült mesterműveket, amelyeket ha különválasztunk, és együtt szemlélünk, egy jelentős élet-eredmény benyomása támad bennünk. Dúsan örököltünk Gárdonyi után.

*

Praesente cadavere vagyunk. Nincs most módunkban - nem is volna illő - ezt az örökséget darabról-darabra számon venni, külön-külön és egészében értékelni. Csak nagy vonásokban, vázlatosan összegezhetjük Gárdonyi életének eredményeit, megjelölve egyénisége körvonalait, kiemelve azokat a pontokat, amelyek őt kiemelik a többi emberek és a többi írók közül.


Gárdonyi természete szerint novellaíró volt. Nem a nagy formák monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyöngédkezű mívese, nem a tér hatalmas tömbjeivel dolgozó architekturában volt az ereje, hanem az enyhe, finom vonalak vezetésében, a lágy és harmonikus színek felrakásában. Regényeiben és drámáiban sem az architektonikus rész a fontos, sőt ebben erős bizonytalanságok is vehetők észre - az előadás vonalaiban és a részletek színeiben van a lényegük, a hatásuk főeleme. Erre a legtöbb bizonyítékot történelmi regényei szolgáltatják.

 

Ami ezekben történelem, az csak messziről fénylő színháttér, a fődolog, az előtér, a mindig egyforma, időtlen kicsiny emberi sorsok képe. Nem a múlt pátosza sugallta ezeket a regényeket, nem is az az érdeklődés, amellyel a történelmi regényírók egy kor tükrében keresik egy nép, egy nemzet, egy ország vagy az emberiség sorsának vagy jellemének képét. Gárdonyit az érdekelte, mivé alakul egy-két jelentéktelen, a nagy eseményekben legfeljebb passzív szerepet játszó ember élete egy bizonyos történelmi kor miliőjében.

 

Azt lehet mondani, történelmi műveiben a történelem csak másodsorban fontos az apró emberi magánügyek mögött. Ez tudatos poétikai gondolat nála, ő így fogta fel a történelmi regény feladatát, de ezt a poétikai gondolatát viszont szellemének természete és általános érdeklődésének minémüsége sugallta. Csak azt csinálta történeti regényeiben, amit a jelen korból merített regényeiben és novelláiban. Ezeknek nincs semmi közéleti hátterük, alig kapcsolódnak össze az író korának politikai vagy társadalmi kérdéseivel, teljesen a magánélet körében mozognak.

 

Alakjainak és történeteinek a társadalomban való elhelyezkedése, a társadalom vagy a közélet problémáival, az állami és társadalmi intézményekkel való súrlódása őt nem érdekelte. Műveiben, tudjuk, széles tért foglal el a magyar parasztember életének rajza. De nagyon kevés vonást tudnánk belőlük összeállítani arról, hogy miképp alakítja a magyar paraszt életét a magyar politikai és társadalmi élet szervezete, sőt még az anyagi problémák szerepe is nagyon csekély nála. Ő a magyar parasztélet természetrajzára figyelt, szociológiájára alig.

S ugyanígy van többi témáival, köztük a másik kedves témakörével, a vidéki magyar kis-intelligenciával is. Ebben a tekintetben igen messze esik a naturalisztikus regénytől, amely teljes miliőjéből, annak egész komplexumából igyekszik kimagyarázni az embert és társadalompolitikai vagy erkölcs-filozófiai kihangzást ad kompozíciójának. Kevés író van, aki annyira kiküszöbölt volna kompozícióiból mindent, ami általános, nagy embertömegekre vonatkozó probléma.

 

Az emberi sorsokat ő magukban vizsgálja, nem a többi emberek sorsára vetítve. Ezért nem alkotott típusokat, amelyek egy fajt, egy osztályt, egy kort reprezentálnak - a munkáinak egészéről talán mondhatnám, hogy megkapom belőle például a magyar paraszt képét, ahogy Gárdonyi látta és elképzelte, de nincs emlékezetemben egyetlen alakja sem, akiben több vagy más tükröződnék, mint ő maga.

Nyilvánvaló, hogy ezzel megszűkítette írásainak kisugárzó körét s közleni valóit keskenyebb perspektívába állította. Viszont azonban megszabadította magát sok ballaszttól, sok olyan mellékgondolattól, amely akár benne, akár az olvasóban a művészet lényegétől idegen képzetköröket érintene. Teljesebben és zavartalanabbul a művészire állította be mondanivalóját.

 

Neki az volt a fődolog, hogy az embereket, akikről közlendői voltak, intimitásukban ábrázolja, ahogy önmagukkal és a maguk emberi problémáival szemben állanak, küzdenek, szenvednek vagy ujjonganak és ahogy a maguk külön életét élik, tekintet nélkül a rajtuk kívül eső dolgokra, eseményekre vagy intézményekre.

 

A mi sajátságos szellemi levegőnkben alig van olyan író, akinek méltánylásába, elfogadásába vagy visszautasításába bele ne játszanának a politikai mellékzöngék. Gárdonyi ebben a tekintetben egyedül áll - őt ugyan bajos volna még nálunk is politikai szempontból kritizálni, mert írása nem ad semmiféle támpontot politikai állásfoglalásának megítélésére.

Filozofáló kedv volt benne, szeretett az élet-halál kérdésén, a metafizika problémáin töprengeni. A hatalmas harmadik című regénye már címével is Schopenhauerre utal és egy schopenhaueri gondolat regénnyé fejlesztése is; a pesszimista filozófia általában volt rá bizonyos hatással. Ez azonban inkább csak kedvtelés volt nála, kísérletező kedvének nyilvánulása, laikus játéka a filozófiai gondolattal egy olyan szellemnek, amely természete szerint nem filozófiai szellem.

Az az életfilozófia, amely írásaiból, mint azok levegője árad, alig különbözik a mai művelt magyar emberek általános életfilozófiai közkincsétől. Őt nem az élet gondolati reflexe érdekelte, hanem maga az élet, mint jelenség. Szemlélő és szemlélődő szellem volt, amely ha néha gondolkodóba esett is, hamar visszatért mindig az eleven valósághoz, a természethez és az emberhez. Minden pesszimisztikus eszmélkedése mellett szerette az embereket és az életet, mint napfényes tájkép horizontján néhány sötét felhőfoszlány, olyanok voltak az ő pesszimista gondolatai.

 

Ismerte és megértette a szenvedést, az élet tragédiáit megragadó emberi együttérzéssel tudta formába kötni, de végső eredményben derült lélek volt. Igaz, hogy derültsége nem volt teljesen naiv, leküzdött szenvedésen át jutott el hozzá, de mégis lényegéhez tartozott. Ami meghasonlást az élet szakított benne, azt kiegyenlítette, felállított magának néhány egyszerű, érvényes tételt az élet értelméről, értékéről, az emberi sorsról és ezekre szilárdan rájuk támaszkodott az élete.

 

A morál bonyolult kérdései kevéssé foglalkoztatták, a moralista ítélő szelleme nem volt meg benne. Alakjai vagy történetei soha sincsenek morális élre beállítva. A szenvedély nála elemi - tehát morálon innen vagy túl való - jelenség, vihar, amely életeket elsodor vagy lecsillapul, mielőtt még nagy bajt csinálna. Ő nem keresi pusztításaiért a felelősséget. A szerelem is, mint elemi erő, az emberi akarattól független vihara az érzékeknek jelentkezik nála, csaknem mindig, mint a fiatal ösztönök természetes játéka, amely vagy boldogságba vagy pusztulásba ragad, de a bűnbeesés motívuma alig játszik benne szerepet.

 

A természet tette, tehát lehet isteni gyönyör vagy pokolbeli kárhozat, de semmi esetre sem bűn - ez Gárdonyi ítélete róla. Az ő fiatal szerelmesei mindig tiszták, szűziesek, ártatlanok, még ha engednek is heves vágyuknak. Feledhetetlenül szép alakokat tudott az ilyen szerelmesekből teremteni. Foglalkozott többféleképpen az érzéki kielégülés vágyát leküzdő szerelem különös komplikációjával is (A hatalmas harmadik, Ábel és Eszter, részben A láthatatlan ember Zéta - Emőke motívuma is), de ezzel sem erkölcsi szempontból. Ezekben a kísérletezésekben inkább valami keserű élettapasztalat lecsapódását kell keresnünk.

Minden oda vezet vissza, hogy ő intimitásában nézi és látja az embert, még pedig teljesen közvetlenül, az ítélet momentumának lehetőleg teljes félrehárításával. Ezt az intimitást pedig a szereteten keresztül szemléli. Szereti az embereit, gyönyörködik bennük, szépeknek és jóknak látja őket (rossz emberei nincsenek is, ha elvétve akadnak nála, nincs közülük egy sem megelevenítve, csak rekvizitumok, az író nem látta őket), nincs szemléletében sem harag, sem lázadás. Innen van bizonyos idilli vonás legtöbb írásában és még inkább innen van az a sokszor elbájoló gyöngédség, amellyel alakjait, életüket megfogja.

 

Érzésem szerint ebből a gyöngédségből fakad legjobb írásainak legtöbb szépsége.

*

Érdekes, hogy Gárdonyinak a magyar vidéki életet a maga intimitásában ábrázoló művészete korban összeesik azzal az idővel, amikor a nagyvárosi élet motívumai és a nagyvárosi ember lelki struktúrája először nyomultak be nagy erővel a magyar irodalomba. Ettől a korhangulattól ő tudta magát legjobban függetleníteni s ennek inkább szimbóluma, mint tényezője a saját elmenekülése a fővárosból a vidéki élet magányába, abban az időben, amikor a magyarok nagy tömegei a menekülés fordított útját keresték: a vidékről menekültek a fővárosba.

 

De Gárdonyi a maga útjain járó, mindentől és mindenkitől független lélek volt, egész a különcködésig. Ösztöne arra hajtotta, hogy konzerválja magát úgy, ahogy fiatal korában kifejlődött a lelki világa. Ezzel pedig konzerválta magában az életnek azokat a képeit is, amelyeket gyermek- és fiatalkorában öntudatlanul magába szívott.

 

Semmire sem gondolunk annyi szeretettel és gyöngédséggel, mint gyermek- és ifjúkorunk élményeire. A gyermekkori és ifjúkori élmény frissessége adja meg Gárdonyi falusi írásainak báját, azt a meleg, közvetlen és dalszerű lírát, amely alakjainak és történeteinek a természetes levegője.

 

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Jövedelmező ökölvívás Jövedelmező ökölvívás
Óriási jövedelmük van a híres athlétáknak Amerikában. James Jeffries...
Ma, hétfőn reggel fél 7-kor indul el Izabella királyi hercegnő koporsója Ma, hétfőn reggel fél 7-kor indul el Izabella királyi hercegnő...
Vasárnap délelőtt lezárták a Mátyás-templom kriptái felé vezető...
Leánykatona Leánykatona
Perigueux franczia városában egy kis tollhiba, a melyet 21...
Hatnapos kerékpárverseny Hatnapos kerékpárverseny
Az egész világ sportkedvelőinek egyik legizgalmasabb eseménye az a...
Gróf Bethlen újból nyilatkozik a magyar-román kibékülésről Gróf Bethlen újból nyilatkozik a magyar-román kibékülésről
Amióta gróf Bethlen István karácsonyi és húsvéti cikkei a...
Az északi fény eredete Az északi fény eredete
Az északi fény nagyszerű pompájával már az ókorban magára vonta az...
A Marmorek-féle szerumkezelés tüdőbetegeknél A Marmorek-féle szerumkezelés tüdőbetegeknél
A Vasárnapi Újság, hasonlóan a legnagyonn stylű külföldi irodalmi...
Medgyaszai Vilma Medgyaszai Vilma
Megjelentek a hirdetőoszlopokon a plakátjai, úgy mint más...
Támadás a Somme-nál Támadás a Somme-nál
Haig brit főparancsnok bízott ez áttörésben, habár munkatársai...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98