Dtum
Login with Facebookk
1923 | Október

Jászai Mari (Ötvenéves jubileumára)

Nincsen oly bú,
mint az én búm.
- - - - - - - - -
Olyan öröm nincs,
milyen az én örömöm.
Petőfi

Ösztönös és végletes lény. Örök lobogás. Ember, akiben a tehetség és a rajongás csillapíthatatlan életvággyá magasodik. A rendkívüli nő, aki férfi karján nem lehet több, mint ami. Egy egész élet teljessége: önmagát emésztő ismeretéhség, ifjító munkabírás, a szép és rút élet könnyes szeretete. Robbanó Petőfi-lélek: viharzik, ha haragra lobban, - ömleng, ha szeretetre gyúl.

Mint Petőfit, őt is örök harcra szítja a népi származás titáni ereje és magányossága. A társadalom kényszerzubbonyába csonkított és konvencióvá alkudott igazság lepattan tiszta emberiességéről: önmagát éli, megalkuvás nélkül, harcra készen, mindig diadalmasan.

*

Jászai Mari az ember, így áll mindenki előtt, akit az a kivételes szerencse ért, hogy szemtől-szembe került vele: a természeti csodával. Fél évszázada lobog közöttünk: s lobogása nem vált pislogó parázzsá. Testi épsége és lelki rugalmassága a természet csodálatos játékai közül való. Áll, mint a tölgyfa és évente új tavaszt virít.

Az ifjúság lelki állapot. Az ember fiatalnak vagy öregnek születik: aki megöregszik, sohasem volt fiatal. Jászai Mariban kivételes erővel él ez a természeti törvény. Örök ifjúsága: örök lelki üdeség, olthatatlan életvágy, mely a test hanyatlásával is dacol. És mi vele lelkesülünk, vele buzdulunk, vele fiatalodunk.

*

A teljes ember teljes művészetet ad. Ez a művészet nem lehet problematikus, nem lehet kísérletező, új utakat kereső. Csak befejezett lehet: összefogás és örök érték.

Jászai Mari nem hozott új dolgokat, új meglátásokat a színészetbe. Nem adott új irányt a színpadi ábrázolás művészetének. Ennél többet adott: a színészi ábrázolás örök értékeinek páratlan teljességét. Jászai mari az abszolút nagy színész.

A színészet nem lehet új és régi. A színészet: jó szinész, rossz szinész és nagy szinész. A nagy szinész: nagy egyéniség. A nagy színészegyéniség oda áll az emberek elé, patetikusan szaval vagy természetesen cseveg, pózol vagy nem pózol: - van és elragad. A nagy szinészre nézve nincs iskola, nincs hagyomány, nincs modernség, csak ő van, ellenállhatatlanul és igézően van.


A színház és az élet színpadán egyaránt az egyéniség aratja a tapsot: a személyi varázs az egyetlen erő, amely embert ember sorsává kényszerít. Elébünk toppan az egyéniség, a meg nem ismétlődhető rendkívüliség, hatalmába kerülünk és az élet legteljesebb megnyilvánulásával éljük át.

Soha nem hemzsegett oly tülekedő kapzsisággal a jó szinész, mint ma. Budapest tíz színháza nyújt esténként elsőrendű előadást. Csupa jó szinész játssza el kifogástalanul szerepét (a legszánalmasabb "módszerrel": a lényeges túlzott aláhúzásával), s mégis alig akad színházi este, amely az elragadtatás édes borzongását keltené bennünk. Az eltanultság és begyakoroltság diadala: ez volt és ez lesz mindig a jó színészet. Olyan, mint a langyos fürdő! Megszoktuk és már alig érezzük. Lelkendezve kiáltunk föl, ha az egyéniség zuhanya zúdul ránk: Vége!

Az egykorú kritika megemlékezik Jászai Mari első föllépéséről. Egyszavas szerepet játszott. Egy női nevet kellett felháborodással elkiáltania: a közönségen végig nyilalt a rendkívüliség megérzése: ki ez a nő? Ez az egykorú kritikus megjegyzi: ez a fiatal hölgy a legnagyobbak közé fog emelkedni!

Minden nagy színészegyéniség így tűnik föl. Megjelenik és a közönség megdöbbenve kérdi: ki az?

Jászai Mari belép a színpadra és a közönség figyelme megfeszül. Egy szót sem szólt még és mindenki érzi, hogy történt valami.

Jászai Mari művészetének rejtelmes titka: az a mélységes belső átélés, amellyel minden szerepét élő szimbólummá emeli. A nagy színészegyéniség magára ölti szerepe kosztümjét és új lelki diszpozícióba lép: az átélés, a bele-élés hallatlan intimitásával éri el mindazt, amit az átlagszínész megértő "domborítással" alig hogy megközelít, az egyetlen mély színházi élményt a nagy szinész szimbolizáló ösztöne nyújtja. A jó szinész azzal hat, hogy mit csinál, a nagy szinész azzal, hogy milyen. A nagy szinész egy szenvedély teljes átélésével az emberi szenvedély elementárisan ható teljességét vetíti elénk.

Jászai Mari Margit királynőjének (III. Richard) szörnyű hangja ott felhőzik körülötte, mielőtt még egy szót szólna. Itt Jászai a felháborodás szimboluma, mint Elektrában a fékevesztett bosszúvágyé.

Játék és stílus a nagy szinész-egyéniség megítélésénél nem lényegbe vágó dolgok. Az egyéniség minden kifejező formája jogosult, mert hatása a priori adva van azzal, hogy van. Jászai Mari nem csakhogy nem hozott új stílust a magyar színpadra, hanem, - ami a teljes ember szintetizáló életlátására a legjellemzőbb -: művészete, játéka a naturalizmusnak és a stilizálásnak az a vegyüléke, amely minden teljességre törekedő nagy művész befejezettsége.

 

Természetes, hogy ez az összefoglaló befejezettség Jászai Marinál is csak egyféleképpen jelenhetik meg: a végső leegyszerűsítésben, abban a képességben, hogy kevéssel sokat tud mondani. A művészi önmérséklet és önfegyelem hasonlíthatatlan remeke Jászai Mari Jehovája. Ez a legnagyobb szavalati produkció, amelyet közönség hallhat. Páratlan alkalom a rutinos átlagszavalónak domborító képességei kifejtésére: itt aztán lehet dolgokat remekül megjátszani.

 

Jászai ülve mondja el a költeményt. Elmondja, s hangjának egy tónusa adja meg a történet mély átélését: a fönséges nyugalom és egyszerűség. Ami pedig oly kivételes élménnyé teszi ezt a szavalatot, az a mozgással való takarékosság. A hosszú költemény elmondása alatt alig ejt egy-két mozdulatot, de ez az egy-két mozdulat, - a történés tetőpontján - úgy belénk nyilall, hogy eláll a lélegzetünk. Jászai Mari nem "kíséri" a hangsúlyt jól aláhúzott taglejtéssel: az ő beszédének csodálatos zenéje fölöslegessé tesz minden más aláfestést. Ha mégis kirántja karját vagy fölveti fejét: a mozdulatnak szimbolikus jelentősége van: betetőzés és összefoglalás.

Jászai Mari pályája a nagy egyéniség egyenes célja, amelyen csak egy törvényt követ, a saját maga kiélésének törvényét. Célja mindig egy volt: hű maradni önmagához és így törni az emberi tökéletesség egyetlen lehetősége felé. Önmagát elmélyíteni, a divatok és ízlések szeszélyes forgatagában rendíthetetlenül fokozni azt, ami ő maga: ez Jászai Mari soha meg nem álló fejlődése.

Színészi pályájának egyik legnagyobb sikerét éppen abban a tragédiában érte el, amelyet a divatos áramlat egész Európán át csúfondárosan meghurcolt: a "Kísértetek"-ben. Ki ne mosolyogna ma a verizmus ízléstelen egyoldalúságán, s azon a botrányon, amelyet Ibsen költészetén követett el? Az olasz ripacs-rutin oda vetemedett, hogy törült a tragédia hősének, Alvignénak szerepén és patológia kóklerségre használta ki Oswald szimptomatikus lehetőségét.

 

Mikor Jászai Mari először játszotta Alvignét, a közízlés már kiheverte a verizmus betegségét: a harmadik fölvonás végén Oswald háttal ült a közönségnek. És Jászai Alvignéja azzá nőtt, ami valójában: megrázó sors-szimbólummá. Az elmulasztott élet belső tragédiáját soha senki nem emelte előbb élménnyé, mint Jászai Mari e szerepében. A lemondás és az élni-akarás halk harca ott nyög és eped minden mozdulatában és minden szavában.

 

És mikor az utolsó életlehetőség, fia boldogsága és a menedékház, - összeomlik, - Jászai Mari ott áll előttünk a Fájdalom végső tusájában, a beletörődés rettentő kínjában s testének egyetlen megroppanása sikoltja felénk: nincs menekvés, nincs megalkuvás! Ennél többet, ennél mélyebbet, - a Sorsnak sűrítettebb megérzését, - magyar színpadon nem láttunk. Ehhez képest minden komédiázás, "megjátszás", az intelligencia vergődő törtetése. Jászai Mari egyes egyedül nyújtja azt, ami a szinész zseni ösztönös megérzéséből ellenállhatatlanul kipattan: az egy gesztussá tömörített sors-szimbólumot.

Alvingné szerepe mindenképpen Jászai Mari művészetének betetőzése. A nagyvonalúságnak, a "kevés"-nek, a lényeg teljes leegyszerűsítésének nem megjátszása, hanem vízió-szerű átélése.

Ez a szerep tárja elénk Jászai Mari egyéniségének legcsodálatosabb sajátságát is: ellentétes kettőségét. Ez a kettőség minden titáni ember jellemző vonása és nem egyéb, mint a titáni önérvényesítés dacának és a közösségbe való olvadás lappangó vágyának ellentéte. Jászai Mari viharzó háborgással éli és játssza a sophoklesi és a shakespearei hősnők távoltartó egyedülvalóságát s elszorult mellel rohanunk vele, ha kitör belőle az önemésztő szenvedés áradata.

 

És csodálatos! ha anyát játszik (Volumnia, Constantia, Hamlet anyja, Alvingné, Szilágyi Erzsébet stb.), megdöbbenünk: lehetséges a beleélés ilyen végletes ellentétességbe?! Ez nem az a Jászai Mari, akit ismerünk, - talán az, aki szeretne lenni. Itt talán egy ősi vágy kielégítetlensége jajdul felénk, - az örök nő, aki túlnőtt önmagán. Talán titáni magányosságának siratása búg föl lelke mélyéből, valahányszor az anyai fájdalmat éli át.

És itt vége minden pátosznak és emberfölöttiségnek. Az a szinész, aki Margit királynő dübörgő dühöngésével és Ördög Sára rémes fogvicsorgatásával dermesztő borzalmat keltett bennünk, itt a fájdalmas anya szerepében, a gyöngédségnek és a szelídségnek soha nem hallott ösztönös hangjaival bájol el bennünket. Semmi aláhúzás, semmi crescendo, még sforrando sem: csupán a fájdalmas anya mélységes átélésének lírája zeng a halk, epedő hangon és a meg-megvonagló testen át a legmélyebb emberi érzés legmélyebb szimbóluma: Jászai Mari pályájának betetőzése.

*

Ötvenéves jubileumán Jászai Mari ezt mondta:

- Mindig azt tettem, ami jól esett és mindig az, az érzésem volt, hogy jól tettem.

Nagy szó. A tejes ember és a teljes művész szava. Korunk katasztrofális stíluskeresésében úgy hangzik, mint az örökkévalóság manifesztuma: a nagyság tudata, melyet egyetemesen hódító hatása igazol.

 

Lehel István

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A budavárban talált csontvázak A budavárban talált csontvázak
A budavári koronázó Mátyás-templom környékének rendezésekor és a...
Eljegyzés a szerb királyi családban Eljegyzés a szerb királyi családban
A Karagyorgyevics uralkodócsaládban annyi csalódás és baj után mégis...
Merénylet Clemenceau ellen Merénylet Clemenceau ellen
A XX. Század nagy imperialistája, Clemenceau György francia...
Csulalongkorn fia Csulalongkorn fia
Emlékezetes, hogy Csulalongkorn sziámi király nagy kisérettel jött át...
Fogyasztási criterium Fogyasztási criterium
Az *Auto-Vélo* szerkesztősége automobil versenyt rendezett Parisban...
A müncheni izomszépségi verseny A müncheni izomszépségi verseny
A müncheni izomszépségi verseny f. hó 17-én és 19-én tartatott meg és...
Közlekedési és világítási adó Közlekedési és világítási adó
A főváros most közlekedési és világitási adóval sujtja a bázeli...
A pénzügyminiszter és az adókivetés A pénzügyminiszter és az adókivetés
Wekerle Sándor miniszterelnök mint pénzügyminiszter több oldalról...
Rablógyilkos csendőr Rablógyilkos csendőr
A szegedi tanyákon 14-én hajnalban borzalmas rablógyilkosságot...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98