Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1923 | Szeptember

A Liliom

Tizennégy éve már annak, hogy egy téli délután a "Liliom" főpróbájáról jöttünk haza. Tizennégy, vagyis kétszer hét év... és egy fiziológiai tanítás szerint hét év alatt az emberi szervezet egészen kicserélődik, hogy egy sejtje se marad meg a hét év előttinek.

És nemcsak a mi porhüvelyünk atomjai cserélődtek ki kétszer annyi idő alatt, hanem emberi társadalmunk, erkölcsi világnézetünk, ízlésünk, maga az egész emberi kultúra oly gyökeresen megváltozott, mint kevés történelmileg döntő korszakban.

Ha visszagondolok a főpróba után való téli délutánra, szinte úgy érzem, mintha Wells időgépén és a Lipót körúton poroszkáló csoport oly különösnek tűnik föl előttem. A kritikusok doyenje, aki azt magyarázta, hogy a túlvilág szerepeltetése a színpadon mindig kényes és problematikus dolog, Molnárnak se sikerült.

 

Egy másik, epés kritikus, aki a drámairodalom tiszteletreméltón bölcs szabályai ellen való merényletnek minősítette a "Liliom" hét képét. A harmadik, kissé irigy és rosszakarón jóindulatú újságíró, aki szerint "a viccek meg fogják menteni a darabot, a Molnár viccei, amiknek mindig meg van a maga hálás publikuma". A negyedik kritikus, aki azt hangoztatta, hogy a darabban főszerepet játszó színész buktatta el a darabot a nem neki való alakításában.

Kétszer hét év után már meg lehet állapítani azt aminek az akkori kritikában csak bujkáló nyomai vannak, hogy a "Liliom", Molnár Ferenc legegyénibb, legművészibb, talán legtökéletesebb alkotása nem hozta meg budapesti bemutatóján azt a minden ellenvéleményt elgázoló sikert, amelyre a színházak, ha Molnárról volt szó, mint szilárd alapra építették föl összes reményeiket és ... kiadásaikat.

Most, amikor new-yorki és párizsi diadala után a "Liliom" - hogy egy mai csúnya, de találó szót használjak - "értékálló" darabnak bizonyult tizennégy év után is, érdekes megállapítani a darabsikerek lélektani nézőpontjából, hogy kezdetben a "Liliom"-nak nem volt meg az a hatása, amit megérdemelt, talán épp azért, mert megérdemelte volna.

A "Liliom" kétszer hét év alatt megjárta a világot, megfordult mindenféle színházi közönség és kritika előtt, mindenütt megállta helyét diadalmasan. Kétségbevonni világsikerét épp oly nevetséges volna, mint újra fölfedezni hibáit és erényeit.

 

Annyi kritikus köszörülte már a tollát ezen a darabon a csípős nyelvű Kerr Alfrédtól kezdve lefelé is - mit tudom - fölfelé, hogy alig van olyan pontja, amelyet a legélesebb kritikai tűvel át ne szúrtak volna. Még Kerr is, aki elevenen megette a színpadi sikerek nagymesterét, Sudermannt, aki tehát elvi ellenségként állt föl abban a jelenetben, amikor Liliom, aki halála után próbatételre hazamegy övéihez, ráült a kislánya kezére

Bár kritikailag méltatni a "Liliom"-ot annyi előző vélemény után kissé fölöslegesnek látszik, mégis túlságosnak találom azt a hallgatást, amelyet a magyar kritika tanúsít azzal a ténnyel szemben, hogy egy magyar drámaírót a világsiker revelál. Kommüniké-ízű jelentéseken és ezeknek többé-kevésbé politikailag színezett újság-kommentárjain kívül a "Liliom" más méltatást nem talált. Hiába, mást úgysem lehetne várni ettől a kortól, amelynek szellemi élete kizárólag a Mammon szobra körül forog. Azok előtt, akik még irodalmi lapot olvasnak és művészi dolgok iránt lege artis érdeklődnek, ezt a mulasztást akarom némileg pótolni.

A "Liliom" abban a korszakban született, amikor a naturalista dráma a szimbolizmus felé kezdett elhajlani és a "Liliom" elgondolása ennek a kornak szülötte: naturalisztikus és szimbolikus elemek vegyülnek el benne, de a költő szerencsés invenciójában ezek az ellentétes elemek kölcsönösen megvilágítják, élénkítik és fokozzák egymást. A "Liliom" egyformán színpadi és irodalmi világsikerének forrása ezeknek az ellentétes elemeknek csillogó költői játékában van.

 

A darab főalakja, "Liliom" képviseli leginkább a darab kettős jellemét: egy városligeti naturalisztikus "jassz", aki azonban a maga napi-hírszerű, mindennapi életsorsában mélyebb emberi tragikum szimbólumát hordozza.

 

Egy ember, aki mindig jót akar és akarata ellenére rosszat cselekszik: ez nemcsak "Liliom" egyéni sorsa, hanem az emberi tehetetlenségnek tragikus szimbóluma. Liliomot a legnemesebb emberi indokok vezetik el a rablógyilkosság megkísérléséig és Molnár mestere annak, hogy úgyszólván békefillérnyi pontossággal és a városligeti élet lélektanának fölényes ismeretével vonultassa föl azokat a motívumokat, amelyek a Liliom kicsi, bizonytalan egzisztenciáját neki viszik a társadalmi jogrend sziklaszilárd falának.

Egészen Liliom öngyilkosságáig a darab szocialisztikusan naturalisztikus lélektani drámának van fölépítve és alakjaiban, akik könnyes humort és tragikusan vaskos szatírát hordoznak magukban, a stratfordi mester ihletett és eredeti tanítványának ismerjük föl Molnárt. A tragikomikum a legveszedelmesebb, mert kétélű fegyver drámaíró kezében és csak a legkiválóbbak tudják hiba nélkül forgatni. Molnárnak szinte gáncs és hiba nélkül sikerült a városligeti jassz-humor és az emberi tragikum virtuóz keverése.


A "Liliom" két utolsó, transzcendentális és szimbolikus képében a darab kettőssége, tragikus és komikus elemeinek játéka tovább folytatódik, de másképpen. A darab naturalisztikus részében komikai alakok visznek tragikus cselekményt, itt ellenkezőleg a halál kárpitjára szimbolikusan mély alakok írnak föl groteszkül szatirikus arabeszkeket.

Tulajdonképpen ebben a transzcendentális részben lendül föl és fokozódik föl Liliom köznapi sorsa költői és emberi szimbólummá és filozófiai szatírává. Aki Molnár igazi írói erejét, költői ihletének mélységét meg akarja érteni, annak e transzcendentális rész beható tanulmányozását ajánlom. Ez a darabnak merészebb, izgatóbb, színpadilag és mindenképp veszedelmesebbik része. Utólag megértem azt a régi ívású, de nagy tudású és klasszikus mestereken nevelkedett kritikust, aki ezt a részt színpadilag aggályosnak tartotta.

 

Valóban, a tragikum és komikum borotvaélen táncol itt a darab és a szerzőt sok mindenféle veszedelem és félreértés fenyegeti: vagy hogy a halál larmoyant stílusába téved, vagy hogy a blaszfémia felé siklik le. Valami játékos, könnyed, költészettel és filozófiával teljes invenció biztosan vezeti Molnárt a tátongó szakadékok fölött és épp ez az, ami a Liliom-ot a forró színpadi sikerek átlaga fölé messze fölemeli és ízig-vérig költői művé magasztosítja.

Halál, túlvilági élet, bűn és bűnhődés legsúlyosabb problémáit Molnár ezekben a túlvilági jelenetekben a zsonglőr könnyedségével táncoltatja a levegőben - a "zsonglőr" szóval itt csak a játsziságot és könnyedséget akarom jellemezni - és a filozófus az, aki nem engedi, hogy a zsonglőr kezéből egy probléma is kiessék és nevetségessé váljék.

 

Molnárnak egy "diesseits und jenseits vom Guten und Bössen", filozófiát sikerült fölépíteni ezekben a jelenetekben. A világrend itt fantasztikusan szatirikus staffázsban vonul föl, hogy maga alá temesse a bűnöst, aki épp ennek a "világrend"-nek az áldozata. A goethei mondás jár az eszünkben: "Ihr lässt den Armen schuldig werden dann überlässt ihr der ein."

Jegyezzük föl tehát, hogy a "Liliom", amelyet tizennégy év után világsiker revelál, a mi magyar irodalmunk egyik kincse, amelynek ha nem is belső értékét, de ritkaságát emeli az, hogy a külföld is mindenfelé elismeri.

 

Szini Gyula

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Jelenet Molnár Ferenc Liliom című előadásából -  Kardoss Géza (Liliom) és Szende Mária (Julika) Molnár Ferenc
HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A hatalmak közbelépése A hatalmak közbelépése
Ausztria-Magyarország és Oroszország diplomácziai képviselői október...
Csák Ibolya 155 cm-t ugrott a hölgyatlétikai versenyen Csák Ibolya 155 cm-t ugrott a hölgyatlétikai versenyen
A hölgyatléták „lepipálták” férfikollégáikat. A két...
Az életsugarak
A tudományosság vivmányai mondhatni: lépésről-lépésre közelebb...
Tömegverekedés az Oktogonon a győri autóbusz utasai és a...
Kedden a délutáni órákban nagy botrány játszódott le az Oktogon-téri...
Radnóti Miklós  - Lábadozó szél Radnóti Miklós - Lábadozó szél
Babits Mihály a Nyugat egyik nemrégi számában újabb irodalmi...
Nincs megoldás a kvótára? Nincs megoldás a kvótára?
Az országgyülés mindkét háza megválasztotta a kvótaküldöttséget s ez...
Ferenczy Ida ragyogó játékkal újra legyőzte a világbajnoknőt Ferenczy Ida ragyogó játékkal újra legyőzte a világbajnoknőt
A Duna Sport Club vasárnap este jól sikerült asztalitenisz-versenyt...
A földmívesek tudakozó irodája A földmívesek tudakozó irodája
A gazdasággal foglalkozó embernek őszszel és télen sokkal több ideje...
Időjárás 1925. március havában Időjárás 1925. március havában
Ezen szélső értékekre jellemző, hogy amíg a maximumok alig...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98