Dtum
Login with Facebookk
1924 | Április

Nagy viharok a szocialisták kongresszusán

Húsvét vasárnapján kezdődött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küldöttközgyűlése. Nemcsak a párt keretein belül, hanem azon kívül is élénk, érdeklődéssel tekintettek az idei kongresszus elé, mert hiszen már hónapok óta terjesztették és hirdették, hogy ez alkalommal lobbannak ki azok az ellentétek, amelyek a munkásig kebelén belül éltek.

 

A hírek szerint a szociáldemokrata pártban jelentékeny töredék tulságosan opportunusnak és enyhének találja a párt hivatalos politikáját és ennek az elégedetlenségnek nyomatékosan ad majd kifejezést. A kongresszuson csakugyan szervezetten és egyöntetűen vonult föl egy ellenzéki csoport, kiderült azonban az is, hogy a csoport bármilyen erélyes, számra nézve csak elenyésző töredékét képviseli a munkásságnak.


A kongresszust vasárnap reggel 9 órakor a munkásdalárda énekével nyitották meg, majd Farkas István nemzetgyűlési képviselő előterjesztése alapján megválasztották a kongreszszus tisztikarát. Ezután Peyer Károly elnöki megnyitóbeszédét mondta el.


- Legutóbb tartott kongresszusunk óta – mondotta többek között – politikai viszonyok csak annyiban változtak meg, hogy amig azelőtt ugynevezett felelősségnélküli egyének gyakorolták a törvénytelen hatalmat, most a Bethlen-kormány igyekszik ezt a hatalmat törvényessé tenni, hogy jogfosztást állandósítani. Az a kormány teszi ezt, amely egy olyan nemzetgyülési többségre támaszkodik, amely a törvény félretolásával, rendelettel született meg és olyan választójog alapján, amely a kerületek tulnyomó részében nyilvánossá tette a szavazást és a választók ezreit hagyta ki a szavazásra jogosultak közül és azután, hogy a választók meggyőződését a csendőrszurony irányította. Kegyélettel emlékezett meg a párt halottairól. A párt üdvözletét tolmácsolta azok számára, akiket a bosszu zár mögött tart, akik a zalaegerszegi drótkerítés mögül figyelik ezt a tanácskozást és azokat, akik kénytelenek voltak külföldre távozni. (Fölkiáltások: „Éljen Garami!”) Ezután a külföldi pártok küldötteit üdvözölte.


Ezután C F. Cramp. az angol munkáspárt ügyvezető elnöke a nemzetközi szocialista iroda tagja, üdvözölte pártja és az uj Internacionále nevében angol nyelven a kongresszust. Beszédét Kertész Miklós fordította le magyarra.


— Olyan időket élünk — mondotta —, amikor miden országnak nagy és nehéz problémákkal kell megküzdenie. Ezek a problémák eltérek egymástól: mások Magyarországon, mások Angliában és mások Franciaországban, de egy tekintetben egység van a világ dolgozói között: abban, hogy miként teremtsenek jobb életlehetőségeket és abban, hogy világháboru az emberiség legnagyobb szerencsétlensége volt. Addig nem lehet rend. amig nemzeti elfogultsások élnek a népek közt.
Ismerteti az angol munkáspárt munkáját is. Az angol munkásmozgalomnak — mondotta — két szárnya van: a szakszervezeti és politikai mozgalma. Anglia a legrégibb kapitalista állam és természetes, hogy itt fejlődött ki először a szakszervezeti mozgalom. Politikai jellegűvé a mozgalom csak jóval később lett. Ma az angol munkáspártnak hatmillió tagja van és kormányozza az országot Az angol-polgári pártok eljátszották játékukat, nem tudnak megegyezni, a nép tudja, hogy milyen hibákat követtek el a háború utáni időkben és a beléjük helyezett bizalom megrendült.
Az angol munkáspárt minden erejével a megértés és a béke szolgálatában áll.


- Az a törekvése, hogy jobb viszonyokat teremtsen a volt központi hatalmak és az ántánt-hatalmak közt. Az angol munkáspárt nem bolsevista, hanem azon az alapon áll, mint a magyar szociáldemokrata párt. Mi nem ismerjük a teoretizálást, a praktikus munka emberei vagyunk és ha haladásunk lassu is, de soha visszafelé nem megyünk.


- Azt hisszük, hogy a kard mesterségénél becsületesebb az a munka, amelyet az ekevas és a
szövőszék fejt ki. Döntőfontosságot tulajdonítunk a nevelésnek. Minden országban az emberi hus és vér az igazi hatalom és nem a csillogó arany. Mi nem kívánunk forradalmakat mivel az erőszak erőszakot szül és ezért többre tartjuk az elmék forradalmasitását.


- Ma még csak szép álom — fejezte be beszédét Cramp —. hogy a különböző országok népei békében és jólétben éljenek egymás mellett, de ne felejtsük el, hogy minden uj gondolat, amely valaha sikert aratott kezdetben csak álom volt.


Ekkor Peyer elnök bejelenti, hogy tudomására jutott, hogy a kongresszusi tagok közé civilruhás hatósági közegek férkőztek be, akik megfigyelik viselkedésünket. Az elnök bejelentésére óriási vihar tör ki a teremben.


— Nem tárgyalunk addig, míg sorainkban spiclik ülnek!


A folytonos zajban csak nagysokára tud szóhoz jutni Peidl Gyula, aki a következőket mondja:
- Megszoktuk már, hogy gyüléseinket rendőri felügyelet alatt tarthatjuk meg, de az már lehetetlen állapot, hogy a hatóság spicliket helyezzen el sorainkban.


Peidl azavaira ismét kitör a vihar. Az elnök öt percre felfüggeszti az ülést, mialatt állandó zajban leigazoltatják a küldötteket. Kabók Lajos a terem közepén kiáltja:
— Huszonöt évig türtük a gazságokat! Elég volt már!


Két detektívet, akik még nem hagyták el a helyüket, óriási tumultus közepett tuszkolnak ki a teremből.


Szünet után az elnök kijelenti, hogy a hatóság a nemzetgyülés egyik olyan csoportja ellen járt el jogtalanul, amely nem titkos szervezet, nem rombol, nem gyilkol, hanem a munkásosztály gazdasági és politikai helyzetének javításán dolgozik.


A kínos incidens során áttértek a napirend első pontjára, a pártvezetőség jelentésére,
amelyet Farkas István nemzetgyűlési képviselő ismertetett.


Először a párt politikai munkájával foglalkozott. A kormány — mondotta – nem likvidálta még az ellenforradalmat. A párt a parlamentben és a gyüléseken támadta ezt a rendszert és figyelmeztette a kormányt, hogy szanálás csak akkor lehetséges, ha ezeket p problémákat kikapcsolják a körzetből. A kormány nemcsak, fönn akarta tartani az ellenforradalmi rendszert hanem törvényekkel még tovább is akarta fejleszteni. A Nagy Emil-féle törvényjavaslat és a szakszervezeti törvényjavaslat szolgálta volna ezt a célt. Ezek azért nem kerültek tárgyalás alá, mert a párt kellő időben fölvette a harcot ellenük. A törvényhatósági választásokról szóló törvénytervezet is csak a reakció biztosítása; szolgálja. Évről-évre csonkítják a választók névjegyzékét is. A fővárosban a szavazók 15 %-ától vettek el a szavazati jogot.


Az ülést az elnök ź 1 órakor félbeszakította.


Délután Peyer Károly elnök indítványára a kongresszus rokonszenvét fejezte ki o sztrájkoló nyomdai munkásság iránt és a munkásságot a harcban állók támogatására hívta föl.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
 Peyer Károly Peidl Gyula
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98