Politikai gyilkosság áldozata lett egy. olasz szocialista képviselő. Az olasz lapok tanusága szerint Matteotti nemvolt zseni, még kiváló szónok sem, aki magával ragadja a tömegeket; egyszerű munkásember volt, hat gyermek atyja. meggyőződéses, becsületes közkatona. A zsenialitása a karaktere - írja ma Nitti lapja -, holnapra azonban mát megnő a derék Matteotti, a mártirság dicső fénye övezi sápadt' homlokát, megkínzott kiontott vérével beszennyezett teste zászló. amelyet a jogos boszut lihegő proletáriátus százezrei követnek. Ez a politikai orgyilkosságok örök törvénye.

Azt az irányt, azt a pártot, azt a világnézetet, azt a rezsimet mérgezik meg, amelynek érdekében a gaztettre vetemedtek. Kőmives Kelemen tornya is összeomlott, mert vérrel keverték a maltert. Különös, maró illatú folyadék a vér bizonyos esetekben lemoshatatlan foltokat okoz, amiket sem a Tisza; sem a Tiber vize le nem áztat.

Bizonyos esetekben azonban, ha a bünt nyomon követi a bűnhődés, ha a tömegek látják, hogy a törvény keze kíméletlenül lesujt a gyilkosokra és azokat nem oltalmazza semmiféle politikai cimboraság, ugy megsiratjuk az áldozatot, emlékét megőrzik kegyelettel és megbékélt lélekkel térnek vissza mindennapi életük gondjaihoz.

Mussolini előtt tanulságos példák lebeghetnek: a gyilkosság áldozatát még föl nem födték és az igazság már utban van. Az egész olasz büntető apparátus mozgásban, nyomoznak, letartóztatnak, házkutatásokat tartanak és Mussolini legvadabb hivei sem kapnak menlevelet. Akire a gyanú árnyéka esik, tömlőcbe kerül. Mussolini érzi: hic Rodus, hic salta (most mutasd meg, mit tudsz). Ez tüneményes hatalmának ugrópontja.

Ha ártatlanul kiontott vér hull a fascizmus glóriájára, elhervad a dicsőség és ö a gyilkosok patrónusának világhírébe kerül. Torkonkapja tehát a gyilkosokat, ha a saját előszobájában ülnek is, nem Matteotti megbosszulására, de a saját élete, becsülete, rezsimje megmentésére. Ahogyan nálunk kellett volna elbánni Somogyi gyilkosaival és holttestének megcsonkitóival. Lám, Itália kormánya nem sikolt hisztérikusan törvényekért, amelyek utját állják, hogy a Matteottin elkövetett gaztett híre külföldre kerüljön. Érzik a szégyent, de a felelősséget is.

Minden becsületes és hazafias olasz, legyen fascista vagy szocialista, egyképen kivonja a tettesek kézrekerítését. A gyilkosoknak nincs pártja Rómában.

Nekünk még ma is pirul az arcunk, hogy minden balkáni himpellér szemünkbe vághatja: és Somogyi gyilkosai? Ez a kultúrátok, hires fölénytek, konszolidációtok? És hallgatni kell. Vajjon a nyomozás kettészakadt fonalát nem lehetne ujra összebogozni. Folytatni ott, ahol ma már hiába kutatjuk, tehát nem is kutatjuk mely indokból kényszerülten abbahagyták. Mérföldeket lépnénk előre!