Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1930 | Október

A koldus operája

Bemutató a Vígszínházban

Ismert családi jelenet, mikor ebédnél a szülők hirtelen németre fordítják a szót, többnyire megfeledkezve arról, hogy jelenlevő gyermekeik már nemcsak az idegen nyelvhez konyítanak, hanem ama kényes témák körül is, amelyeket leplezni próbálnak előttük, többé-kevésbé tájékozottak. Ez a kényszeredett "nicht vor den Kindern" hangulat uralkodott a "Dreigroschen-oper" magyar változatát bemutató Vígszínház színpadán, ez áradt szét a nézőtéren és ez feszélyezi a kritikust is, amikor a külföldön mindenütt nagy sikert aratott darab itteni bukásáról kénytelen beszámolni.

 

Éppen egy kitűnő kritikus-kollégámnak mondtam az első felvonás szünetében, - arra a megjegyzésére, hogy az egészben nem lát egyebet, mint az ősrégi "Színházi Képtelenségek" "modernkedő alakját, - hogy igaza van, mondhat még többet és rosszabbat is rá, mert ebben a formában, ebben az előadásban nem ismerhette meg a művet. Én - mit tagadjam? - Münchenben láttam és nem állítom, hogy valami egetverő élményem lett volna, de kitűnően mulattam és egy minden ízében eredeti, érdekes, erős szavakkal és borsokkal mesterien fűszerezett színházi produkció emlékével távoztam a Schauspielhausból.

Savát-borsát a háromgarasos operának a magyar átdolgozás nagyrészt eltüntette és Heltai Jenő ezuttal hálátlan szerepben csillogtatta finom ízlését, bölcs irodalmi tapintatát. De erre a pontra nem érdemes sok szót vesztegetni. A magyar viszonyok közt önkéntes cenzurára volt kényszerítve a színház és mesteribb tollra igazán nem bízhatta volna a kényelmetlen feladatot.

Heltai arra törekedett, hogy Bert Brecht művét visszavezesse az ősalakhoz, a John Gay-féle kétszázéves angol eredetihez, amely elsősorban paródia volt, a Händel-operák csúfondáros ellenképe. Igen ám, de akkor Pepusch mester egykorú zenéjével kellett volna játszani. El kell ugyanis oszlatni a napi kritikusok egy részének jóvoltából elterjedt ama tévedést, mintha a mai koldusupera komponistája csak feldolgozta, felfrissítette volna a régi partitúrát.

 

Szó sincs róla. Egy vagy két jelentéktelen melódiát leszámítva Kurt Weill elejétől végig saját leleményű muzsikát szerzett. Ez a jazz-re hangolt fanyar gassenhauer-zene pedig egész stílusában és faktúrájában a ma hangstílusában és faktúrájában a maga módján a darabnak nálunk elkent korszerű tendenciáját képviseli.


Ez az egyik gyilkos paradoxon. A másik a rendezői felfogásba vitt végzetes bizonytalanság. A darab tudniillik nemcsak koldusokról szól, hanem koldusok is adják elő. Heltai átdolgozása ezt a lényeges körülményt még külön is hangsúlyozza a keretetadó két új figura (koldusköltő és frakkos színigazgató) verses párbeszédével.

 

Csodálatosképen Jób Dániel egyébként részlet-ötleteiben érdekes rendezése teljesen letért a legtermészetesebb megoldás ösvényéről és a nyomor-elképzelés naív stilizálása helyett reális, kiállításos színházat játszatott. Nem forgó-, hanem korgó-színpad kellett volna ide, éhes gyomrok, ziháló tüdők, vérbeteg agyak tündérfantáziájának illuzionista megvalósítása. Más szóval commedia dell'artet kellett volna játszani: színpadot a színpadon.

Más kérdés, hogy az adott, tévesen beállított keretek közt nem lehetett volna-e jobb eredményhez jutni. Szerintem igen - a szereplők helyesebb megválasztásával, az egyes színészi alakítások logikusabb kiépítésével, a jelenetek ritmusának és dinamikájának tervszerűbb kidolgozásával, az egy csapással tíz legyet ütő technikai teljesítmény feszültségének tudat alatt való éreztetésével.

 

Itt már elemi és alapvető színház-kultúrai bajokra kellene rámutatni, amelyekben ez a nagy anyagi és erkölcsi kockázattal előkészített produkció sajnálatosan bővelkedett. Ide vág az is, hogy a zenekar - operettszerűen - a színpad előtt, láthatóan játszott, miáltal az illúziókeltésre és nem absztrakt kíséretre gondolt muzsika értelmét és hatását veszítette.

 

Ide vág az a furcsa tünet, hogy Budapesten, a kabaré hazájában, ily önként kínálkozó alkalommal a színészek munkájából szinte teljesen hiányzott a rögtönző kabaré-stílus igazi szelleme, de annál jobban érvényesült benne az, ami káros és elvetendő: az álközvetlen, hanyag és elnagyolt beszédmodor, a primer-szándékú bohóckodás.

Nem tisztán talentum kérdése ez, mert a szereplő művészek nagy része igazán tehetséges és erről Gaál Franciska, Jávor, Mály, Gombaszögi Ella, Sárosy Andor, Simon Gizi, Makláry, Peti és a többiek egyes mozzanatokban most is tanuságot tettek, csak úgy, mint más, szerencsésebb alkalmakkor.

De a darabot magát valahogy máskép kellett volna kézbe venni. Ha nálunk csak így lehet és csak így tudják, akkor jobb, ha színházvezetőink egyelőre tartózkodnak merészebb kísérletektől.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A világ legrejtélyesebb embere aki 28 városban született és öt városban van eltemetve 2.rész A világ legrejtélyesebb embere aki 28 városban született és öt...
Hogy Kolumbuss születési helye körül ilyen áldatlan zavar uralkodik,...
A brüsszeli léghajó-kongresszus A brüsszeli léghajó-kongresszus
A kormányozható léghajó problémája nagy általánosságban megoldottnak...
Amerikai vád az angol bajnokságok ellen - Wahle Ottó támadása Amerikai vád az angol bajnokságok ellen - Wahle Ottó támadása
A 220 yardos angol bajnokság alkalmával kritika tárgyává tettük az...
A szerb király házassága A szerb király házassága
Ujra fölmerült az a hir, hogy Sándor szerb király Frigyes főherczeg...
Új illúzió: a Film Új illúzió: a Film
Miért vágyik az ember az illúzióra? Nem tudom, de az biztos, hogy...
Az óceánrepülés csodái Az óceánrepülés csodái
Annyian repülték már át a különböző óceánokat, hogy a közönség lassan...
A monarkia külkereskedelmi mérlege 1905-ben A monarkia külkereskedelmi mérlege 1905-ben
A monarkia külkereskedelmi mérlege 1905-ben határozottan...
A délvidéki magyar írók A délvidéki magyar írók
A Bácska visszatérésével írók is térnek vissza, egy kis lokális...
A berlini bélyegautomata A berlini bélyegautomata
A porosz királyi posta legujabban igen élelmes és praktikus...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98