Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1940 | Szeptember

Mátyás és birodalma

Joó Tibor könyve - Athenaeum

"Ez a tanulmány történetpolitikai dolgozat. Azt vizsgálta, mi a jelentősége Mátyás királynak és életművének a magyar történet egészében, így a jelen számára is, s hogyan nyilatkozik benne az egyetemes magyar eszme és hivatás." - A szerző szavai ezek, könyve utószavából, ugyanúgy, mint a következő módszertani megjegyzések is: "A mult jelenségeit nézhetjük jelenünkkel vonatkozásban. Vizsgálhatjuk, hogyan fakadtak a multból a jelen problémái és jelenségei s mit jelent a mult a mai nemzedék számára. Ilyenkor nyiltan azért fordulunk a multhoz, hogy a jelen számára az eligazodás szempontjait nyerjük tőle. Nem merőben elméleti ismeretet, hanem gyakorlati útmutatást. Tanulságot. Talán bátorítást. Ez a történetpolitika."

A Szent István jubileumi esztendő után alig telt el néhány év és Mátyás király születésének ötszázesztendős fordulója ismét alkalmul szolgál arra, hogy egy hatalmas történelmi személyiségünk alakja és kora modern tudományos feldolgozás tárgya legyen és egyéniségének s alkotásának eszméltető példája élő és ható tényezőjévé váljék gondolkozásunknak. A nagy személyiségek földi halálával újra kezdődő élete, életet adó éltető szelleme hullámok módjára eltűnve, majd újra megjelenve, támad bennünk termékenyítő és iránytadó eszmévé.

 

Mátyás alakja alig egy fél évszázaddal a nagy király halála után vált először erőforrásává a magyarságnak. Közvetlenül Mohács után, a középkori magyar nagyhatalom teljes felbomlásától, a három részre szakadt ország történetében, csaknem a török kiűzéséig, az ő nagy emléke a táplálék és az életerő, mesés korszakának emléke a rideg realitásban a vigasztalás; tudomány és ponyva, próza és vers, vallásos irodalom és politikai értekezés egyaránt reá hivatkozik.

 

Abban a szörnyű zuhanásban, amely Mátyás halála után a magyarság sorsa volt (talán a mai francia lelki válság lehet hozzá hasonló!), aligha volt elképzelhető másként az élet, mint a személyiségnek szinte tudattalan kettétörésével. Kifelé a realitás irtózatában él az ember, de befelé valami titkos álomvilágban, a valóságról megfeledkezve, mintha továbbra is Mátyás király nagyhatalmú Magyarországának volna a tagja s a nappalok küzdelmei rossz álmok volnának csupán! Mátyás alakja mesés méreteket ölt ekkor, de életének és uralmának eredményei reális és ugyanakkor eszményi mértékszempontok minden jelenbeli politika viszonylatában.

 

Joó Tibornak írása közben bizonyára sokat járt eszében (hogyne gondolt volna reá, hisz évekkel ezelőtt kitűnő tanulmányban foglalkozott személyiségével) a költő és hadvezér Zrínyi Miklós alakja, aki a nemzet elkeserítő helyzetében, dacos tiltakozással, még a "német király"-nak is Mátyást idézi, mint olyan fejedelmet, aki példája lehetne a modern uralkodónak. De Mátyás király emlékének éltető ereje (párhuzamosan azzal a történelmi alakulással, midőn a nemzet egyik ellensége, a török megsemmisül és ellensúlyozó hatalom híján ölébe hull a Habsburgoknak), fokról fokra csökken és alakja azóta is inkább csak történelmi emlék, s korántsem életet formáló, élő hagyomány.

Nem akarjuk azzal áltatni magunkat, hogy a jubiláris esztendőnek valami rejtélyes gombnyomására, a 16. és 17. századihoz hasonló reneszánsza kezdődnék Mátyás királynak. Teljességgel kielégítené az ünnepi alkalom emlékidéző íróit és tudósait, ha Mátyás személyisége (legalább megközelítőleg, mint Nyugateurópa egyéniségei a maguk világában) szerves és alakító részévé válna a magyar közgondolkozásnak.

 

Joó Tibor sem gondolt itt másra, de az ő szemei előtt ott lebegett mégis valami többletnek az igénye, aminek kifejtésére kitűnő alkalmul kínálkozott a Mátyásban végső, nagy csúcsát elért magyar nagyhatalom bemutatása, s ez az a terület, amelyre őt eddigi kutatásai is elsősorban elkötelezték: a magyarság európai elrendeltetésének, hivatásának felvázolása és könyvének végső célja e hivatás közkinccsé tétele.

Munkája ezzel a történetfilozófiai alapvetéssel valóban tiszta és magasrendű történetpolitikai eligazodást nyujt az olvasónak s nem egy kérdésben (említsük csak a sok közül az aqua contradictionis, natio contradictionis szempontját) messzemutató távlatokat ad a magyar nemzeti hivatás természetéről.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Osztrigahalászat az Északi-tengeren Osztrigahalászat az Északi-tengeren
A tenger egyik leggavallérosabb ajándéka az osztriga, mert tizenhat...
Magyarok a román válogatottban! Magyarok a román válogatottban!
Perényi, Mészáros, Szegedi, Fábián, Bodola és Tóth III az ellenünk...
Átszállították az ügyészségre az aranycsalás főszereplőjét
Vasárnapra sikerült teljesen tisztáznia a rendőri nyomozásnak a...
Rablógyilkos merénylet egy zug-szállodában Rablógyilkos merénylet egy zug-szállodában
A Szilveszter éjszaka a fővárosban egy kisebbjelentőségü...
Életveszélyben forgott vasárnap az angol király Életveszélyben forgott vasárnap az angol király
Angliát és a környező szigeteket óránként százhúsz kilométeres...
Próbaházasság Próbaházasság
Az apróhirdetések néha szintén igen hálás anyagnak bizonyulnak a...
Illyés Gyula - Oroszország Illyés Gyula - Oroszország
A tárgyilagos utazó Oroszországtól a szocializmus álmát kéri számon....
Apróságok Apróságok
Konstantinápolyból táviratozzák, hogy Murad exszultán, kit három...
Csinszka Csinszka
Az utolsó pillanatban, mikor már a Nyugat e száma a gépekben van,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98