Dtum
Login with Facebookk
1941 | Április

Képzőművészeti szemle

Kiállítások

Az elmúlt hónap szintén számos kiállítást hozott. A kiemelkedők most azok voltak, melyeket elhúnyt nagy művészeink műveiből rendeztek.

A Tamás-galériában Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József és Kernstok Károly rajzaiban gyönyörködhettünk. Mindhárman nemcsak kiváló festők, hanem kitünő rajzolók is. Elismerésre méltó ötlet volt, hogy ez a kiállítás, melyet dr. Gombosi György jól válogatott össze, tehetségüknek erre az oldalára hívta fel a figyelmet.

 

Különösen Kernstok esetében, aki rajzolónak alkalmasint még kiválóbb volt, mint festőnek. Erre elhalálozása után e hasábokon röviden utaltunk is, most ez a kiállítás még inkább megerősített hitünkben. Egynéhány biztos és éles vonallal odavetett, egy-egy emberi jelenséget összefoglaló rajzai mélyen vésődnek az emlékezetbe.

 

Fölötte erőteljesek, jellemzők. Pompás ábrázolások, villanásszerűen mutatják be azt az elvonást, amelybe Kernstok a neki lényegest beléfoglalta. Megérezzük azt a lázas élvezetet, mely munka közben vezette, a sikerülésnek azt az örömét, mely rajzolás közben eltöltötte. Rajzain a kifejezés eszköze a körvonal, átmenetekkel, részletekkel, árnyékolással nem vesződött. Rajzai talán a legelvontabb rajzok, amelyeket az elmúlt évtizedekben magyar festő alkotott és mégis tele vannak élettel, néha majdnem szétpattannak az erőtől, a mozgástól, a kiterjedéstől.

 

Sokszor csak észrevételek, máskor később megvalósított kompozíciók ötletei rejtőznek mögöttük. Szálasra nyúlt, hajlékony izületű, karcsú férfitestek lépnek követelődzően elénk, egyenként vagy jókora sokadalomban. Nem a pillanatnyiság tüneményeit hirdetik, inkább az állandóságot. Kernstok nagyon szerette és gondosan őrizte rajzait. Nem szívesen vált meg tőlük. Mintha érezte volna, hogy ezek legmélyebben átérzett és legsikerültebb alkotásai.

Ferenczy Károly is kiváló rajzoló volt. De nála a rajz festői tevékenysége mögött háttérbe szorul. Nemcsak azért, mert mint öncélú kifejezésmódot csak ritkán gyakorolta, hanem azért is, mert festői alkotásaiban élte ki gazdagabban magát. Rajzai legtöbbnyire csak utat jelentettek festményeihez, kompozíciói ötleteit, kialakulását jegyezte fel bennük.

 

Míg Kernstok rajzai teljesen színtelenek, amennyiben láttukra a testek színessége eszünkbe sem jut, Ferenczy rajzai mögött már ott lappang a szín, elképzelésükben benne érzik a tónus, témái rajzain nem elvont kiterjedésben lépnek elénk, hanem sokszor még a levegőt is éreztetik. Néha végtelenül gyöngédek és finomak, néha erőteljesek.

 

A jelenségek sokféle tulajdonságából jóval többet markolnak össze, mint Kernstok sokkal absztraktabb rajzai. Általában nem olyan jelentékenyek, mint megfestett alkotásai. Mégis igen érdekes kiegészítői művészetének, mint bensőséges megnyilvánulásai annak a fegyelmezett önnevelésnek, mely egész munkásságát áthatotta.

Ripp-Rónaitól színes és fekete vonalú rajzokat mutatott be a kiállítás. A színesek már külsőleg is a festészet világába tartoztak, de már-már a fekete vonallal készültek is. Rippl-Rónai a legfestőibb rajzoló a három kiállított között. Vonalának látszólagos bizonytalansága, ideges megismétlődése, egymásrahalmozódása egy festőien látó, elvonásokra nem igen hajlandó, érzékiesen élvező szem gyönyörködését sugározza. Rippl-Rónai mindent színekben lát, élvez és keze mindenképpen iparkodik, hogy a rajzot közel segítse ahhoz a színes látományhoz, amelynek szeme annyira mohón tudott örülni.

 

Jól emlékszünk még arra az időre, amikor ezek a rajzok talán még nagyobb megütközést ébresztettek az akadémikus művészet híveiben, mint festményei. Éles körvonal helyett bizonytalannak látszó, furcsa vonalhalmozásokat adtak és azt a látszatot keltették, mintha a művész ügyetlenül próbálkozott volna kiigazítgatni a kezdetben tévesen odavázolt vonalakat és az elhibázottakat elfelejtette volna kitörülni. Pedig ez a megismétlődés egyáltalában nem volt tétovázás és kiigazítgatás, hanem célzatos kiegészítés.

 

Ekképpen lágyabbakká és elevenebbekké tette a körvonalakat, a testek színes jelenségekké oldódtak fel, a részletek festői elképzeléssé álltak össze. Rippl-Rónai rajzai legtöbbjén megérzik, hogy nem terv, nem is feljegyzés, hanem önmagáért készült alakítás. Teljességre törekszenek, nem várnak későbbi hozzátételekre, hanem ki akarják meríteni a témát. Befejezetten adják azt, ami foglalkoztatta. Öncélú rajzok. Ezért dúsabbak mint Ferenczynek későbbi alkotásokhoz készült rajzai és többet adnak a művész lelkéből.

Különös rajzok, mint ahogy különös volt Rippl Rónai egész művészete is, mely legtöbb megnyilvánulásában inkább a pillanathoz, mint az állandósághoz fűződött. Inkább a testek felületéhez vezetnek, nem úgy, mint Kernstok rajzai, melyek inkább a test struktúrájára támaszkodnak.

*

A másik jelentős esemény Iványi-Grünwald Béla hagyatéki kiállítása volt. Azokat a műveit láthattuk, melyeket ma még családja őriz. Nem volna értelme annak, hogy megismételjük, amit búcsúztatónkban nemrég elmondottunk, annál kevésbbé, mert ez a tárlat legnagyobbrészt csak munkássága utolsó éveinek termését tartalmazza. De viszont éppen ezzel mutat rá arra, hogy mennyire megőrizte Iványi-Grünwald alkotóerejének frisseségét élete alkonyán is. Éppen ez a kora volt az, amidőn nem állított maga elé erején túlterjedő feladatokat, hanem teljes őszinteséggel és tartózkodással tehetsége legjavát juttatta érvényre.

 

Minden fenntartás nélkül gyönyörködhettünk itt pompás színességében, előadásmódjának olvadékony lágyságában, abban a választékos életörömben, mely emberi mivoltát is annyira vonzóvá tette.

 

Mert hiszen egészen más ember és más művész volt, mint akit a kiállítás tárgymutatójában látható, komor nézésű arcképe sejtet. Derűs és meleg érzésekkel telt lélek, a világ színességének, szépségének mosolygós élveztetője. Szebbnél szebb, finomabbnál finomabb virágcsendéleteit, tájképeit élvezhettük ezen a Petrovics Elek rendezte kiállításon, aki a tárgymutató előszavában meghatott szavakkal kitűnően foglalta össze felejthetetlen barátunk művészetének nagy jelentőségét.

*


A Magyar Képírók kiállítása a Nemzeti Szalónban ismét nagyigényű programmal lépett a nyilvánosság elé. Ebben a programban egyaránt volt kritika és ígéret is. Kritika a magyar művészet mai állapotával szemben, melyet nem tart eléggé magyarnak, ígéret, hogy művészetünket magyarabbá akarja tenni. "Éljük a tanyák, falvak életét, tanulmányozzuk sajátosan turáni szellemű művészetét és építünk erre az ősi fajtaerőre" - mondja a katalógus előszava.

 

A Magyar Képírók Társasága nyilván afféle megújhodást akar a nép művészetével való érintkezés útján elérni, mint amilyent Bartók és Kodály a zenében elértek. De ne feledjük el, a nép zenéje sokkal dúsabb kincsesbánya, mint képzőművészete, mely csak dekoratív elemekig jutott. Más kérdés a magyar földdel és néppel való érintkezés termékenyítő hatása.

 

A közvetlen és friss kapcsolat emberrel és természettel csak üdvös lehet. Egyelőre azonban e művészcsoport munkásságán nem látszik meg az, hogy a témákon túl eredeti formavilághoz jutott volna el. Már pedig a művészetben ezen múlik minden. A csoport tagjainak színképzelete gazdag, de éppenséggel nem olyan összhangzó, mint a népművészeté, sőt éppen vezető tagjaiban nem egyszer rikítóan ízléstelen.

Általában a legheterogénebb művészeti törekvések keverednek össze e kiállításon, sajnos nem egyszer egyes művészek munkásságán belül is. Régi sablónok ismétlődnek meg, sőt bőségesen felfedezhetők a nyugati művészet olyan hatásai, amelyektől azok a vezető művészeink már régen megszabadultak, akiknek munkásságától e csoport tagjai a magyar lelkiséget megtagadják. Akármilyen szépek és hangzatosak is a jelszavak, érvényességet nekik csak a megvalósítás adhat, ez pedig ezen a kiállításon még mindig fogyatékos. A művészetben nemcsak akarni kell, hanem tudni is.

*

A Műbarát Mária Valéria-utcai kiállításán láttuk Basilides Barna festményeit és Molnár C. Pál fametszeteit. Basilides érdekes jelensége a naturalizmustól elfordult festészetünknek. Másoktól elhatárolt kifejezési módokat alakított ki, emelkedett, választékos és komoly hangokat üt meg. Megtört színeket nyugodt vonalvezetéssel hangol össze, halk ünnepélyességre törekszik. Molnár C. Pál. virtuóz fametszeteinek legtöbbje már ismerősünk volt. Boszorkányos ügyességgel uralkodik a fametszés technikáján. Ez a találkozás is megerősített abban a meggyőződésünkben, hogy a grafikában jóval maradandóbb eredményeket ér el, mint archaizáló festményein.

A mult év legszebb könyve

A Magyar Bibliofil Társaság választása idén is a Hungária-nyomda egyik kiadványára esett, megállapította, hogy az 1940. év legszebb könyve a Hungária könyvek sorozatában hetediknek megjelent kötet: a Gutenberg, melyet Fitz József írt és a nyomda eddigi áldozatkészségét is jóval meghaladó pazar kiállításban adott ki. Nem is tudjuk, min kezdjük a dícséretet.

 

A szöveget Bodoni antiquából szedték (éppen tavaly nyáron emlékeztünk meg a remek pármai kiállítással kapcsolatban Bodoni nagy jelentőségéről), a könyv antiknyomó papírját külön ehhez a könyvhöz a Diósgyőri papírgyár készítette, a régi fametszeteket Kaza György grafikai intézete másolta kitűnően, a kötés Kner Erzsébet munkája, még a borítópapír is pompás, Bródy-Maróti Dóra tipografizálta Gutenberg legrégibb betűtípusainak nagyított betűiből.

 

Ennyi művészi iparkodásból kivételesen szép kiadvány sikerült, amely szinte elérhetetlen magasságra emelkedik ki a magyar könyvkiadás legtöbbnyire csak olcsóságot árasztó sivatagjából. Intő például azok számára, akiknek eszükbe sem jut, hogy a könyvnyomtató ipar művészi feladatokat is tűzhet maga elé.

 

De igazságtalanság volna, ha csak a könyv külsejéről emlékeznénk meg. Fitz József majdnem százoldalas szövege a maga nemében szintén kiváló teljesítmény. A tudományos kutatás mai állapotának megfelelően kitűnően foglalja össze a tudnivalókat, szövege nemcsak adataival érdekes, hanem előadásmódjának vonzó folyamatosságával, fordulatosságával, könnyedségével is lebilincseli az olvasó figyelmét. A nyomda és a szövegíró egyaránt méltó emléket állítottak ezzel a művel a könyvnyomtatás nagy feltalálójának.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Jugoszlávia vasárnap választott Jugoszlávia vasárnap választott
Vasárnap a diktatura korszaka hivatalosan véget ért Jugoszláviában és...
A modern érem és plakett-művészet A modern érem és plakett-művészet
Sok szó esik manapság a művészet népszerűsítéséről. De hogy a...
Friedrich beszámolója a Benessel folytatott tárgyalásairól Friedrich beszámolója a Benessel folytatott tárgyalásairól
Friedrich István prágai utazásáról és tanácskozásairól a lapunk utján...
Gutschy és Dömök volt a leggyorsabb a 3-ik KTT-n Gutschy és Dömök volt a leggyorsabb a 3-ik KTT-n
Egyre jobban erősödik a KTT, amelyet az a száz motoros és ezer...
Készülődés a téli hadjáratra Készülődés a téli hadjáratra
Liaojangban, a japán főhadiszálláson gyűjtenek össze minden készletet...
Harc egy cipőgyárért Harc egy cipőgyárért
A nagyváradi ipartestület föliratot intézett a kereskedelmi...
Kiállítások Kiállítások
Az elmúlt két hét ismét valóságos özönét ontotta a képzőművészeti...
A II. Művészszínház bezárása A II. Művészszínház bezárása
A közoktatásügyi népbiztosság rendeletére a minap feloszlatták a...
A régi egyiptomiak állatkultusza, a sakál A régi egyiptomiak állatkultusza, a sakál
Keller az egyiptomiak hajlékonytestű, hosszúkásfejű, fürgelábú...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98