Dtum
Login with Facebookk
1943 | Augusztus

Világszínház két háború között

Kürti Pál könyve

Az az időköz, melyet Kürti Pál kis könyve átfog, a színháztörténetnek egyik legmozgalmasabb és - mondhatni úgy is - legregényesebb szakaszát jelenti. Az első világháború katasztrofális vége forradalmasította Európa nagy részét és; olyan nyugtalanságot, zavart, felfordulást idézett elő, amilyenre alig volt példa a történelemben. A háború végén az emberek azt hitték, most valami újnak, valami világfelfordulásnak kell következni, az emberi életnek, államnak, társadalomnak szakítani kell minden régi életformával.

 

Forradalmak támadtak, amelyek le akarták rombolni a régi világot s fogadkoztak, hogy újat építenek fel helyette. A háborúban győztes népek siettek mielőbb visszaélni magukat régi békevilágukba, a vesztesek zavarban voltak, próbálták megkeresni az új utakat, de ezek nem voltak megtalálhatók vagy járhatók számukra.


Az álbéke egy korszaka következett be, látszólag olyan volt, mintha a dolgok visszatérnének medrükbe, valósággal azonban Európa s vele a világ a tengerrengés állapotában élt. Az ember nem úgy élt ebben az időben, mint megbízható, szilárdtalaján a földnek, hanem mintha egy hajó födélzetén élne, amely halad célja felé, de bármely pillanatban jöhet egy vihar, amely elsüllyeszti.


A színház olyan szoros kapcsolatban él a társadalommal, annak lelki állapotával, hogy nem kerülhette el a válságot, a forradalmasult világ forradalmasította a színházat is. Akik a színházzal foglalkoztak, arra ébredtek, hogy nem lehet többé úgy csinálni a dolgokat, ahogy a háború előtt csinálták, a színháznak valami másnak kell lenni, mint ami volt.

 

Jelszavak röppentek fel elméletek forrtak az agyakban s hatalmas arányú kísérletek csataterévé vagy laboratóriumává vált a színház. Másutt ezek, az újítások csak kisebb arányokig tudtak nőni, csak Oroszországban öltöttek nagy méreteket. A szovjetforradalom a maga képére akarta átalakítani mint mindent, a színházat is, behatolt a nézőtérre, a színpadra, a díszletek mögé, mindenütt rombolt és épített, a színházról való elképzeléseket újra fogalmazta.

 

Igy jöttek létre azok a nagyméretű kísérletek, melyek nyugtalanságban tartották a színházakat. Ezeket néhány névvel lehet jellemezni; Sztaniszlavszkíj, Meyerhold, Tairoff, Piscator s még pár kevésbé ismert névhez fűződik az, ami az orosz és részben a német színház körül történt óriási méretekben akarták, ezek kitágítani a színház lehetőségeit, új kifejező eszközöket teremteni számára, az addiginál nagyobb mértékben felhasználni a modern technika eszközeit átformálni a színészi játékot, a rendezést, az egész dramaturgiát.


Közös volt ezekben az a törekvés, mellyel fel akarták szabadítani a színházat megkötöttségei alól. Öncélúvá akarták tenni, hogy független legyen minden mástól. Közös volt az is, hogy ez a függetlenülés vagy felszabadítás a valóságban abban állott, hogy belevitték a forradalommal együtt a politikát, - az ő színházuk propagandaeszköz lett a forradalom érdekében a ezzel felszabadítás ürügy alatt szolgai sorba jutott: a politikát propaganda eszköze lett. Közös volt ezekben az újításokban az is, hogy valamennyit színházi rendezők kezdték és hajtották végre s így elméleti elgondolásokból indultak ki.

 

Úgylátszik, most végremegjött az alkalom, hogy kitombolhassák magukat és siettek megvalósítani legvakmerőbb elképzeléseiket is. Elsősorban a legjellegzetesebb rendezői elképzelést igyekeztek megvalósítani: a totális rendezői diktatúrát, amely nem néz sem Istent, sem embert, minden akadályt leküzdve meg akarja valósítani azt, amit elméletileg elképzelt.

 

Az az általános rendezői magatartás, amely az eljátszandó színdarabban csak ürügyet lát önkénye érvényesítésére, náluk teljesen megvalósult. Soha olyan vakmerő és könyörtelenül nem alakították át, nem szabdalták össze-vissza, nem forgatták ki eredeti mivoltukból a színdarabokat, még a legnagyobb költők legnagyobb műveit is, mint ezek a nekiszabadult rendezők. Legjobban szerették volna a színházat felszabadítani a dráma kényszere alól.

 

Aki ebben a tekintetben a legradikálisabb volt, az angol Gordon Craig, még a színésztől is meg akarta szabadítani a színházat, valami „hiper-marionetet”képzelt el a színész helyébe. A színész ember, idegrendszere van, indulatai, hangulatai, szenvedélyei, szeszélyei vannak, tehát nem elég engedelmes, simulékony eszköz a rendező kezében. Ezzel aztán tagadásba került minden, amit addig színház alatt értettünk. Ha Gordon Craig elgondolása megvalósul, megsemmisítette volna a színházat s nem bizonyos, hogy valami jobbat tudott volna tenni a helyébe.


A színház legújabb történetének ezt a különös fejezetét foglalja röviden össze könyvében Kürti Pál. Nagyon világosan, tárgyilagosan mondja el, amit vállalt, könyve nagyon jó első tájékoztató a maga tárgyában: Minket elkerült ez a színházi forradalom - vagy mi kerültük el? - tehát a közönségünk alig tud valamit róla s így hasznos is lehet ez a jól megírt, okos tájékoztatás, közönségünk színházi műveltsége büvülhet belőle; - úgyis túlságosan idegenkedik minden újítástól.

 

Azok a kísérletek, melyekkel egyik-másik színházunk mutatványt akart adni abból, hogy milyen új törekvések merültek fel a külföld színházaiban és drámájában, nálunk a közönség és kritika teljes értetlenségével találkoztak, pedig érdemes dolgok is voltak köztük. A magyar színpad erősen meg van merevedve s megmerevíti a drámánkat is, egy kis friss levegő nem ártana. Kürti Pál könyvéből legalább tudomást vehet a közönség arról, hogy mi mindent lehet színház alatt elképzelni.

 

Mi maradt meg s ment át a színház életébe mint állandó érték ebből a zajos forradalomból? Bizony, nagyon kevés. Azt kell hinni, hogy az újítások nem számoltak eléggé a színház természetévelés az ebből eredő törvényeivel egyoldalúak és erőszakosak voltak. Ezért volt több a füstjük, mint a lángjuk. De idők folyamán mégis csak átszűrődik valami belőlük a színház életébe s tévedéseik legalább megmutatják azokat a határokat, amelyeken túl nem mehet a színház.
Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98