Dtum
Login with Facebookk
1944 | Január

„Sohasem lesz belőled semmi!”

„Semmirekellő” gyermekek, akikből híres emberek lettek

Madách halhatatlan művének falaszter-jelenlétében tudós, vizsgálja a gyermekek koponyáját s így próbálja megállapítani, mire viszik majd az életben. Hanem, sajnos, ilyen megállapítások csak a képzelet világában lehetségesek. A valóságos életben sohasem tudhatjuk, mivé fejlődik a kis emberpalánta.

Mert a legtöbbször semmit sem jelent az, mire mulat hajlamot, vagy mikép viselkedik az ember gyermekkorában. Később, Amint a serdülés és az érettebb kor éveibe lép, annyira megváltozhatik, mintha énjét teljesen kicserélték volna s most egészen más ember állna előttünk.

Köztudomású például, hogy Petőfi, a mi lánglelkő költőnk, gyerekkorában bizony rossz tanuló volt. Az alábbi néhány példa pedig világhírű költőket, zenészeket, feltalálókat, tudósokat, hadvezéreket, államférfiakul mutat be, akikről életük hajnalán bizony senki sem álmodta, hogy az emberiség jelesei között foglalnak majd helyet. Jelentéktelen, tehetségtelen, „semmirekellő suhancok” voltak kortársaik ítéletében ...

Sohasem lesz belőled semmi
- szidta tanítója a kis Johann Heinrich Pestalozzi-t, aki később mint svájci pedagógus a népnevelés terén korszakalkotót teremtett és az emberi nevelés ügyét mérföldes léptekkel vitte előre.

Ez a tudós, aki a mai népiskolázás megalapítója, gyermekkorában a leghanyagabb tanulók egyike volt. Tanulótársai gúnyolták formátlan arca, félszegsége és ügyetlensége, de főként hanyagsága miatt, ami nemcsak tanulásában, hanem öltözékében, sőt tisztálkodásában is megnyilvánult... Kénytelen volt eltűrni, hogy társai gúnyneveket aggassanak rá és a közös mulatságaikból, szórakozásaikból kirekesszék.

Maga írja emlékiratában: „Képtelen voltam bármiben is kitűnni a többiek közül. A legtöbb tantárgy iránt figyelmetlen és közömbös voltam”. Későbbi éveiben azután Pestalozzi leküzdötte fogyatékosságait, elsősorban félszégségét, s egyre jobban kibontakozó tehetségével magára irányította a figyelmet. Anyagi dolgokban ugyan élete végéig gyámoltalan maradt; neve azonban fénylő betűkkel került a műveltség aranykönyvébe. Mégis „lett belőle valaki!...

Kicsapták az iskolából
Gottfried Keller svájci költőt, a mult század egyik legnagyobb novellaíróját, különböző visszásságok miatt. A fiatal diákot a zürichi ipariskola távolította el falai közül.

Az igazgatóság véghatározata így szólt: „Gottfried Kellert kiutasítottuk intézetünkből s ezt a tényt egyidejűleg édesanyja tudomására hozzuk!” A költő ugyanis anyjánál élt, aki dolgos polgárembert akart fiából faragni és ipari pályára akarta nevelni. Elképzelhetni, mennyire kétségbeesett, amikor megkapta az iskola határozatát.

A fiatalember ekkor, anyja akarata ellenére, a festészetre, majd az irodalomra adta magát. Néhány kortársa felismerte benne a bontakozó lángelméi, de ebből Kellernek egyelőre semmi haszna sem volt. Egész sor drámába kezdett, de egyiket sem fejezte be. Munkájában felettébb hanyagnak és lassúnak mutatkozott. Amikor egy azóta híressé regényére szerződést kötött egy kiadóval, azt ígérte, hogy „két hét mulva” szállítja a kéziratot. De a könyvet csak öt és fél esztendő mulva fejezte be...

Még évtizedekig anyja otthonában lakott és 42 esztendős korában is sokan „anyja nyakán élősködő naplopónak” tartották. Míg azután művei elismerést és világhírnevet szereztek neki....

A hadbírósággal halálra ítéltette fiát Frigyes Vilmos porosz király, amikor az apja szigorúsága elől Angliába akart menekülni. A király nagyon keményen nevelte gyermekeit: ezt a fiát talán legkeményebben, mert szerinte alaposan rászolgált. Gyenge, nőies jelleműnek, komolytalannak, léhának tartotta.

1728-ban, az akkor még tizenhatesztendős fiúhoz intézett levelében ezeket írta:
- Tudod, hogy ki nem állhatom a nőies viselkedésű ficsurakat; te pedig ilyen vagy! Önfejű, gonosz teremtés vagy, semmire sem jó, nem tudsz sem lovagolni, sem lőni, ellenben nyegle világfi módjára bodorítod a hajadat!

Annyira ment szigorúságában, hogy fiát, tizennyolc esztendős korában, nem átallotta az egész udvari nép előtt sajátkezüleg elnáspángolni. A fenyítés után kijelentette: - Most pedig a legokosabb, amit tehetsz, hogy főbe lövöd magad.

Ehelyett azonban a herceg megkísérelte, hogy Angliába szökjék. Erre fogatta el apja és mint közönséges katonaszökevényt egy barátjával együtt, aki cinkosa volt hadbíróság elé állíttatta. Mindkettejüket halálra ítélték s azt a baráton végre is hajtották. A herceg ítéletét később kegyelemből, várfogságra változtatták. A német nép szerencséjére, mert ez a kegyetlenül nevelt, „semmirekellő, léha fajankó” lett később Nagy Frigyes, Németországnak máig is legdicsőségesebb uralkodója.

„Tehetségtelen zongorista és kétes értékű zeneszerző...így vélekedett a milánói konzervatórium felvételi bizottsága, amikor a fiatal Giuseppe Verdi, később világhírű zeneszerző, 1832-ben letette előtte a felvételi vizsgát.

- A folyamodó egyébként is már 19 esztendős és minthogy semmiféle különös képességet nem árult el, egyhangulag el kellett utasítani, - hangzott a megfellebbezhetetlen ítélet. A fiatalember mégis próbált ellene fellebbezni, még pedig két ízben. De minden kísérlete kudarcba fulladt Verdi mégsem bátortalanodott el. „Majd megmutatom, mit tudok!” felkiáltással nekiállt a további tanulásnak és gyakorlásnak.

Vasenergiával bővítette, gyarapította zenei ismereteit, azzal az eredménnyel, hogy két évvel később Milánóban már Haydn ,,Teremtés”-ét vezényelte, kirobbanó sikerrel. Azután egymást kergetve láttak napvilágot világ operái, amelyek az egész földkerekség előtt megmutatták, mennyire „kétes értékű” zeneszerző volt az, akit a milánói zeneiskola szigorú tanári kara felvételi kérelmével elutasított...

„Tompaeszű” ostoba tanuló voltam”
- írja önmagáról Marconi, a szikratávíró világhírű feltalálója.

- Sohasem csináltam meg házifeladataimat, nem figyeltem az előadásokra sem s ezen tanítóim dorgálásai sem változtattak. A zenén kívül az égvilágon semmi sem érdekelt. Még a fizika sem, sőt tanítóm kijelentése szerint fogalmam sem volt erről a tantárgyról! De magamban homályosan éreztem: egy napon mégiscsak kitűnik, hogy vagyok olyan ostoba, amilyennek látszom!

Apja sem volt túlságosan elragadtatva tőle, amikor húsz esztendős korában, Bologna melletti családi házukban, először kísérlétezett szikratávírójával. „Felesleges játékok ezek” - zsörtölődött a haragos apa, miközben végignézte fia kísérletezéseit. Ma mégis emléktábla hirdeti a házon, hogy itt sikerült a fiatal tudósnak az első dróttalan jelátvitel.

Hanem azért rossz tanulók, vigyázat!


Nem mindenkiből lesz híresség, aki gyermekkorában hanyag tanuló, mihaszna, lusta kölyök volt. Hogy az említett kivételek mégis előfordulhattak, annak oka a bennük lappangó és később megmutatkozó tehetség volt.

De még ezek a tehetségek sem érvényesülhettek volna, ha később meg nem emberelik magukat, lázas energiával nem küzdik le hibáikat és nem látnak hozzá a mulasztottak pótlásához. Mert boldogulni az életben, végeredményben, csak tehetséggel, tudással és szorgalommal lehet. Megrögzött lusták és munkakerülők számára sehol sem terem gyümölcsöt a föld!

T. A.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Marconi Giuseppe Verdi
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98