Budapest, augusztus 8.

Mintha a koalició felmondására irányuló első kísérlet lett volna, úgy hangzott Ries István igazságügyminiszter szerdai nemzetgyűlési beszédének befejező része. A szociáldemokrata párt elégedetlenségéről beszélt a kemény hangsúllyal mondta: „akkor nekünk is lesznek mondanivalóink”. A szocialisták csillogó szemmel hallgatták s abban a pillanatban, amikor felvillant előttük a koalicióban lefékezett akciószabadság újjáéledésének távoli reménye, csak magukra gondoltak. Arra nem igen, hogy más pártok is elégedetlenek lehetnek, más pártok is szívesen élnének akciószabadságukkal, másoknak is volnának mondanivalóik és nem utolsó sorban annak a hatalmas tábornak, amely a parasztság tömérdek gondján kívül egy külön többségi felelősségek is hordozója a koalicióban.

Azután a miniszterelnök beszélt. Várták, hogy szólni fog a koalicióról is és talán a kormány, talán a Független Kisgazda Párt nevében felel a szocialista igazságügyminiszter szenvedélyes erejű kitörésére. Ám Nagy Ferenc minden másról beszélt, csak arról nem, hogy valaki maradjon a koalicióban, valaki menjen. Csak éppen az országról beszélt és azokról a jelenségekről, amelyek mintha napról-napra terhesebbé tennék sorsunkat, komorabbá a jelent és a jövőt, ami pedig parasztoknak, munkásoknak, kommunistáknak, kisgazdáknak, szocialistáknak és értelmiségieknek közös magyar jövendője.

Színtelen, fásult hangja lenyűgöző erővel uralkodott a csenden s a nemzetgyűlés imént lezajlott tomboló viharának közel hallgatásukba visszahúzódva, talán belső szemrehányásokkal vívódtak könnyelműen eldobott szavak, meg nem gondolt vádak, elhibázott cselekedetek miatt.

Nagy Ferenc nem szólt a koalicióról a szavaiból mégis megdöbbentő erővel bontakozott ki a figyelmeztetés, hogy a munkának fele nincs elvégezve, a jelen veszélyes, a jövő bizonytalan s a koalició nem a koalicióért, nem is a pártokért, hanem az országért és ezért a szerencsétlen nemzetért van. Hogy a koalicióból kiléphet bárki, de a közös magyar sorsból nem lehet kilépni. S hogy a koaliciót esetleg fel lehet mondani pártoknak vagy embereknek egyetlen harcias pillanatban, a felelősséget azonban nem. A felelősség közös és mindannyiunké.