Ezt az epekeserű szatírát és idegrázó vádbeszédet, mely a homéroszi legenda álruhájában vádolja és kesergi a jelent, jóegynéhány évvel ezelőtt írta Giraudoux: „Trójában nem lesz háború…” – mondja kétségbesetten a költő és – Trójában mégis háború lett! Akkor időszerű volt ez a darab, éppen a franciák számára.

Ma? Időszerű – az egész világ számára! Az itt a kérdés csupán az: mennyire költő, aki az ilyen időszerű témához nyúl, amely néhány hónap alatt elhervad és reménytelenül elsüllyed az idő finom porrétege alatt, ha csekélyebb író ragadja meg, ám időfelettivé nől, ha egy Giraudoux nyúl hozzá. A mitoszi környezetbe plántált mai játék, a ködös előidők jelmezében megjelent kínzó időszerűség egyenetlen és művészi félreértésekben bővelkedő előadást kapott a Művész Színház színpadán.

Várkonyi, ez a gondolkodó színész, egészen elmerül Hektor hamleti tépelődéseinek örvényeiben és nem sugárzik belőle az a fennkölt, már-már jelképessé nőtt lelki-erkölcsi heroizmus, amit a szerep elhitetése érdekében megkövetelhetünk. Apáthy Odüsszeuszét az értelem fényei világítják be; talán ő az egyetlen, aki Giraudoux mondanivalóinak megadja a megfelelő szellemi távlatot!

Kentay Lili gyönyörűségesen szép és – ez minden jó, amit elmondhatunk róla Helénája valóban szép Heléna, de – jelentéktelen, ici-pici kis Heléna… inkább tarkatollú, csipogó, szárnyas, mint vadmacska! Nem hisszük el, hogy a görögök azért a Helénéért az antik idők világháborúját indították el! Halász Géza tökéletesen félrejátssza Páris szerepét, ez sem a mitológia végzetszerű Don Juanja, hanem egy espresszóbéli aranyifjú! Apor Noémi szavának kasszandrai szárnyalását örömmel hallgattuk.

Dékány László mellett különösen kiemeljük Berky József alakítását: ez a frázisöblögető fűzfadalnok, ez a nagygaratú vezéralak Tyrtaiosz valóban megdöbbentő alakítás! Sennyey Vera Andromachéjának őszinte drámaiságát, gazdag nőiességét meg kell dicsérni, hasonlóképpen Képessy József nagyszerű Ajaszát. A szájhős, hencegő, kihívó, háborús „agent provocateur”-t kísértetiesen jelképessé növeli, anélkül, hogy közvetlen életszerűségéből valamit is veszítene az alatt. Szakáts és Bécsi Sándor kitűnő alakítását, Pólya Gogó festői stilizált jelmezeit és Fábry Zoltán szép színpadképeit illeti még őszinte elismerésünk!
Balassa Imre