Dtum
Login with Facebookk
1946 | Június

Shakespeare a szerelemről

A „Romeo és Julia” előadásáról beszámolva első szavunk Kosztolányi Dezsőt, míg Shakespeare-fordításának mágikus szikrázása kápráztatja szellemüket, Vörösmarty szavát idézték emlékezetünkbe: „Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb népliteratúrának is felér legalább a felével.” A shakespearei szenvedély extázisát, a shakespearei kedély külföldi játszadozását, a shakespearei szellem vakító villanásait szépséges anyanyelvükön új életre bűvöli e olimposzi gyémántkoszorús, ez a halhatatlan nyelvművész.

Multját köszönti a színház, mikor Shakespearet játszik ez estén, de a szerelmi föllángolás igéző hőskölteményét, melynek versei átmuzsikálnak a múlt évszázadokon, a legelemibb emberi szenvedély a legszebb költői megjelenítését nem tudja annyi varázzsal elénk idézni, ahogyan várnók.

Kivételes színészek szükségesek ahhoz, hogy a „Romeo és Julia” méltóan szólaljon meg és éppen ezért nem is tehetjük felelőssé Bárdos Artúrt, ha az előadás művészi értéke nincsen arányban a jószándékkal. Túlságosan alkalmazkodott a szükreszabott tehetség-lehetőségekhez és lefelé hangolja az előadást. Az első felvonás bággyadozó és szürke. A minden gátakon rárontó szenvedély elsöprő sodrát nem éreztük, a láz nem gyúlt ki a színpad arcán.

A vers zenéjét alig hallottuk, holott a vers, különösen az ilyen vers – mindig vers marad. A második felvonásban végre felszabadult a gátlások verébszürke páncélja alól Kállai Ferenc tehetsége, kigyulladnak a rejtélyes fények, egész viharzásával tombolt az extázis. Fényes Alicenak is akadt egy-egy finoman felidézett színpadi pillanata, de az ő egyénisége nem oly gazdag és nem oly érdekes vagy színpompás, hogy a bűbájának s az emésztő érzékiségnek meggyőző shakespeares ábrázolásaival ajándékozzon meg bennünket!

Dénes György, ez a kitűnő színész, egészen félreérti Mercutio szerepét. Kedves, mulatságos, elmés és – groteszk! Éppen az a baj, hogy – groteszk… Mercutio, a könnyed, kesernyés, kiábrándult, fölényes, fanyar, finom szellemű Mercutio – Shakespeare maga… Nem bohóc, hanem bölcs, nem torzkép, hanem egy költő önarcképe. Szabó István nemes Lőrinc barátja – mily szépen beszéli anyanyelvünket ez a színész! – az együttes egyik legjobb színfoltja. Harsányi Rezső emberi, vérbő Capuletje és Iványi Irén locska, gyermekes vén dajkája szép alakítás.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A  Képzőművészeti Kamara ügye A Képzőművészeti Kamara ügye
Eddig még eg kiváló művészünknek sem jutott eszébe, hogy a művészet...
Egy választás Magyarországon Egy választás Magyarországon
Országos jelentőségű választási küzdelem zajlott le Miskolcon. Ez a...
Sikkasztó bankpénztáros Sikkasztó bankpénztáros
A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank takarékosztályában nov. 2-án...
A félhosszu haj legyőzte a bubifrizurát A félhosszu haj legyőzte a bubifrizurát
Szegény bubi, baby, eton: a budapesti női fodrászok esküdtszéke...
A Nemzeti Színház története A Nemzeti Színház története
A színház nem eredeti talajából kinőtt virága a magyar kultúra...
Óriási hőség Amerikában Óriási hőség Amerikában
Az Egyesült Államokban türhetetlenné fokozódott a hőség. Valamennyi...
Várni és figyelni Várni és figyelni
Két hét előtt Mussolini igen rövid és rideg választ adott Sir Ronald...
«A szép szörnyű, a szörnyű szép.» «A szép szörnyű, a szörnyű szép.»
A "Fleurs du mal" költőjének halála óta félszázad telt el. 1867....
Az első magyar népkormány Az első magyar népkormány
A szabadság, függetlenség és demokrata uralom jegyében virágos és...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98