Dtum
Login with Facebookk
1946 | Június

Shakespeare a szerelemről

A „Romeo és Julia” előadásáról beszámolva első szavunk Kosztolányi Dezsőt, míg Shakespeare-fordításának mágikus szikrázása kápráztatja szellemüket, Vörösmarty szavát idézték emlékezetünkbe: „Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb népliteratúrának is felér legalább a felével.” A shakespearei szenvedély extázisát, a shakespearei kedély külföldi játszadozását, a shakespearei szellem vakító villanásait szépséges anyanyelvükön új életre bűvöli e olimposzi gyémántkoszorús, ez a halhatatlan nyelvművész.

Multját köszönti a színház, mikor Shakespearet játszik ez estén, de a szerelmi föllángolás igéző hőskölteményét, melynek versei átmuzsikálnak a múlt évszázadokon, a legelemibb emberi szenvedély a legszebb költői megjelenítését nem tudja annyi varázzsal elénk idézni, ahogyan várnók.

Kivételes színészek szükségesek ahhoz, hogy a „Romeo és Julia” méltóan szólaljon meg és éppen ezért nem is tehetjük felelőssé Bárdos Artúrt, ha az előadás művészi értéke nincsen arányban a jószándékkal. Túlságosan alkalmazkodott a szükreszabott tehetség-lehetőségekhez és lefelé hangolja az előadást. Az első felvonás bággyadozó és szürke. A minden gátakon rárontó szenvedély elsöprő sodrát nem éreztük, a láz nem gyúlt ki a színpad arcán.

A vers zenéjét alig hallottuk, holott a vers, különösen az ilyen vers – mindig vers marad. A második felvonásban végre felszabadult a gátlások verébszürke páncélja alól Kállai Ferenc tehetsége, kigyulladnak a rejtélyes fények, egész viharzásával tombolt az extázis. Fényes Alicenak is akadt egy-egy finoman felidézett színpadi pillanata, de az ő egyénisége nem oly gazdag és nem oly érdekes vagy színpompás, hogy a bűbájának s az emésztő érzékiségnek meggyőző shakespeares ábrázolásaival ajándékozzon meg bennünket!

Dénes György, ez a kitűnő színész, egészen félreérti Mercutio szerepét. Kedves, mulatságos, elmés és – groteszk! Éppen az a baj, hogy – groteszk… Mercutio, a könnyed, kesernyés, kiábrándult, fölényes, fanyar, finom szellemű Mercutio – Shakespeare maga… Nem bohóc, hanem bölcs, nem torzkép, hanem egy költő önarcképe. Szabó István nemes Lőrinc barátja – mily szépen beszéli anyanyelvünket ez a színész! – az együttes egyik legjobb színfoltja. Harsányi Rezső emberi, vérbő Capuletje és Iványi Irén locska, gyermekes vén dajkája szép alakítás.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Helyszíni szemle lesz a Landau-gyilkosság ügyében
Egy negyedszázaddal ezelőtt borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott...
Esterházy Tamás váltóügye Esterházy Tamás váltóügye
„Most már azt kell hinnem, hogy talán én kértem kölcsön...
Apróságok Apróságok
Bécsből írják: Az egykori császárváros életének minden...
Tőkebőség a világpiacon Tőkebőség a világpiacon
Az év második fele a világ piacának örvendetes javulásával kezdődött....
A margitszigeti új hid A margitszigeti új hid
Szép és nagy hidak dolgában eddig is párját ritkította Budapest s...
Az ellenforradalom árulója a hadosztálybiróság előtt Az ellenforradalom árulója a hadosztálybiróság előtt
A hadosztálybiróság ma kezdte meg Liszkay Jenő százados-hadbiró...
Szülők és tanítók Szülők és tanítók
Nevezik ezt a mi korunkat a gépek korszakának, a villamosság...
Kereskedőink vészkiáltása Kereskedőink vészkiáltása
A mostani idők általánosan retográd irányzata semmiképpen sem kedvez...
Ahol a térképek készülnek Ahol a térképek készülnek
Az egykori Magyar-Osztrák Monarchia katonai térképei a bécsi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98